„A vétkeknek legyen vége, ne a vétkeseknek” – Oberlander Báruch rabbi a szeretetről és Jitró bátorságáról
A Pirkadat vendége ezúttal Oberlander Báruch, a Vasvári Pál utcai zsinagóga rabbija, a budapesti ortodox rabbinátus vezetője volt. A beszélgetés egyszerre indult egy derűs talmudi történettel, majd jutott el a gyűlölet és szeretet kérdéséig, végül pedig Jitró alakjáig és a heti szakasz tanításáig.
Rizsszem a szakállban – mit tanít a Talmud?
A rabbi egy talmudi történettel kezdett. Három bölcs pénzt ad megőrzésre egy fogadósnak, aki másnap letagadja az egészet. A bölcsek a feleséghez fordulnak, és azt mondják: a férj üzeni, adja vissza a pénzt – „jele annak, hogy tőle jövünk, hogy ma ebédre rizs volt”. A feleség visszaadja az összeget. Később derül ki: a férj szakállában maradt néhány rizsszem árulta el az igazságot.
A tanulság – a rabbi szerint – praktikus és spirituális is: evés után nemcsak a kezet, de a szájat is illik megtisztítani. A történet azonban egyben arra is figyelmeztet, hogy a legapróbb részletek is árulkodhatnak.
Szeretni az „Izrael népét” – de mi van Izrael úrral?
A beszélgetés súlyosabb témára váltott: könnyű általánosságban szeretni az embereket vagy a zsidó népet – de mi van a konkrét személlyel, a szomszéddal, a kollégával?
Oberlander rabbi egy éles megfogalmazást idézett: „nincs nagy különbség az antiszemita és a zsidó között”. Mindkettő szeret egy „Izraelt”, és elutasít egy másikat. A zsidó azt mondja: szeretem Izrael népét, de ez az Izrael úr a szomszédban elviselhetetlen. Az antiszemita fordítva: a „zsidók” rosszak, de az ismerős Izrael úr rendes ember.
A rabbi hangsúlyozta: a zsidó gondolkodás szerint nem az embert kell gyűlölni, hanem a rosszat. A Talmud a zsoltári mondatot úgy értelmezi: „a vétkeknek legyen vége, ne a vétkeseknek”. Az ember alapvetően jó – a rossz csak rátapad, de nem azonos vele.
Lehet gyűlölni eszmét – de nem embert
A rabbi egy személyes történetet is megosztott. Egy zsidó származású, antiszemita politikus jelentkezett nála tanulni. Felmerült benne a kérdés: szabad-e szóba állni vele? Végül a bálsém-tovi tanítás jutott eszébe: még a „teljesen rossz” embert is szeretni kell – mert az ember maga jó, csak a rossztól kell elválasztani.
Amikor az illető Izrael és az arabok viszonyát hozta fel ellenpéldaként, a rabbi egyszerű példával válaszolt: Izraelben a közlekedési táblákon héber és angol mellett arab felirat is szerepel. „Az arab az egyik hivatalos nyelve Izraelnek.” A különbség a békés arab és a terrorista között van – nem az ember, hanem a cselekedet számít.
Jitró – a bátorság példája
A beszélgetés a heti szakaszra, Jitróra terelődött. Jitró, Mózes apósa, Midján papja volt, aki elhagyta korábbi hitét, és csatlakozott Izraelhez. A rabbi szerint ez a legfontosabb tanítása: képes volt feladni a karrierjét és társadalmi pozícióját az igazságért.
„Kevés ember képes elhagyni a karriert az igazságért” – fogalmazott. Jitró nem pusztán praktikus tanácsot adott Mózesnek a bírói rendszer megosztásáról, hanem felismerte: az isteni felhatalmazás továbbadható. Ez elvi kérdés volt, nem adminisztratív.
A rabbi kitért Jitró nevének sokféleségére is. A hagyomány szerint hét neve volt, és mindegyik más tulajdonságát emeli ki. A sok név azt jelzi: összetett személyiség volt, több arccal, több szereppel.
Az igazság pillanata
A beszélgetés végén egy személyes példa hangzott el egy orvostanhallgatóról, akit vizsgán többször megkérdeztek: zsidó-e. Nem válaszolt. A rabbi szerint előbb-utóbb mindenkinek eljön az „igazság pillanata”, amikor dönteni kell: vállalja-e identitását és meggyőződését.
Jitró története éppen erről szól. Amikor rájött, hogy korábbi útja nem az igazságé, továbbment. Vállalta a következményeket, még ha emiatt ki is közösítették.
A rabbi összegzése szerint ez a legfontosabb üzenet: az embert szeretni kell, a rossztól pedig el kell fordulni – még akkor is, ha ez személyes áldozattal jár.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
