„Nem gumiból van a költségvetés” – Kovács Árpád szerint fenntartható a jövő évi terv, de szűk a mozgástér
Mennyire reálisak a jövő évi költségvetés számai, mi fenyegeti a hiánycélt, és meddig tart ki a társadalom türelme, ha a kormány visszalép a kampányígéreteitől? A Pirkadat november 2-i adásában Osváth Sarolta vendége Dr. Kovács Árpád, a Költségvetési Tanács volt elnöke, egyetemi tanár, az Állami Számvevőszék egykori elnöke volt, aki saját számítása szerint jó negyven évet töltött a költségvetés világában. A tervet a stabilitás felé tett lépésnek tartja: konzervatív számokra épül, a kockázatok pedig elsősorban kívülről érkeznek.
Előrehozott költekezés után fordulat a számokban
Kovács abból indult ki, hogy minden költségvetést a környezete határoz meg, és a kormány, ha hosszabb életű akar lenni, a realitásokhoz ragaszkodik. Az idei évet nem tartja igazán sikeresnek, mert a választások miatti előrehozott költekezés rányomta a bélyegét, a jövő évre készült makropálya viszont szerinte reális célokat ígér.
Osváth Sarolta arra kérdezett rá, miben látszik a stabilitás, és azt is felvetette, hogy a tervben hosszú távon is meghatározó fordulat rajzolódik ki: a gazdaságfejlesztés rovására nagyobb szerepet kap az egészségügy, az oktatás és a nyugdíjrendszer. Kovács szerint a stabilitás legfőbb jele, hogy a költségvetés gyors ütemben csökkentené az adósságot. A 7,5 százalékos hiányhoz képest jóval szerényebb, 4,9 százalékos cél szerepel benne. Ennek van realitása, bár a kockázatok is igen nagyok.
Olajár, szorosok és szűk mozgástér
A veszélyek között az energiaárakat említette először. A 100 dollár fölé emelkedő olajár komoly benzin- és gázolajárakat teremt, ráadásul hiány is van, a Szuezi-csatorna esetleges lezárása, a Bab el-Mandeb- és a Hormuzi-szoros problémái pedig ellátási gondokat okoznak. A gázhelyzet valamivel jobb, de a gondok ott is begyűrűznek.
A műsorvezető felhozta Orbán Anita amerikai energiapolitikai tárgyalásait is. Kovács úgy látja, a diverzifikáció, a megtakarítások, a szélenergia és a reménybeli energiatárolás csak egy bizonyos határig működik, mert az energiahelyzetet végső soron a beszerzési források abszolút mennyisége határozza meg.
A külső kockázatokhoz sorolta az Európai Unió gyengülését és a kereskedelmi feszültségeket, a belsőkhöz a csökkenő beruházási hajlandóságot. Kérdés, hogy a magánszektor pótolja-e az állami beruházások visszaesését. A közigazgatás átállása is komoly hiátusokat mutat, vagyis a végrehajtásnak is vannak kockázatai. Nem véletlen, hogy a Költségvetési Tanács szerint a megtakarítások végrehajthatók ugyan, de szoros kontrollra van szükség, mert szűk a mozgástér. A 2,4 százalékos növekedési feltevést mindezek ellenére konzervatívnak nevezte: a 2 és 3 százalék körüli számítások közötti különbség százmilliárdokat jelent, de a célrendszert nem mozdítja el.
„Mint egy kis teljesítményű autóba, ha bekapcsolják a klímát”
A rezsicsökkentésről Kovács azt mondta, hogy a magyar költségvetés mintegy 60 százalékban szociális jellegű, és ha ez nő, más területekre, arányaiban a kultúrára, a beruházásokra, a közlekedésfejlesztésre kevesebb jut. A lakosság jó részének kedvező támogatás árát az egész társadalom fizeti meg, ráadásul az elosztás sem volt igazságos, ide tartozott az uszodafűtés is. Meggyőződése szerint fokozatosan ki kell vezetni, és a mostani kormányzat ebbe az irányba tesz lépéseket.
A kampányban tett nagyvonalú ígéretekből a kormánynak vissza kell lépnie, és ez már most elégedetlenséget szül: a műsorvezető a szakszervezetek és a szakmai szervezetek megszólalásait hozta példának, miközben az elemzők nagy bizalmat látnak a kormány iránt. Kovács bízik abban, hogy a lakosság belátja, egyik napról a másikra nem lehet csodát tenni.
