Franciapolitika Bokros Lajossal – 2. rész
Nyugdíj, jóléti állam, vagyonadó és a költségvetési boszorkánykonyha
A Franciapolitika című műsor második részében Bokros Lajos volt pénzügyminiszterrel folytatódott a beszélgetés. Az első rész a francia gazdaság versenyképességéről és az államadósság fenntarthatóságáról szólt, most azonban a jóléti állam, az adózás és a nyugdíjrendszer kérdései kerültek terítékre.
Adórendszer: több a lyuk, mint a sajt
Franciaországban a költségvetés fő bevételi forrása a hozzáadott értékadó (TVA) és a sávosan progresszív személyi jövedelemadó. Ez utóbbi gyorsan elér magas kulcsokat – de Bokros szerint nem önmagában a magas kulcsok a problémásak:
„A francia adórendszer olyan, mint a svájci sajt – több benne a lyuk, mint a sajt.”
Több ezer kivétel és kedvezmény torzítja az adóalapot. Ez nemcsak az igazságosságot, de a növekedést is akadályozza, miközben a politikai pártok inkább bővítenék, mint szűkítenék ezeket a mentességeket.
Szociális kiadások és különutas nyugdíjak
Franciaország szociális kiadásai kiemelkedően magasak – GDP-arányosan közel 50%-ot költ az állam. E kiadások központi eleme a nyugdíjrendszer, amely rendkívül széttöredezett.
„Franciaországban legalább 40 különböző nyugdíjrendszer működik. Ez szembemegy az egalité és fraternité elveivel.”
Bokros külön kiemelte: a rendszer nem szolidáris, mivel más szabályok vonatkoznak például a mozdonyvezetőkre, akik 55 évesen nyugdíjba mehetnek – egy olyan előjog alapján, amely még a gőzmozdonyok korában keletkezett.
Jóléti típusváltás? Már minden fokozatot kipróbáltak
Felmerült a kérdés, hogy a francia jóléti modell – amelyet sokan konzervatív, státuszmegőrző rendszerként jellemeznek – átalakítható-e egalitáriusabb vagy liberálisabb irányba.
Bokros szerint az összes lehetséges finomhangolási kísérlet kudarcot vallott, így:
„Egyértelműen liberális irányba kell mozdulni – ha versenyképességet és növekedést akarunk.”
A jelenlegi intézményi struktúra szerinte gátolja a gazdasági dinamizmust, és fokozza a generációk közötti igazságtalanságot.
„A felosztó-kirovó rendszer sem garantál semmit”
A beszélgetés egyik legfontosabb állítása az volt, hogy sem a klasszikus állami nyugdíjrendszer, sem a tőkepiaci modell nem garantál biztonságot:
„A biztosítás nem jelent garanciát. A felosztó-kirovó rendszer sem garantálja, hogy 30 év múlva lesz nyugdíj.”
A nyugdíjrendszer pénzügyi egyensúlyát elsősorban a demográfia ássa alá: csökken a népesség, öregszik a társadalom, és nincs elég járulékfizető. A rendszer logikája: ma befizetsz, ma kifizetik – de ha holnap kevesebben fizetnek, mi lesz akkor?
60 év – a politikai szent tehén
A nyugdíjkorhatár emelése Franciaországban mindig utcára viszi az embereket. A 60 éves korhatár egyfajta totemmé vált – politikai szimbólumként kezelik.
„Ha valaki biztos akar lenni benne, hogy milliók lesznek az utcán, mondja ki: nyugdíjkorhatáremelés.”
Bokros szerint azonban bátorságra és őszinteségre van szükség: el kell mondani az embereknek, hogy a régi vívmányokat felfalja a demográfia, a gazdasági stagnálás és a globális verseny.
Vagyonadó – csak ami nem tud elmenekülni
A műsor vége felé a Zucman-adó, vagyis a vagyonosokra kivetett vagyonadó kérdése is előkerült. Bokros szerint nem az a kulcs, hogy egy vagyon „produktív-e vagy sem”, hanem az, hogy az adóalap mozgatható-e vagy sem.
„A föld nem megy sehova. Az ingatlanadó jó adó. A festményt, jachtot, ékszert viszont el lehet rejteni – ezek nehezen adóztathatók.”
Szerinte az ingatlanhoz kötött adók jobban működnek, és például Németországban fontos részét képezik a tartományi önkormányzatok bevételeinek. Franciaországban azonban a centralizált államszerkezet miatt ez a lehetőség kevéssé van kihasználva.
Költségvetés: rutin vagy nullabázis?
A költségvetési tervezés két lehetséges módját is bemutatta:
- Tavalyi költségvetés alapján: kis igazítások, minimális politikai kockázat, de megőriz minden torz struktúrát.
- Nullabázisú tervezés: gondoljuk újra az egészet, nézzük meg, mire van ténylegesen szükség. Bokros szerint ez lenne a kívánatos, de nagy politikai bátorság kell hozzá.
„A költségvetés nem csak számok összessége – az ország jövőképe is benne van.”
Összegzésként Bokros Lajos szerint Franciaország ma nem csődben van – de egy korszakhatáron. A jóléti állam fenntarthatósága nem pénz kérdése, hanem bátorságé. A kérdés nem az, hogy meg lehet-e reformálni a rendszert, hanem hogy lesz-e, aki meg meri tenni.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
