„A versengés kultúrájából eljussunk az együttműködés kultúrájába”
A Pirkadat március 25-i adásában Breuer Péter vendége Tas Krisztián volt, akivel a településfejlesztés, a közösségfejlesztés és a szolgáltatásfejlesztés kérdéseiről beszélgettek. A téma középpontjában az állt, hogyan tudnak az önkormányzatok nem egymás riválisaiként, hanem egymás partnereiként működni, és mit mutatnak erről a legfrissebb kutatások.
Nem minden település ugyanonnan indul
Tas Krisztián szerint a kisebb települések sokszor hamarabb felismerték az együttműködés szükségességét, mint a nagyobbak. Ennek egyszerű oka van: szűkösebbek a forrásaik, kevesebb az emberi kapacitásuk, és gyorsabban szembesülnek azzal, hogy egyedül nem tudnak mindent megoldani. A beszélgetésből kiderült, hogy a kutatások szerint nem is feltétlenül a pénz a legnagyobb gond, hanem az emberi tényező: kell valaki, aki fejben átlátja a kapcsolódásokat, és képes összehangolni az együttműködéseket.
Tas Krisztián arról is beszélt, hogy sok településen a valódi közös munka nem is dokumentumokban jelenik meg, hanem informális kapcsolatokban, személyes egyeztetésekben, spontán szerveződésekben. Ezeket nehezebb mérni, de a gyakorlatban sokszor ezek viszik előre a folyamatokat.
A versengés helyett közös gondolkodás kellene
A beszélgetés egyik legerősebb állítása az volt, hogy a településeknek el kellene jutniuk „a versengés kultúrájából az együttműködés kultúrájába”. Tas szerint ez nemcsak önkormányzati kérdés, hanem általános társadalmi probléma is: már az oktatás is inkább az egyéni teljesítményt jutalmazza, miközben a közös munkát, a csoportban való előrejutást jóval ritkábban értékeli.
Ezt a logikát látja visszaköszönni a települések világában is. Ahelyett, hogy a szomszédos községek vagy városok egymást próbálnák felülmúlni, inkább azt kellene felismerniük, hogy bizonyos ügyekben együtt többre mennek. Tas szerint különösen igaz ez a turizmusra, a gazdaságfejlesztésre vagy a közszolgáltatások megszervezésére.
A turista nem településben gondolkodik
A szolgáltatásfejlesztés kapcsán külön szóba került a turizmus, ahol szerinte különösen látványos, mennyire indokolt az együttműködés. „A turista sosem településben gondolkodik, hanem régióban, kistérségben” – fogalmazott. Egy látogató nem azt nézi, hogy közigazgatásilag melyik faluhoz vagy városhoz tartozik egy program, hanem azt, hogy mit tud egy térségben egymás után megnézni.
A példa egyszerű volt, de beszédes: két közeli településnek már azzal is nyeresége lehet, ha nem ugyanarra a napra szervezi a legnagyobb rendezvényét. A kommunikáció önmagában is fejlesztési eszköz lehet.
Nem csak pénz kell, hanem „szent őrültek” is
Tas Krisztián szerint a sikeres településközi együttműködések mögött szinte mindig ott van egy-egy olyan ember, aki hajlandó beleállni a szervezésbe, a győzködésbe, a konfliktusok kezelésébe. Ő nevezte ezeket az embereket „szent őrülteknek”, akik motorjai lehetnek a közös munkának.
Sokszor nekik kell meggyőzniük a kedvetlenebb vagy korábbi rossz tapasztalatok miatt bizalmatlan polgármestereket arról, hogy az együttműködés nem veszteség, hanem lehetőség. A kutatások alapján ezek a személyes tényezők legalább annyira fontosak, mint a pályázati források.
A leszakadó térségekben még nagyobb a tét
A beszélgetés végén szóba került a belső perifériák problémája is. Tas a Marcal-völgyi térséget említette példaként, ahol a települések ugyan fejlettebb országrészben találhatók, mégis leszakadó pályára kerültek. Ezekben a régiókban az elvándorlás, a kevés munkahely és a gyenge szolgáltatási környezet egymást erősíti.
Szerinte itt már nem elég egy-egy út vagy épület felújítása. Az infrastruktúra önmagában nem fordítja meg a folyamatokat. Közös identitásra, kulturális kapcsolódásokra és tudatos közösségépítésre is szükség van, mert ezek képesek hosszabb távon megtartani egy térség népességét és működőképességét.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
