„19. századi módszerekkel 21. századi gyerekeket nem lehet tanítani”
A Pirkadat március 25-i adásában M. Kende Péter vendége Totyik Tamás, a Pedagógusok Szakszervezetének elnöke volt. A beszélgetés középpontjában a nevelést-oktatást közvetlenül segítő dolgozók helyzete, a közoktatási rendszer válsága és a javítóintézetek körüli bizonytalanság állt. Totyik arról beszélt: miközben a kormány a létszámok növekedéséről beszél, a valóságban sok helyen éppen azok hiányoznak a leginkább, akik nélkül az iskola mindennapi működése megbénul.
Akik nélkül nem működik az iskola
Totyik Tamás szerint a közbeszédben még mindig túl kevés szó esik azokról a dolgozókról, akik nem tanárként állnak a gyerekek előtt, mégis nélkülözhetetlenek az oktatásban. A pedagógiai asszisztensek, gyógypedagógiai asszisztensek, iskolatitkárok és rendszergazdák az iskolarendszer „igazi hátországát” jelentik.
A szakszervezeti vezető azt mondta: „nélkülük azért egy rendszer nem fog működni”, miközben a bérük nem emelkedik, és a létszámuk is visszaesett. Szerinte különösen súlyos a helyzet a sajátos nevelési igényű gyerekekkel foglalkozó intézményekben, ahol a mindennapi munkát csak az látja igazán, aki testközelből megtapasztalja.
„Álljanak be egy gyógypedagógiai asszisztens mellé”
A beszélgetés legerősebb része talán az volt, amikor Totyik személyes példán keresztül beszélt a munkakör nehézségéről. Elmondta, hogy a lánya is ilyen intézményben dolgozik, és azt üzente a döntéshozóknak: „álljanak be egy gyógypedagógiai asszisztens mellé, és csinálják végig azt, amit egy nap”.
Szerinte addig senki ne beszéljen arról, hogy miért nem kellene emelni ezeknek a dolgozóknak a bérét, amíg nem látta, mivel jár a feladatuk a gyakorlatban. Az ápolás, etetés, folyamatos figyelem és türelem olyan munka, amelyhez nemcsak szakértelem, hanem komoly emberi teherbírás is kell.
A rendszer válsága, nem a gyerekeké
Totyik Tamás világosan fogalmazott abban is, hogy szerinte nem a gyerekekkel van a baj, és nem is elsősorban a pedagógusokkal, hanem magával a rendszerrel. Úgy látja, a magyar iskola továbbra is túl merev, túl központosított, és nem ad elég mozgásteret azoknak, akik a tantermekben dolgoznak.
„19. századi módszerekkel 21. századi gyerekeket nem lehet tanítani” – mondta, majd arról beszélt, hogy a Nemzeti alaptanterv gyakorlatilag teljesen leköti a pedagógusok mozgásterét. Szerinte az is abszurd, hogy korszerű, jól használható tankönyvek és módszerek állnak rendelkezésre, mégsem engedik őket a rendszerben széles körben használni.
Tiltott jó megoldások
A szakszervezeti vezető név szerint is említett olyan módszereket és tankönyveket, amelyeket hatékonynak tart, mégsem kapnak valódi teret a magyar közoktatásban. Példaként hozta a Meixner-módszert és a Mozaik Kiadó természettudományos tankönyveit, amelyek szerinte korszerűek és működőképesek, mégis kiszorulnak az iskolákból.
Totyik ezt a magyar közoktatás egyik legnagyobb szégyenének nevezte, mert szerinte nem arról van szó, hogy ne lennének jó szakmai megoldások, hanem arról, hogy a rendszer nem akar élni velük.
Teljes bizonytalanságban tartott dolgozók
A beszélgetés második nagy témája a javítóintézetek és nevelőotthonok átszervezése volt. Totyik azt állította, hogy az érintett dolgozókat teljes bizonytalanságban tartják, miközben intézménybezárásokról, átalakításokról és áthelyezésekről szólnak a hírek.
Azt mondta, a szakszervezet levelet írt a kormánynak, mert a közalkalmazotti törvény alapján egyeztetni kellett volna velük az átszervezésről, ez azonban nem történt meg. Úgy fogalmazott: „600 munkavállalót teljes bizonytalanságban tartanak”, miközben sem a dolgozók, sem a családjaik nem tudják, mi vár rájuk.
Nem lehet így bánni az oktatással
Totyik Tamás az interjú végén azt hangsúlyozta: az oktatás jövője nem technikai részletkérdés, hanem alapvető társadalmi ügy. Legyen szó asszisztensekről, tankönyvekről vagy javítóintézetekről, szerinte minden ugyanoda vezet vissza: nem lehet tovább halogatni a valódi döntéseket.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
