Szektorsemlegesség az Egyházak Szolgáltatásaiban: Alapelvek és Hiányosságok
A PIRKADAT című műsorban M. Kende Péter vendége Platthy Iván, nyugalmazott címzetes államtitkár volt, akivel az egyházi intézmények szektorsemleges finanszírozásáról beszélgettek. A téma különösen aktuális, hiszen 35 évvel ezelőtt, 1989. január 24-én fogadták el azt a törvényt, amely garantálta az egyházaknak a közfeladatok ellátásában való részvételt.
A Szektorsemlegesség Alapjai és Jogszabályi Háttere
Platthy Iván kiemelte, hogy az 1989-es Lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló törvény 19. paragrafusa biztosítja az egyházak részvételét az oktatásban, egészségügyi és szociális ellátásban, méghozzá azonos finanszírozási feltételekkel, mint az állami és önkormányzati intézmények.
„Ez volt az egyik legfontosabb lépés a rendszerváltás idején, hiszen a törvény kimondta, hogy az egyházak részt vehetnek közfeladatok ellátásában, és ugyanazt a finanszírozást kell kapniuk, mint az állami intézmények.”
A törvény elfogadása után 1990-ben Magyarország és a Vatikán hivatalosan is újra felvette a diplomáciai kapcsolatokat. A megállapodás feltétele volt a teljes egyházi szabadság garantálása.
A szektorsemlegesség elvét azóta is számos jogszabály rögzíti:
- Az 1997-es magyar–Vatikáni szerződés, amely az egyházak állami finanszírozásának részleteit rögzítette.
- A 2010-es kormánymegállapodás, amely ismételten kimondta, hogy az egyházi közfeladat-ellátó intézményeknek azonos finanszírozási feltételeket kell biztosítani.
„A kormány 2010-ben is megerősítette a szektorsemlegesség elvét, amikor kimondta, hogy az egyházak által fenntartott oktatási, egészségügyi és szociális intézmények azonos finanszírozást kapjanak az államiakkal.”
Ténylegesen érvényesül-e a szektorsemlegesség?
A beszélgetés során azonban kiderült, hogy a jogszabályi garanciák ellenére a szektorsemlegesség a gyakorlatban nem mindig érvényesül. Különösen az egészségügyi intézmények esetében jelentkeznek problémák.
Jelenleg öt egyházi kórház működik Magyarországon, ezek a következők:
- Szent Ferenc Kórház
- Irgalmas Kórház
- Görögkatolikus Kisvárdai Kórház
- Bethesda Gyermekkórház
- Budapesti Zsidó Kórház
Ezek az intézmények néhány éve szövetséget alkottak, hogy közösen képviseljék érdekeiket. Azonban Platthy Iván szerint az egyházi kórházak nem kapják meg ugyanazt a finanszírozást, mint az állami egészségügyi intézmények.
„Alku folyik az egyházi kórházak finanszírozásáról, miközben az alapelv az, hogy az államnak automatikusan biztosítania kellene az egyenlő feltételeket.”
Miért nem működik a szektorsemleges finanszírozás?
A fő okok a következők:
- Az állam alku tárgyává teszi az egyházi kórházak finanszírozását, holott ez nem alku kérdése, hanem törvényben rögzített kötelezettség.
- Az egyházi intézmények nem rendelkeznek olyan kiegészítő forrásokkal, mint a múltban. Például az Irgalmas Kórház korábban saját szőlészete és borászata bevételeiből finanszírozta működését, de ezt a kommunizmus alatt elvették, és azóta sem kapták vissza.
- A pályázati rendszerek diszkriminálják az egyházi intézményeket. Például az egészségügyi fejlesztéseket támogató Svájci Alapból kizárták az egyházi kórházakat, így ezek az intézmények nem is pályázhattak.
„Ha egy állami kórház pályázhat fejlesztési forrásokra, de egy egyházi kórház nem, akkor hol van itt a szektorsemlegesség?”
Hogyan lehetne biztosítani a szektorsemlegességet?
Platthy Iván szerint a probléma megoldása elsősorban nemzetközi szintű lépéseket is igényelhet.
- A magyar katolikus egyháznak hivatalosan jeleznie kellene a Vatikán felé, hogy a szerződés nem érvényesül megfelelően.
- A magyar kormánynak biztosítania kellene, hogy az egyházi kórházak ugyanolyan finanszírozást kapjanak, mint az állami intézmények.
- Fel kellene számolni az egyházi intézmények hátrányos megkülönböztetését a pályázati rendszerekben.
„A Vatikánnak is tudnia kellene róla, hogy a magyar állam nem teljesíti maradéktalanul a szerződésben vállalt kötelezettségeit. Ha a nuncius jelzi ezt, az komoly súlyt adhat a kérdésnek.”
Összegzés
A beszélgetés világossá tette, hogy a szektorsemlegesség elve továbbra is fontos elméleti alap, de a gyakorlatban számos területen nem érvényesül megfelelően. Az oktatásban jobb a helyzet, de az egészségügyi szektorban az egyházi intézmények még mindig hátrányt szenvednek az államiakkal szemben.
A megoldáshoz elsősorban a magyar állam és az érintett egyházak közös fellépésére van szükség. A Vatikán felé tett hivatalos lépések is hozzájárulhatnának ahhoz, hogy a kormány betartsa a 35 éve rögzített jogszabályokat.
M. Kende Péter zárszóként megjegyezte: „Feladat van bőven, és reméljük, hogy a megfelelő döntéshozók is meghallják ezt a beszélgetést.”
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
