„Ott van a bal, hogy nem beszélünk ezekről a dolgokról” – Szanyi Tibor a szélsőjobb erősödéséről és a baloldal hiányzó programjáról
A nyugat-európai és balkáni tiltakozások, a szélsőjobbnak mondott pártok erősödése és a baloldal eltűnése volt a téma a Pirkadat november 2-i adásában. M. Kende Péter Szanyi Tibort, az Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalom alapító elnökét kérdezte arról, hol van a bal, miközben Európa-szerte tüntetnek az emberek. A válasz lehangoló: Szanyi szerint nagyjából sehol, pedig államosítással és szövetkezetekkel volna mivel előállni, ha a baloldali pártok mernének ezekről beszélni.
A szélsőjobb készül a kormányzásra
Kende azzal vezette fel a beszélgetést, hogy a tiltakozásokat alapvető társadalmi igény váltotta ki, közben a szélsőjobbnak mondott pártok Németországban, Franciaországban és Spanyolországban is erősödnek. Szanyi szomorú témának nevezte ezt, és azt mondta, csípi a szemét a szélsőjobb nyomulása, amely mindenütt megfigyelhető. Magyarországon a parlamenti erőket nézve a Mi Hazánkat tartja az egyetlen erősödésre képes mozgalomnak, a Tiszát és a Fideszt ide nem sorolva.
Ezeket az erőket egyesek szélsőjobbnak mondják, ő ma inkább markáns jobboldalnak hívná őket, mert ugyanúgy domesztikálódtak, mint Le Pen pártja: a franciák is egyre kevésbé használják rá a szélsőjobbos kifejezést. A köznapi zsargonban ő maga náciknak, fasisztáknak is szokta mondani őket, és felmenteni sem akarja egyiket sem, mert ugyanúgy kilóg a lóláb. Azt azonban trendnek látja, hogy a nyugat-európai szélsőjobb annyira készül a kormányzásra, hogy minél nagyobb szeleteket igyekszik kihasítani a mainstream pártokban csalódott tömegekből. Kormányra kerülésüket nem tartja valószínűnek, bár ez is kérdés.
Üvegplafon, amelyet mindig áttörtek
Az üvegplafon Szanyit nem nyugtatja meg, mert a tapasztalata szerint ezeket mindig áttörték. Franciaországban ugyanakkor kétesnek tartja Le Pen győzelmét, annak ellenére, hogy állítólag ő jut be a második körbe. A kérdés az, kivel: Édouard Philippe például össze tudná söpörni a Le Pen-ellenes szavazatokat. Jean-Luc Mélenchon, az Engedetlen Franciaország vezetője Szanyi szerint ugyanerre nem alkalmas: a franciák még a kommunistáknál is balrább sorolják, a mostani mozgalmakban pedig az utcára hív és gyújtogatásra biztat, miközben ő otthon van.
Németországban az AfD önkormányzati szinten bevett egy-két várat, de a vendég szerint egyelőre sem ott, sem Franciaországban nem tudják begyűrni magukat a hatalomba. Spanyolországban a kormányoldal helyzetét a szörnyű vonatszerencsétlenség rontotta. Szanyi emlékeztetett arra, hogy minden kampányban volt egy ilyen tragédia, és a regnáló kormányfő mindig el is vesztette a választást, ami nagyon rossz jel Pedro Sánchez szocialista miniszterelnöknek.
„Nagyjából sehol”
Arra a kérdésre, hogy hol van a bal, így felelt: „Azt kell mondanom, hogy nagyjából sehol.” Németországban a Die Linke az egyetlen, amely képviseli, tízegynéhány százalékkal, mélyen lemaradva az AfD-től, bár a saját pártja örülne, ha Magyarországon 11 százalékot kapna. Franciaországban többféle baloldali párt is van, de ott is haloványan szerepelnek. Az osztályharcban és az ideológiai harcban a baloldalt egyszerűen lenyomták, tette hozzá. Magyarországon és általában Kelet-Európában ez a szovjet típusú rendszer öröksége, amelynek nyomán nagyon sikeresen összemosták a baloldalt mindenféle negatív jelzővel.
A liberális az állítmány, a baloldali a jelző
Kende felhozta, hogy nem sokkal korábban Varju László, a Demokratikus Koalíció elnöke volt a vendége. „Nagyon kedvelem Lacit, de azért ő nem baloldali” – vetette közbe Szanyi, aki szerint a baloldali liberális kifejezésben az állítmány a liberális, a baloldali csak jelző. A műsorvezető ezután arra volt kíváncsi, milyen tágak a kompromisszum lehetőségei a magukat baloldalinak mondó pártok között, Szanyi mozgalmától a DK-ig.
Együttműködés létezhet, felelte, és erre komoly figyelmeztetés volt a Tisza győzelme, amely mindenkit összesöpört. Baloldalról nem kapott szavazatokat, de csak azért, mert ez az oldal nagyon gyenge; a polgári típusú szavazatokat viszont nagyon szépen begyűjtötte. Van esély a baloldali szavazatok összeszedésére is, csak azt nem tudni, mennyi ez. A nagy okosok – ahogy ő fogalmazott – a baloldali értékrendű vagy oda bevonzható lakosság arányát 20–25 százalékra teszik. Ez kormányalakításhoz édeskevés, egy komoly ellenzékhez viszont elegendő lenne.
Államosítás és szövetkezetek
Ehhez azonban egy-két markáns politikával kellene előrukkolni, és ezekben a baloldal nagyon bátortalan. Példaként Mészáros Lőrinc bankját, az MBH-t hozta fel, amely a saját számításai szerint 80–85 százalékban az államtól lopott pénz: közpénzből felvásárolt pénzintézeteket adtak ajándékba, és csak 10–15 százalékot tesz ki a piaci értelemben befektetett tőke. Ezt ő simán államosítaná, akár a 10–15 százalékos rész kártalanításával. Kíváncsi rá, mit gondol erről a DK.
Ugyanígy államosítaná, kártérítés mellett, a közszolgáltatókat, a gáz- és villanyszolgáltatókat is, és azt kérdezi, miért hagyják vergődni a mikrovállalkozásokat, ahelyett hogy területileg szövetkezetekbe szerveznék őket. Az ország legszegényebb részein, Észak-Magyarországon vagy Dél-Baranyában a szövetkezetek az egyetlen létező munkaadók, igaz, nagyon kevés embernek tudnak munkát adni. Kende megjegyezte, hogy éppen a szegénység az, ami az embereket szövetkezetekbe tereli.
„Ott van a bal, hogy nem beszélünk ezekről a dolgokról” – foglalta össze a vendég a válaszát a műsorvezető kérdésére. A műsorvezető arra biztatta, hogy beszéljenek róluk, már csak azért is, hogy a politikai paletta minden színe látható legyen, és a baloldal újra felkerüljön a térképre. Szanyi végül a nézőknek is megköszönte, hogy meghallgatják, és azt mondta, hálás azért, hogy itt legalább kinyithatja a száját.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Youtube-on.