A vállalkozásokba és a gazdaságfejlesztésbe öntött pénz szerinte „olyan, mint egy kis teljesítményű autóba, ha bekapcsolják a klímát”: az első emelkedőnél már nem húz. A feltétel nélküli támogatásokat korábbi tisztségében is hibának tartotta, a mérséklésüket pedig elkerülhetetlennek. Most ez a tartalék a költségvetésben, akárcsak az állami intézmények működésének szűkítése.
Az első másfél év dönt
A mindenkori kormány szerinte a ciklus első másfél évében tudja megcsinálni a szerkezeti átalakításokat, ezért következik be most a konvergenciaprogram nagy hiánycsökkentő lépése, a ciklus végén már csak szerényebb korrekciók jönnek az eurócsatlakozás reményében. Aki eddig zombivállalkozásként kapott pénzt, az nyilván sivítani fog, és mindig a sivítás mértéke a kérdés.
Ha a pénzügyi kormányzat jól mérlegel, egy ország fenntartható pályára állhat. Ha túlhúzza, vagy a rövid távú társadalmi béke oltárán feladja a célt, a helyzet nehezebbé válik. Az a politika pedig, amely atyaként viselkedik, és úgy tesz, mintha csak az ő döntésén múlna, ki mit kap, előbb-utóbb bukásra van ítélve. Ez a költségvetés Kovács szerint egyensúlyokat keres, és talán ezért bíznak benne.
Baloldali program jobboldali kormánytól?
A műsorvezető felvetette, hogy sokan baloldali programnak nevezik azt, amit a magát jobboldalinak tituláló kormány a szociális ügyekkel, az egészségüggyel és az oktatással művel. Kovács derűsen válaszolt: pályafutása során a baloldali kormányoknak volt rendszerint keményen konzervatív gazdaságpolitikája, a jobboldaliaknak pedig szociális érzékenységet mutató politikája, mert minden kormány abból indul ki, hogyan tudja megtartani a hatalmat.
Jobb években is azt vallotta, hogy tartalékolni kell a nehezebb időkre, azzal viszont nem értett egyet, hogy akkor egyáltalán ne költsünk. Példaként felidézte, hogy a 2010-es évektől eredménynek számított, ha több év alatt 600 milliárddal többet fordítottak az egészségügyre, most pedig egy év alatt csaknem hasonló összeg jelenik meg, igaz, az infláció miatt más dimenzióban. Ennek ára a védelmi kiadások, a beruházások és a gazdasági szféra terén tett visszalépés.
A magánegészségügy térnyeréséről és a hozzáférés különbségeiről kérdezve úgy fogalmazott, hogy az egészségügyre költött pénzt így is, úgy is a társadalom fizeti meg. Ha a magánszektor kerül előtérbe, ahhoz biztosítási rendszer és magasabb jövedelem kell, különben marad a régi vicc a svéd ellátórendszerről és az afrikai bérekről. A magánszektor üzleti alapon működik, ezért a költséges életmentő és sürgősségi ellátást az állami egészségügynek kell elvégeznie mögötte. Ez be is van rendezve, csak a mérték a kérdés.
„Nem gumiból van a költségvetés”
A bevételi oldalon Kovács a vagyonadót és a sávos adórendszert említette a társadalmi igazságosság eszközeként, ám szerinte a mozgástér nem a végső nagyságrendben van: hogy az országnak mennyi bevételre van szüksége, azt nem nagyon lehet megváltoztatni. Túladóztatni nem szabad, mert az visszafogja a gazdaságot. A rövid és a hosszú távú célok dinamikus egyensúlyát megteremteni tulajdonképpen művészet.
„Nem gumiból van a költségvetés” – tette hozzá. Ha gumiból kezdik láttatni, az előbb-utóbb visszaüt, és a hiteltörlesztés nagyságrendje meghaladhatja az egészségügyre fordított összeget, ahogy ez a korábbi kormány idején történt.
Végső kérdésre Kovács fenntarthatónak nevezte a tervet. Történhetnek előre nem kalkulálható dolgok, és ebben is van kockázat, de realitásokra épül, nem vágyakra.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Youtube-on.
