„Nem lehet csak szeretni” – mit tanítanak a négy ősanya az anyaságról?
Hogyan álltak neki a gyereknevelésnek az ősanyák, és mit vihet magával belőle egy mai család? A Mussie, a rebecen új epizódjában Mussie a hetiszakaszokból indul ki: Hesván hónapjában nincs ünnep, de a Tóra olvasásában éppen most következnek az ősapák és ősanyák történetei. Sára, Rebeka, Lea és Rachel életéből egy-egy nevelési üzenetet emel ki: a határok fontosságát, az okos megoldások erejét, a nagy család áldását és az anyai áldozatot.
Egy szürke hónap izgalmas történetekkel
Hesvánt szürke hónapnak szokták nevezni, a heti szakaszban azonban annál több minden történik. Szimchát Tórakor újrakezdődött az olvasás, és Hanuka utánig Mózes első könyve van soron, benne a világ teremtésével, Noé bárkájával, az ősapákkal, az ősanyákkal és Józseffel.
Mussie szerint a tóratanulás lényege, hogy valami gyakorlati üzenet maradjon belőle. Élő Tóraként kell olvasni, amely mindig aktuális, és amelyből minden évben mást merít az ember. Most az ősanyák nevelési stílusára figyel: hogyan álltak a gyerekekhez és a kihívásokhoz, és mi a hangsúly mindegyikük életében.
Sára, aki meghúzza a piros vonalat
Sára szigorú, erős személyiség. Sokáig nem volt gyermeke, ezért megkérte segítőjét, Hágárt, hogy házasodjon össze Ábrahámmal. Hamar megszületett Ismael, majd Sárának is fia született, Izsák. Ez óriási csoda volt, mert Mussie elmondása szerint Sárának természetes módon nem is lehetett volna gyermeke, és kilencvenévesen lett anya. Amikor Sára látta, hogyan játszik Ismael a nála tizenhárom évvel fiatalabb Izsák mellett, azt kérte Ábrahámtól, hogy küldje el őt és az anyját. Ábrahám nagyon elszomorodott, hiszen Ismael is a fia volt, de Isten azt mondta neki, hogy hallgasson Sárára.
Mussie már ebben üzenetet lát: van anyai intuíció, amelyet nem mindig tudunk elmagyarázni, csak később mondjuk ki, hogy igazunk volt. Ábrahám és Sára konfliktusa szerinte minden családban jelen van, sőt az ember saját magában is átéli. Mindannyiunkban ott az akarat, hogy kedvesek legyünk a gyerekhez, elfogadjuk, kényeztessük, ugyanakkor érezzük, hogy útmutatásra és határokra van szüksége. A gyerek néha szinte kéri, hogy tegyük le a határt, mert ha ezt magának kell megtennie, az túl nagy felelősség ilyen kis korban.
A Midrás példái a csak szerető szülőkről
A Midrásban több példa van arra, hogy a csak szerető, mindent megadó szülő elrontja a gyereket. Mussie szerint már az is meglepő, hogy ez régen is így volt. Az első példa Ismael: Ábrahám volt a kedves szülő, Sára pedig nem Ismael anyja volt, így a nevelésből hiányzott a szigorú oldal. Izsák Ézsaut szerette, mindenre rámondta, hogy rendben van, és mivel a végére megvakult, nem is látta, hogyan viselkedik valójában a fia.
Dávid királynál kétszer is megtörtént ugyanez, Absalom és Adónia esetében. Absalom odáig jutott, hogy apja legnagyobb ellensége lett, és meg akarta ölni. A Midrás tanulsága Mussie olvasatában az, hogy a gyereknek szüksége van következményekre, akárhogy is nevezzük őket: így tanulja meg, hogy nem mindent szabad, nem minden most rögtön, van, ami veszélyes, és mindent lehet szépen is kérni.
Mit játszott Ismael?
Hogy mit játszott Ismael, azt a szöveg nem mondja meg, csak annyit, hogy a nevetés szóból eredő ige áll ott, amelyet Mussie ebben az összefüggésben játéknak fordítana. A kommentátorok több magyarázatot adnak. Az egyik szerint Ismael tudta, hogy az örökséget ketté kell osztani, ezért veszélyes helyzeteket teremtett: nyilakkal játszott, mintha a fát célozná, miközben pont ott ült Izsák. A második szerint sok lányt hozott haza, és helytelenül viselkedett velük, a harmadik szerint bálványokat imádott. Sára egyik esetben sem akarta, hogy Izsák ebből tanuljon.
