„Nem proxi háború – ez már igazi háború”: Izrael és Irán között kitört a közvetlen konfliktus
A PIRKADAT vendége Kis-Benedek József biztonságpolitikai szakértő volt, akivel M. Kende Péter beszélgetett az izraeli–iráni háború eszkalációjáról, a nagyhatalmak mozgásteréről, és arról, hogy milyen feltételek mellett állhat le a hadművelet. A szakértő szerint: „a proxi háborún túl vagyunk, ez már közvetlen háború”, amelynek célja Izrael részéről világos: megakadályozni, hogy Irán atomhatalommá váljon.
Moszkva és Peking Irán mögött áll – de nem szólnak bele
Kis-Benedek József szerint Oroszország egyértelműen Irán oldalán áll, és ezt nem is rejti véka alá: „az irániak drónokkal ellátják az Oroszországi Föderációt, sőt nem csak szállítottak drónokat, hanem egy dróngyárat is építettek Oroszország területén az irániak.” Kína szintén ebbe a szövetségi körbe tartozik, de a két nagyhatalom nem akarja közvetlenül befolyásolni a háború menetét: „annyira komoly hatást nem tudnak gyakorolni a háború menetére.”
A szakértő szerint kérdéses, hogy Oroszország már átadta-e Iránnak azokat a hiperszonikus rakétákat, amelyek „a hangsebesség tízszeresével tudnak repülni”, és komoly kihívást jelentenének az izraeli légvédelemnek.
Irán meglepődött az izraeli offenzíva erején
A konfliktusban most már nem csak nyilatkozatháború zajlik – az izraeli légierő offenzívája súlyos károkat okoz Iránnak. Kis-Benedek így fogalmazott: „az izraeli légierő jelenleg Irán területén körülbelül úgy közlekedik, mint a maci a málnásban.” Teherán környékén az izraeli fölény már nyilvánvaló, a déli területeken ez még nem teljes, de a támadások egyértelmű irányt mutatnak.
Szerinte Irán részben épp emiatt hajlandó most tárgyalni, miközben még néhány napja kategorikusan elutasította az amerikai közvetítést. „Ez egy taktika Irán részéről. Ezalatt időt nyernek,” fogalmazott.
Izrael célja nem a megszállás, hanem az atomképesség felszámolása
A háború végső célját Kis-Benedek így foglalta össze: „meg kell szüntetni Iránnak azt a képességét, hogy atomfegyvere legyen.” Hangsúlyozta: „Izrael nem az iráni népet akarja megtámadni. Izrael nem azt akarja, hogy elfoglalja a területet.”
Az izraeli hadműveletek nem a szárazföldi megszállást célozzák, hanem elsősorban az iráni nukleáris infrastruktúra megsemmisítését. Ugyanakkor azt is világossá tette: „ezt még nem érték el az izraeliek. Itt még se Fordót, sem Natancot nem támadták meg úgy, hogy megszűnt volna a képesség.”
Taktikai rakéták, információs háború, légi dominancia
Az iráni válaszcsapások célzottak, érzékeny izraeli infrastruktúrát, főként Haifa környékét, olajfinomítókat, vegyipari üzemeket és raktárakat támadnak: „ez nagyon kemény veszteséget okoz. Nemcsak a lakosságnak, hanem környezeti szempontból is.” Mégis, Kis-Benedek szerint az izraeli védelmi rendszer legtöbbször helytáll, a támadások többsége elakad a többrétegű légvédelmi hálón – de nem mindegyik.
Az izraeli hadviselés egyik fontos eleme az információs fölény: „nem csak a rakétaháború folyik, vagy a drónháború folyik, hanem szó van nagyon keményen arról is, hogy az információs hadviselés területén is rendkívül kemény tevékenységet folytatnak az izraeliek.”
Az atomfegyverkezés dominóhatása: Törökország, Szaúd-Arábia, Egyiptom
Kis-Benedek arra is figyelmeztetett, hogy Irán atomfegyverhez jutása dominóhatást indíthat el a térségben: „beindul egy folyamat, amit úgy hívunk, hogy proliferáció.” Ez azt jelentené, hogy Törökország, Szaúd-Arábia és Egyiptom is hasonló képességekre törekednének – ami robbanásveszélyes helyzetet teremtene a Közel-Keleten. A régió átalakulása atomhatalmak versenyévé válna, növelve a véletlen vagy szándékos nukleáris konfliktus kockázatát.
Meddig tart a háború?
A szakértő úgy véli, a jelenlegi katonai akciók nem állnak le, amíg Izrael el nem éri stratégiai célját. „Addig fog tartani ez a háború, míg ez be nem következik.” Az iráni nukleáris kapacitás még nem semmisült meg, de a támadások célzottan zajlanak. Közben „vezetés nélkül a had az nem had” – utalt arra, hogy Izrael az iráni hadsereg vezetőit is célzottan likvidálta.
Kétféle végkifejletet tart elképzelhetőnek:
- vagy sikerül megsemmisíteni az iráni atomképességet,
- vagy rendszerváltás történik Teheránban, és „egy olyan vezetés jön létre, amely nem ellenséges Izraellel.”
Az amerikai szerep: visszatartóerő és előzetes koordináció
Az Egyesült Államok szerepe kettős: egyrészt nem kíván háborúba keveredni, másrészt jelenléte a térségben stratégiai jelentőségű. „A Nimitz anyahajót […] a kínai tengerről átvezényelték a Közel-Keletre. Most ez nem teljesen véletlen van.”
Arra a kérdésre, hogy az amerikaiak előre tudtak-e a támadásokról, a válasza egyértelmű volt: „ezt hozzá nem értő emberek mondják, hogy nem tudtak. Hogyne tudtak volna.”
Összegzés: nincs visszaút – Izrael végig akarja vinni
Az interjú végkövetkeztetése, hogy Izrael stratégiai elhatározása szilárd: „most már, hogy bejutott a barlangba, mondom ezt Iránra, az izraeli vezetés, ez izraeli hadsereg, izraeli légierő […] a céljukat meg is akarják valósítani, és nem csak látszattevékenységet folytatni.”
A következő hetek tehát döntőek lehetnek. Nemcsak Izrael biztonsága, hanem a teljes közel-keleti stabilitás forog kockán.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
