„Nem az a kérdés, csődben van-e Franciaország – hanem hogy mikor lesz versenyképes!”
Franciapolitika Bokros Lajossal – Az államadósság, amit nem fizetnek vissza, csak forgatnak
A Franciapolitika című műsor vendége Bokros Lajos volt pénzügyminiszter, közgazdász-professzor. A beszélgetés fókuszában Franciaország gazdasági helyzete, költségvetési struktúrája és a fenntarthatóság kérdése állt. Szó esett a kötvénypiacok reakcióiról, a CDS-ről, a gazdasági növekedés szerepéről és arról is, hogy miért érzik magukat bénultnak a francia vállalkozók. Bokros Lajos szavaival: „A rossz pénz után jó pénzt dobni az nem jó.”
Csődben van Franciaország?
A beszélgetés egyik legfontosabb alapkérdése így hangzott: csődben van-e a francia állam? Bokros Lajos szerint egyértelmű a válasz:
„Nincs csődben Franciaország, és a közeljövőben nem is várható semmiféle formálódó államcsőd.”
Bár a GDP-hez mért államadósság 115-116% körül alakul, ez eurózónás viszonylatban nem kiugró – Olaszországban és Görögországban magasabb az arány, sőt Japánban 230%-os ez a mutató.
Mi az, amit a piac figyel?
Az adósságszint önmagában még nem veszélyes – a kulcskérdés a finanszírozhatóság. Ez pedig a kötvénypiaci hozamokon múlik.
„A másodlagos piaci hozamkövetelmények azért fontosak, mert az állam jövőbeni finanszírozását korlátozhatják vagy megakadályozhatják.”
Ha egy ország új kötvényt bocsát ki, kénytelen alkalmazkodni az aktuális piaci hozamkövetelményekhez – különben nem veszik meg a papírokat. Bokros szerint Franciaország még messze van attól a szinttől, ahol ez problémát jelentene.
CDS és az önbeteljesítő csőd
A beszélgetés érintette a CDS-eket is (Credit Default Swap), vagyis az államcsőd elleni biztosításokat. Ha a biztosítási díjak „elszállnak”, az piaci pánikot jelez, ami súlyosbíthatja a helyzetet:
„A perception is everything. Ha a piac csődöt vár, az önbeteljesítő próféciává válhat.”
Ez a piaci pszichológia miatt az érzékelés legalább olyan fontos, mint a fundamentumok.
Mit néz minden reggel a francia pénzügyminiszter?
Bokros három kulcsmutatót emelt ki, amelyeket a kormány naponta figyel:
- Kamatok és hozamok – ezek mutatják, mit gondol a piac az ország kockázatáról.
- Folyófizetési mérleg – ez tükrözi, mennyire képes az ország belföldi megtakarításokból finanszírozni magát.
- Gazdasági növekedés – ez határozza meg az adósság fenntarthatóságát.
Japánhoz vagy Olaszországhoz képest Franciaország hátrányban van: az olasz és japán megtakarítások gyakran fedezik az államadósságot, míg Franciaország jobban függ a külföldi finanszírozástól.
Csődbe lehet-e menekülni inflációval?
Felmerült az is, hogy az államok elinflálhatják adósságukat. Bokros szerint ez csak akkor működik, ha:
„Zárt gazdaságról van szó, ahol az államadósságot belföldi megtakarításokból, saját valutában finanszírozzák.”
Ilyen ország a világon gyakorlatilag nincs, kivéve az Egyesült Államokat, mivel a dollár globális tartalékvaluta. Az eurozóna azonban nem ilyen – még ha viszonylag zárt is –, ezért a tagországoknak korlátozott mozgásterük van.
„Az eurozónát a Bundesbank mintájára tervezték”
A beszélgetés során hangsúlyos szerepet kapott az Európai Központi Bank függetlensége is. Bokros szerint az EKB-t a német Bundesbank mintájára szervezték meg, és emiatt nehéz lenne „inflációs pénznyomtatást” keresztülvinni politikai alapon.
„A fiskális problémákat fiskális eszközökkel kell kezelni. Nem monetáris oldalról pénznyomtatással.”
Ugyan az EKB az elmúlt évtizedben valóban vásárolt állampapírokat, ezt Bokros ideiglenes válságkezelésként fogadja el – nem fenntartható gyakorlatként.
Nincs növekedés, nincs jövő
Franciaország GDP-növekedése jelenleg mindössze 0,6–0,8% körül mozog. Bokros szerint ez messze van az ideálistól:
„Az egész eurozónát sújtja az alacsony növekedés átka. Franciaországban és Németországban is súlyos szerkezeti, intézményi feszültségek akadályozzák a beruházásokat.”
A beruházók kivárnak, a vállalkozók bizonytalanok, a tőke inkább Közép- és Kelet-Európába áramlik.
Drági pénzesője: megoldás vagy illúzió?
Mario Drági javaslata szerint évi 850 milliárd eurót kellene a versenyképesség növelésére fordítani. Bokros szerint a jelentés hangsúlyozottan pénzcentrikus – és ez baj:
„A rossz pénz után jó pénzt dobni az nem jó. A költés nem elég – a rugalmasság, a reformok a kulcs.”
Szerinte a munkaerőpiac, a nyugdíjrendszer, az egészségügy átalakítása sürgető – különben nem lehet megtartani a jóléti államot.
Franciaország különösen túlköltekezik
Franciaországban az állam a GDP több mint 50%-át újraosztja – ez Bokros szerint fenntarthatatlan:
„Egy nagy országot az tönkretesz, ha ekkora államháztartása van. 40-42% az a maximum, ami hosszú távon tartható.”
Nemcsak a méret, a szerkezet is problémás. A kiadások és a bevételek szerkezete megrekedt, minden érdekcsoport foggal-körömmel védi a saját részesedését.
A Franciapolitika Bokros Lajossal folytatott beszélgetésének második részében az elosztási rendszerek és a jóléti állam jövője kerül terítékre. A professzor szerint Franciaország előtt hosszú reformút áll – különben a gazdaság dinamizálása nélkül nem lesz mit újraosztani.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