Ábrahámban csak a kedvesség volt, Sára hozta a szigorúságot. Vannak házaspárok, ahol az egyik szülő kényeztet, a másik rendet tart, máskor egy embernek kell megtalálnia a kettő egyensúlyát. Mussie szerint mindkettőre szükség van.
Rebeka: lehet okosan is
Rebeka azt tanítja, hogy a feladatot komolyan kell venni, de nem mindegy, hogyan. Megvannak a dolgok, amelyek mellett kiállunk, de nem kell mindennek egyenesen nekimenni: „lehet okosan is megoldani dolgokat”. Ha valakinek az arcába mondom, hogy ez így rossz, nem fog együttműködni, legfeljebb ugyanannyi energiával nyom vissza.
Mussie példája a rendetlen gyerekszoba. Ha bemegyek, és azt mondom, hogy azonnal rakjon rendet, igazam van, de valószínűleg nem érem el a célomat. Ha viszont játékot csinálok belőle, ha együtt számoljuk a tárgyakat, vagy versenyt rendezünk a testvérek között, sokkal nagyobb lesz az együttműködés.
Rebeka kétszer is így járt el. Amikor a megvakult Izsák Ézsaut akarta megáldani azzal az egyszeri áldással, amely inkább Jákobnak járt volna, nem vitatkozott a férjével, hanem megfőzte a kért ételt, szőrös kabátot adott Jákobra, és ő kapta meg az áldást. Később, amikor Ézsau meg akarta ölni testvérét, Rebeka Haránba küldte Jákobot Lábánhoz, Izsáknak pedig azt mondta, hogy feleséget kell keresnie. Ez nem volt egészen hazugság, de az igazi ok sem, csak nem akarta feleslegesen elszomorítani a férjét. Mussie szerint ez a módszer a házastársak, a kollégák, a barátok között is jó trükk, mert célt lehet érni konfliktus nélkül is, és béke marad otthon.
Lea: minden gyerek áldás
Lea és Rachel Jákob feleségei voltak, de az életük nagyon különbözött. Rachel indult jobb helyzetből, mert őt szerette Jákob, ám Leának születtek gyermekei, Rachelnek nem. Lea üzenete, hogy a nagy család áldás. Nála sosem jött el a pillanat, amikor azt mondta volna, hogy már túl sok a gyerek. Mussie így érzékelteti: olyan ez, mintha megkérdeznék valakitől, kér-e egymillió forintot.
Pedig régen szerinte sokkal nehezebb volt gyereket nevelni, nagyobbak voltak a veszélyek. Amikor négy fia után nem jött a következő gyerek, Lea a segítőjét is Jákobhoz adta, ami akkor normális dolog volt. A nevekben is látszik az öröme: Gád neve a boldogságról szól, mint a mázel tov, Jisszáchár neve pedig a jutalomról.
Rachel: az áldozat, amelyet érdemes vállalni
Rachelnél épp fordítva történt: sok éven át nem született gyereke. Lea kivételével mindegyik ősanya meddő volt, Sára, Rebeka és Rachel is ismerte a várakozás fájdalmát. Rachel úgy érezte, addig nem ér semmit az élete, amíg nincs folytatása. Amikor végre megszületett József, az első szava az volt, hogy Isten adjon még egy fiút, és ezt jelenti a neve is. Benjámin születése után meghalt, vagyis életét áldozta azért, hogy anya lehessen. Halálában is a gyerekeiért áldozott: nem Hebronban, hanem az út szélén temették el, hogy a gyerekek odamehessenek imádkozni.
Hála Istennek, mondja Mussie, ma már nem kell az életünket adni ezért, de egy anya sok mindent feláldoz. Nem kell hazudnunk magunknak, hogy nincs áldozat: tudjuk, mit adtunk fel, és motiváljon, hogy amit cserébe kaptunk, sokkal többet ér. A négy ősanya négy üzenete így áll össze egy képpé: a határok, az okos megoldások, a nagy család áldása és az áldozat, amelyet mindezért vállalunk.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Youtube-on.
