„Nem elég zsidónak születni – tanulni kell”: Szabó György útja a rabbiságig
Február 5-én a Pirkadat vendége Szabó György volt. A beszélgetést Breuer Péter vezette, és ezúttal nem közéleti vagy intézményi szerepéről, hanem egy személyes döntésről esett szó: hogyan és miért lett rabbi Szabó Györgyből.
A beszélgetés fókuszában a vallási elköteleződés, a tanulás szerepe, a belső átalakulás és a mai magyar zsidóság állapota állt.
„A vallásos élet minden percét törvények veszik körül”
Szabó György szerint a rabbiság felé vezető út nem egyetlen pillanat döntése volt, hanem több tényező együttállása. Úgy fogalmazott:
„Amikor az ember a vallásos zsidó útra lép, akkor óhatatlanul az életformának minden egyes percét törvények veszik körül.”
Hangsúlyozta, hogy a zsidó identitás megélése nem merül ki a származásban:
„Nem elég megszületni egy zsidó anyától, hanem erre föl kell készülni, meg kell próbálni megérteni, miért van és hogy van.”
Jeruzsálemi tanulás, felnőttkori elhivatottság
A rabbinikus tanulmányait nem Magyarországon, hanem Jeruzsálemben végezte, egy olyan intézményben, amely kifejezetten felnőtt korban tanulók számára nyújt intenzív képzést. Elmondása szerint ez a képzés „nagyon nagy tudást viszonylag rövid idő alatt, nagyon szigorú követelmények mellett” ad át.
A hallgatók jelentős része olyan zsidó volt, aki felnőttként tért vissza a vallási gyökerekhez, és nem csupán identitást, hanem valódi tartalmat keresett.
Belső változás és megnyugvás
Breuer Péter személyes benyomására reagálva Szabó György elismerte, hogy a vallásos életforma mély belső átalakulással jár. Úgy fogalmazott:
„Amikor az ember az életében addig eluralkodó ürességet valami jelentős és véget nem érő tartalom tölti ki, akkor megszületik egy új ember.”
A zsidó filozófia – több ezer év felhalmozott tudása – szerinte olyan válaszokat ad, amelyek megnyugvást hoznak. Ezzel kapcsolatban idézte a lubavicsi rebbét is:
„Nincs olyan kérdés, amit az elmúlt 3300 év alatt ne tettek volna föl.”
Konzervatív világnézet és ortodox élet
Szabó György nyíltan beszélt arról is, hogy politikai értelemben mindig konzervatív volt, és ezen a vallásos élet sem változtatott. Szerinte az ortodox zsidó életforma természeténél fogva konzervatív értékrendet feltételez:
„Nagyon nehéz egy törvénytartó, ortodox zsidó világnézetét balliberálisként beállítani.”
Ugyanakkor hangsúlyozta: a zsidó hagyomány alapja nem a kirekesztés, hanem a vita, a párbeszéd és a felelősség egymás iránt.
A magyar zsidóság „virágkora”
A beszélgetés egyik legerősebb állítása az volt, hogy Szabó György szerint a magyar zsidóság jelenleg a virágkorát éli. Úgy látja, hogy vallási, civil és közösségi szinten is olyan pezsgés tapasztalható, amilyen korábban nem volt.
Megfogalmazása szerint ma Magyarországon a zsidó identitás egyre könnyebben vállalható, és egyre többen „jönnek ki a szekrényből”, vagyis nyíltan felvállalják zsidóságukat. Ezzel párhuzamosan egy nagyszabású kutatás előkészítéséről is beszélt, amely a holokauszt-túlélők második generációjának helyzetét és igényeit vizsgálja majd.
Vita mint hagyomány
A beszélgetés végén a zsidó gondolkodás egyik alapelemére tért vissza: a vitára. Szabó György szerint a zsidóság története tele van vitákkal – egymással, a hatalommal, sőt még az Örökkévalóval is.
„Sokan úgy gondolják, hogy pont a vita volt az, ami a zsidóságot előrevitte és megerősítette.”
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
