„Egy forró ősz lesz – nemcsak időjárásilag”: Becsey Zsolt a gazdaság állapotáról
A PIRKADAT vendégeként Becsey Zsolt közgazdász egyetemi tanár beszélt inflációról, stagnáló növekedésről, az eurozóna csatlakozás tanulságairól, és arról, miért fontos nemzeti minimumot találni a gazdaságpolitikában. A beszélgetésből kiderült: a kormány most fogadja el a költségvetést, miközben akár ősszel is nagy fordulatok jöhetnek – a hitelminősítők részéről biztosan.
Nem jött még el a trendforduló ideje
A 4,4%-os inflációs adat májusban nem éppen szívderítő – jegyezte meg M. Kende Péter műsorvezető. Becsey szerint nincs ok különösebb optimizmusra: „a második negyedév nem jelent nagy trendfordulót az elsőhöz képest”. A turizmus és a mezőgazdaság sem mutat látványos növekedést. „A turizmus szerintem tavaly már elérte az utazósebességét”, a mezőgazdaságot pedig fagyok és aszály fenyegetik.
A nagy ipari beruházások sem hoznak még eredményt: „az elektromos autópiaca most éppen nem nagyon működik”, így a gyárak, például Debrecenben vagy Szegeden, nem siettetik a termelés beindítását. „Én egyelőre erre az évre nem látok kiugró helyzetet” – fogalmazott.
Korai költségvetés – korai következtetések?
A kormány nyáron fogadja el a következő évi költségvetést – jóval a szokásos európai menetrend előtt. Becsey felidézte, hogy sok országban a költségvetést közvetlenül az évkezdet előtt fogadják el, éppen azért, hogy frissebb adatok alapján épülhessen fel. „Nálunk ezt több mint fél évvel előtte megtesszük, és a megalapozó adózási kérdéseket is eldöntjük.”
A cél az átláthatóság – állítja a kormány –, de a realitás mást mutat: „az utolsó két-három éves költségvetésünk az nem egészen úgy sikerült, ahogy előre terveztük”. A magyar gazdaság hosszú stagnálásban van, és idén ősszel is ebben maradunk.
A hitelminősítők figyelnek – egyre szigorúbban
M. Kende kérdésére, hogy a folyamatos költségvetési módosítások rontják-e a hitelminősítők bizalmát, Becsey így válaszolt: „az első félévi hitelminősítéseket úgy nagyjából megúsztuk. De a második félév minősítései, október-november, azok kérdőjeleket fognak fölvonni.” Az államadósság finanszírozási igénye is nőtt, már nemcsak forintalapú kötvénykibocsátásokkal fedezzük, hanem egyre több devizás kibocsátással: „2 milliárd euró fölötti devizakötvény-kibocsátást is teszünk”.
Ez már túllépi az önként vállalt 30%-os arányt a devizakitettségben – ezzel pedig „fő fognak figyelni” a nemzetközi szervezetek is. Becsey szerint „egy forró ősz lesz ebből a szempontból a hitelminősítők szempontjából. Nekünk is.”
A bolgár minta – stabil árfolyampolitikával az euróig
Szóba került Bulgária várható eurozóna-csatlakozása is. „Ez most egy ugrás a sötétbe a bolgárok részéről?” – kérdezte a műsorvezető. Becsey szerint egyáltalán nem: a bolgár leva 1999 óta kötve van az euróhoz, és ezt a stabil árfolyamrendszert még válságok idején is fenntartották. „Mindenki megszokta, hogy nincs ingyen ebéd” – jegyezte meg.
Az inflációs kritériumokat a bolgárok eddig nem teljesítették, de „most sikerült közös matematikával megoldani”. Így most már az euró bevezetésének technikai előkészítése zajlik: „elkezdik gyártani a bolgár papír és fém eurókat, hogy januárban bevezessék”.
Magyarország és az euró: csak vita van, döntés nincs
Felmerült a kérdés: Magyarországon van-e értelme az eurócsatlakozásról gondolkodni? Becsey szerint egyértelműen igen: „nem csak azért, hogy egy vitát indítsunk el, most már nagyon kéne annak lenni, hogy jó-e vagy rossz-e az euróság”.
Szerinte a feltételrendszer teljesítésének önmagában is lenne fegyelmező hatása. „Segítené az ország megítélését, a stabilizációt, a kiszámíthatóságot, és főleg a fegyelmet.” Magyarország most nem egy ilyen úton jár: „nincs nemzeti minimum helyzet, holott ha valamire indokolt volna, akkor erre igen”.
Az euró bevezetésének hatása – sokk vagy sima átmenet?
A horvát példából is lehet tanulni – hangsúlyozta Becsey. Bár a Kuna nem volt rögzített árfolyamú valuta, „szépen vezették rá a gazdaságot”, és végül „meg tudták oldani az eurozóna-tagságot és magas növekedési ütemük van most is”. Becsey szerint Magyarországon is elkerülhető lenne az inflációs sokk, ha megfelelő előkészítés zajlana.
De ehhez legalább négy-öt év tudatos felkészülés kell. „Legalább annyi kéne ahhoz, hogy ráálljunk arra a vágányra, amikor nincs szükség leértékelésre, nincs szükség inflációgyártásra, vagy inflációellenes intézkedésekre.”
Fegyelem, kiszámíthatóság, stabilitás – ezek kellenének
A beszélgetés végén Becsey összefoglalta: „arra volna szükség, hogy egy normál ügymenetbe ráálljunk, hogy majd később belépjünk”. Jelenleg azonban ez nem tűnik reálisnak. Egy biztos: „ha valamire indokolt volna nemzeti minimumot keresni, akkor erre igen”.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
