„Ilyen mennyiségű kátyút még nem láttam” – Naszályi Gábor a főváros útjairól és a párbeszéd hiányáról
A január 11-i Pirkadatban M. Kende Péter vendége Naszályi Gábor, az Egységes Közlekedési Szakszervezet elnöke volt. A beszélgetés középpontjában a fővárosi kátyúhelyzet, a közlekedésszervezés nehézségei és a munkavállalói érdekképviselet szerepe állt.
„Ilyen mennyiségű és mélységű kátyúkra nem emlékszem”
Naszályi Gábor szerint az idei tél végére kialakult úthibák mértéke példátlan. „Ilyen mennyiségű és ilyen mélységű, ilyen sűrűségben megjelenő kátyúkra én nem emlékszem” – fogalmazott. A jelenséget részben a szélsőséges időjárással, részben a forráselvonásokkal magyarázta, amelyek szerinte évek óta szűkítik a főváros mozgásterét.
A probléma nem csupán esztétikai: a kátyúk komoly balesetveszélyt jelentenek. Az autósok és a buszvezetők kénytelenek kerülgetni az úthibákat, ami „cikázó” közlekedést és újabb veszélyforrásokat teremt.
Felújítás vagy túlélés?
Felmerült a kérdés: ha hirtelen rendelkezésre állna elegendő pénz, miként lehetne egy olyan főútvonalat, mint a Rákóczi út–Kossuth Lajos utca tengely, teljes rétegrendcserével, tartósan felújítani?
A szakszervezeti vezető szerint ez rendkívül nehéz szervezési feladat lenne. Egy ilyen volumenű lezárás az Erzsébet híd forgalmát is érintené, miközben a Szabadság híd és a belvárosi útvonalak már most is telítettek. A Lánchíd forgalmi rendje is befolyásolja az alternatív útvonalakat. A városi infrastruktúra hálózatszerű működése miatt egy-egy nagyobb beavatkozás az egész rendszerre kihat.
Ráadásul az útpálya alatt húzódó közműhálózat állapota is kritikus kérdés. Egy valódi, hosszú távú megoldás nemcsak aszfaltcsere lenne, hanem komplex rekonstrukció.
Forráshiány és beruházási lemaradás
Naszályi hangsúlyozta: a működtetés és a beruházások szintjén egyaránt jelentős forráshiány tapasztalható. Példaként említette a BKV helyzetét, ahol a szükséges fejlesztések – például a CAF-villamosokhoz szükséges kocsiszíni átalakítások – csak jelentős beruházással valósíthatók meg.
Szerinte téves az a szemlélet, amely szerint egy városnak „egyik napról a másikra” kell csak működnie. A fenntartható, olcsóbb és zöldebb működéshez előzetes befektetések szükségesek.
Az érdekképviseletek szerepe
A beszélgetés során szó esett arról is, milyen mozgástere van a szakszervezeteknek. Naszályi szerint az érdekképviseletek elsősorban tájékoztatni és figyelmeztetni tudnak, de döntési jogkörrel nem rendelkeznek.
A munkavállalók többsége – például a járművezetők – nem tudja napi szinten követni a pénzügyi és szervezeti fejleményeket, ezért a szakszervezetek igyekeznek közvetíteni az információkat. Ugyanakkor a döntéshozatalból való kizárás, illetve a társadalmi párbeszéd hiánya komoly feszültségeket okoz.
„Úgy hozunk meg döntéseket, hogy hiányzik a társadalmi párbeszéd” – fogalmazott. Szerinte még egy jó döntést is nehéz végrehajtani, ha az érintettek véleményét nem hallgatják meg.
Változás előtt
A műsorban elhangzott: a választások után biztosan új kormány alakul, kérdés, milyen irányban. Naszályi úgy véli, a párbeszéd minden körülmények között elengedhetetlen. Egy város – és tágabb értelemben egy ország – nem működhet úgy, hogy az egyik fél nem ül le tárgyalni a másikkal.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
