„Az első ajtózás az első perctől kezdve a legnagyobb probléma volt”
A Pirkadat március 25-i adásában M. Kende Péter vendége Naszályi Gábor, az Egységes Közlekedési Szakszervezet elnöke volt. A beszélgetés apropóját egy új jegyértékesítési rendszer híre adta, de szóba került a közlekedési dolgozók korkedvezményes nyugdíjának ügye, a BKK korábbi digitális kísérleteinek kudarca és az is, mennyire nehéz a technikai fejlődést a mindennapi utazási szokásokhoz igazítani.
A nyugdíjkérdés újra mozgásba hozta a közlekedésieket
A beszélgetés elején egy, a közösségi médiában terjedő petícióról esett szó, amely a közlekedési dolgozók nyugdíjba vonulásának szabályait érinti. Naszályi Gábor szerint a témát valóban napirendre emelte egy miniszteri megszólalás, amely újra reményt adott arra, hogy a korkedvezményes nyugdíj helyett végre valamilyen valódi megoldás születhet.
A szakszervezeti vezető azt mondta: tizennégy év telt el úgy, hogy az ígért rendszerből nem lett semmi, ezért érthető, hogy a dolgozók most felfigyeltek minden apró jelre. Úgy fogalmazott, nemcsak a járművezetőknél indokolt a kérdés rendezése, hanem más, fizikailag és idegileg megterhelő szakmákban is.
Új jegyrendszer: sok az ígéret, kevés a konkrétum
A beszélgetés másik fő témája az új jegyértékesítési rendszer volt, amely a korábbi, végül kudarcba fulladt fejlesztéseket váltaná. Naszályi óvatosan fogalmazott: szerinte addig nehéz bármit mondani, amíg nincs működő rendszer, mert a korábbi próbálkozásokból épp elég rossz tapasztalat gyűlt össze.
Felidézte, hogy a Rigó nevű rendszer mögött nem pusztán technikai újítás állt, hanem egy teljesen új díjszabási logika is: idő- és távolságalapú utazás, elektronikus elszámolás, modern beléptetés. A gond csak az volt, hogy ebből végül nem lett használható valóság.
Mit kezdünk azzal, akinek nincs okostelefonja?
Naszályi szerint az egyik legfontosabb kérdés az, hogy az új rendszer hogyan számol azokkal, akik nem tudnak vagy nem akarnak digitális megoldásokat használni. A technikai fejlődés önmagában nem elég, ha közben egy csomó utas kiszorul belőle.
A szakszervezeti elnök arról is beszélt, hogy a közlekedésben dolgozók között is sokan idegenkednek az új rendszerektől, még olyan lehetőségektől is, amelyek egyébként anyagilag kedvezőbbek lennének számukra. Szerinte ez nem ritka jelenség: az emberek gyakran ragaszkodnak a megszokott megoldásokhoz, még akkor is, ha létezne jobb és korszerűbb alternatíva.
Az első ajtós felszállás ma is neuralgikus pont
A beszélgetés egyik legélesebb mondata az első ajtós felszállással kapcsolatban hangzott el. Naszályi úgy fogalmazott: „az első ajtózás az első perctől kezdve a legnagyobb probléma volt”, mert a rendszerhez nem társultak megfelelő feltételek, viszont a dolgozóknak egyre több feladatot és felelősséget adott.
Szerinte bármilyen új jegyrendszer legnagyobb előnye az lehetne, ha végre enyhítene ezen a helyzeten, és nem a járművezetőknek kellene a jegykezelés, ellenőrzés és utastájékoztatás terhét is magukra venniük.
Olcsó a bérlet, de a rendszer fenntarthatósága kérdéses
Naszályi arról is beszélt, hogy a budapesti bérlet ma már kifejezetten olcsónak számít, ezért nem reális várakozás, hogy az utazás még ennél is jóval olcsóbb legyen. Úgy látja, a rendszer inkább arra szorulna, hogy igazságosabban különítse el a rendszeres használókat az alkalmi utasoktól, és jobban alkalmazkodjon a valós utazási szokásokhoz.
Azt ugyanakkor nem vitatta, hogy lehetne rugalmasabb konstrukciókat kialakítani azoknak, akik ritkábban használják a közösségi közlekedést, és nem akarnak havi bérletet venni.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
