„Az elfojtott hangok” – egy budapesti nap, amikor a Wallenberg-díjtól a koncertpódiumig a Soá emlékezete került középpontba
Breuer Péter április 24-i Pirkadatában két egymáshoz kapcsolódó budapesti eseményről esett szó: a Raul Wallenberg Egyesület délutáni díjátadójáról és könyvbemutatójáról, valamint a MÁV Szimfonikus Zenekar esti koncertjéről a Budapest Music Centerben. A beszélgetésekből egy olyan emlékezetpolitikai és kulturális ív rajzolódott ki, amelyben a Soá nem lezárt történelmi fejezetként, hanem ma is ható erkölcsi feladatként jelent meg.
Két díjazott, két életmű, ugyanaz a kérdés
Dr. Sebes József, a Raul Wallenberg Egyesület elnöke arról beszélt, hogy a Tátra utca 20/B-ben két Ember Mária-díjat adnak át: Lackó Gábor és Zoltán Gábor kapják az elismerést. A díj azoknak szól, akik munkájukkal segítik a vészkorszak, az antiszemitizmus és ezek utóhatásainak feldolgozását.
Sebes József szerint Lackó Gábor írásai, novellái, cikkei és könyvei ezt a munkát szolgálják, míg Zoltán Gábor életművének súlypontja a budapesti nyilas terror egyik legsötétebb fejezetének, a Városmajor és a Maros utcai tömegmészárlásoknak a feltárása. A beszélgetésből egyértelművé vált: a Wallenberg Egyesület számára nemcsak Raoul Wallenberg alakjának őrzése fontos, hanem minden olyan kutató, író és alkotó munkája is, aki a történelmi emlékezetet tisztábban, pontosabban és emberibben teszi hozzáférhetővé.
A Wallenberg-füzetek új kötete is bemutatkozik
A délutáni program nem áll meg a díjátadónál. Ugyanezen az eseményen mutatják be a Wallenberg-füzetek sorozat 22. kötetét is, amelyet Lackó Gábor írt. A beszélgetésből kiderült, hogy a Wallenberg Egyesület munkája egyszerre emlékezetőrzés és közéleti beavatkozás: az a céljuk, hogy Wallenberg története ne csak a múlt része legyen, hanem segítsen eligazodni minden olyan helyzetben, ahol vallási, etnikai vagy kulturális alapon történik kirekesztés.
Sebes József arról is beszélt, hogy a mostani európai közegben, amikor egyre gyakrabban merül fel a harmincas évek emléke, különösen fontos az ilyen típusú munka. Az emlékezés nála nem ünnepélyes kötelesség, hanem figyelmeztetés.
„Az elfojtott hangok” a Budapest Music Centerben
A műsor második felében Osvát Sarolta a MÁV Szimfonikus Zenekar esti koncertjéről beszélt, amelyet a Budapest Music Centerben rendeznek meg. A hangverseny az „Elfojtott hangok” című európai projekt része, amely 2009-ben indult azzal a céllal, hogy a Soá miatt megszakadt vagy félbetört zeneszerzői életművekre irányítsa rá a figyelmet.
Az idei koncert címe „A megrendülés hangjai”, és nemcsak emlékezni akar, hanem zenei élményt is kínál. A programban olyan szerzők művei szólalnak meg, akiknek pályáját a történelem törte ketté, de a hangverseny tágabb kulturális összefüggésben is értelmezi ezt a veszteséget.
Ukrán vendégek, magyar fellépők, közös emlékezet
A koncert karmestere és egyik kiemelt alakja az ukrán csellóművész, Maim Risanov, a szólista pedig Dmitro Udovicsenko, a Queen Elisabeth Competition győztese lesz. Fellép a mindössze kilencéves Kokas Lénárd is. A műsorban két ukrán zeneszerző, Mikola Liszenko és Miroszlav Szkorik művei is helyet kapnak.
Ez a program így nemcsak a Soá áldozataira emlékezik, hanem a mai Európa törékenységét is felidézi. Az emlékezet itt nem zárvány, hanem élő kulturális nyelv: zsidó, magyar, ukrán és európai tapasztalatok találkoznak benne.
Egy nap, amely nem engedi lezárni a múltat
A Pirkadat két beszélgetése ugyan külön eseményről szólt, mégis szorosan összetartozott. A Wallenberg Egyesület délutáni programja és a MÁV Szimfonikusok esti koncertje ugyanarra figyelmeztet: a huszadik század katasztrófái nem merültek feledésbe, és nem is kezelhetők pusztán évfordulós protokollként.
Amikor díjjal ismernek el olyan szerzőket, akik a vészkorszak utóéletét kutatják, és amikor zenében szólalnak meg a félbeszakadt életművek, akkor a múlt nem lezárt történetként, hanem morális feladatként tér vissza. Ez a budapesti nap erről szólt.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Youtube-on.
