„Bárhogy döntünk, a döntésünk igazságtalan”
A Pirkadat április 7-i adásában Breuer Péter vendége dr. László Imre, Újbuda polgármestere volt, aki orvosként és kerületvezetőként is a mindennapi működés felől közelített a választások előtti helyzethez. A beszélgetés középpontjában a XI. kerület lakásügye, az építkezések, a szociális bérlakások drámai fogyása és az a kérdés állt, milyen mozgástere maradt ma egy önkormányzatnak, ha valódi segítséget akar nyújtani a helyieknek.
Nyugalmat szeretne látni a kerületben
Breuer Péter első kérdésére dr. László Imre nem politikai hangulatról, hanem arról beszélt, mit szeretne érzékelni az utcán. Azt mondta, az volna jó, ha az emberek a lehető legkevésbé éreznék a választások és a nemzetközi helyzet okozta feszültséget, és inkább a saját életükkel, családjukkal foglalkozhatnának. Úgy fogalmazott, az a törekvése, hogy a kerület lakói „a hétköznapokat úgy éljék meg, ahogy normál körülmények között meg kellene élni”.
Az építkezések mennek, az együttműködés már kevésbé egyforma
A kerületben zajló beruházásokról szólva azt mondta, az építkezések folynak, de a beruházók hozzáállása nagyon különböző. Van, aki akkor is egyeztet az önkormányzattal, ha erre jogszabály nem kötelezi, más viszont él a kiemelt állami beruházások adta lehetőséggel, és „toronymagasan fütyül az egészre”. A mondat jól jelezte, mennyire korlátozott sokszor egy önkormányzat mozgástere, ha a saját területén zajló fejlesztésekre akar hatni.
Fiatalokat várnának, de alig van miből gazdálkodni
Breuer Péter a kerület új lakásainál arra kérdezett rá, kiket várna legszívesebben a polgármester. Dr. László Imre erre egyértelműen azt mondta: fiatalokat. Olyanokat, akiknek ma rendkívül nehéz lakáshoz jutniuk, még akkor is, ha különféle állami kedvezmények léteznek.
A beszélgetés itt fordult rá a valódi problémára: miből tud segíteni ebben a helyzetben egy kerület. A polgármester szerint a válasz lesújtó. A tanácsi rendszer idején még több mint 60 ezer lakás állt az önkormányzat rendelkezésére, ma viszont mindössze 1200. Évente több száz igénylő jelenik meg, miközben alig 10-12 lakás ürül meg. Erről mondta ki a beszélgetés legerősebb mondatát: „Bárhogy döntünk, a döntésünk igazságtalan.”
Szolgálati lakásból is alig jut
A kerület a rendőrség számára biztosít szolgálati lakásokat, de ez is csak jelképes mértékben működik: két lakásról van szó. Ha valamelyik megürül, azt ismét a rendőrség kapja meg. Az idősebb lakók speciális igényeit, például az alacsonyabb emeletre költözést, cserékkel próbálják megoldani, de a lehetőségek itt is szűkösek.
A polgármester arról is beszélt, hogy Budapesten sok ezer üres lakás áll, miközben a másik oldalon egyre erősebb a lakhatási nyomás. Ezt az ellentmondást próbálja enyhíteni az önkormányzat lakásügynökségi modellje.
Lakásügynökség: bizalom a tulajdonosnak, esély a bérlőnek
A kerület létrehozott egy lakásügynökséget, amelynek lényege, hogy az önkormányzat átveszi a magántulajdonostól a lakást, jogi és állagmegóvási felelősséget vállal érte, majd albérletbe adja tovább. Dr. László Imre hangsúlyozta: ebből nem nyerni akarnak, hanem bizalmat teremteni.
A konstrukció arra épül, hogy a tulajdonos ne féljen attól, hogy a lakását lelakják vagy tönkreteszik. Ha baj történik, az önkormányzatnak kell helytállnia. A cél tehát nem üzlet, hanem egy befagyott piac részleges megmozdítása.
Tizenkétezer-négyszáz új lakás, mégis kevesebb lakó
A beszélgetés egyik legérdekesebb adata az volt, hogy 2019-ben, amikor dr. László Imre átvette a kerület vezetését, 12 400 lakás állt kiadás vagy átadás előtt, illetve épült. Akkor a XI. kerület lakossága 152 ezer fő volt. A 2024-es KSH-adatok szerint viszont a kerület lélekszáma már csak 129 ezer körüli. Breuer Péter erre rögtön vissza is kérdezett: „Minek vásárolták a lakásokat?”
A felvetés mögött az a súlyos kérdés húzódott meg, hogy a lakásépítés és a tényleges helyi lakhatás nem feltétlenül jár együtt. A kerületi vezetésnek így egyszerre kellene kezelnie a növekvő ingatlanállományt és a csökkenő lakosságszámot.
A rövid távú kiadás nem itt a fő gond
A rövid távú lakáskiadás kérdésére dr. László Imre azt mondta, ez a XI. kerületben nem jelent akkora problémát, mint a pesti belső kerületekben. Szerinte ez elsősorban a VI., VII. és VIII. kerületben kiélezett ügy, náluk nem ez a lakhatási válság fő oka.
Kétszázmillió forint felújításokra, de a nagy áttöréshez ez kevés
A társasházak állapotáról szólva a polgármester elmondta: évente 200 millió forintot fordítanak pályázatokra, amelyekből különféle felújításokat támogatnak, például villamoshálózatok korszerűsítését. A szigetelés azonban olyan nagy összegű beruházás, hogy a lakóközösségek többsége állami támogatás nélkül nem mer belevágni.
A beszélgetésből végül egy olyan kerület képe rajzolódott ki, ahol a lakhatás kérdése nem elméleti vita, hanem napi döntések sora. Kevés lakás, sok igény, öregedő épületállomány, üresen álló magánlakások és szűk önkormányzati mozgástér: dr. László Imre ezekről beszélt, és arról, milyen nehéz ma úgy dönteni, hogy közben szinte minden döntés mögött ott marad valaki, aki hoppon marad.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
