„Ha ember csinálta korábban, akkor én is elvállalom” – Így lett főnök 28 évesen a Magyar Rádióban
A Volt egyszer Sebes Györggyel vendége ezúttal Sumonyi Papp Zoltán költő, irodalmár, egykori rádiós vezető, aki 37 évet töltött a Magyar Rádióban. Pályája az irodalmi élet sűrűjéből indult, majd egy váratlan fordulattal a rádió egyik legnehezebb posztjára került: 28 évesen a bemondók és turnusvezetők főnöke lett. A beszélgetés első részében az indulásról, irodalmi kapcsolatairól és a rádiós „beavatásról” mesél.
Egy tacepaó a bölcsészkaron
Az egyetemen figyelt fel egy hirdetésre: a rádió az irodalmi vagy az ifjúsági osztályra keres szerkesztőt. Jelentkezett – nem vették fel. Akkor még fiatalabb volt a kívántnál. Később elvégezte a bölcsészkart, de tanári állás Budapesten nem volt, vidékre pedig családos emberként nem akart menni.
Így került a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalathoz sajtópropagandistának. A kompromisszumból lehetőség lett: írókkal készíthetett riportokat, személyesen kereshette fel többek között Tersánszky Józsi Jenőt és Tandori Dezsőt. Az irodalmi közeg nemcsak szakmai, hanem baráti kapcsolatokat is hozott.
Botrányos indulás és első kötet
Az egyetemi évek alatt részt vett egy „botrányos” antológia szerkesztésében. A hatalom nem örült a független kezdeményezésnek, de végül kompromisszum született: irodalmi estet tarthattak, ahol jelen voltak a nagy kiadók vezetői. Az est után Illés Endre behívatta, és megkérdezte, van-e elég verse egy kötethez. Két év múlva megjelent az első könyve – szokatlanul igényes kivitelben, ami egyszerre volt megtiszteltetés és tehertétel a kortársak között.
Öt év késéssel érkező levél
Öt évvel a jelentkezése után érkezett a levél a Magyar Rádió személyzeti osztályáról. Nem az irodalmi osztályra hívták, hanem központi turnusvezetőnek – olyan munkára, amelyről nem tudta, „eszik vagy isszák”. Bement, és egy nap alatt megfordult a helyzet: nem turnusvezető, hanem a műsorlebonyolítási osztály egyik vezetője lett.
28 évesen 28 bemondó és több turnusvezető került alá – köztük olyan hangok, mint Körmendi Lajos vagy Debreczeni Piri. Az első reakció természetesen a bizalmatlanság volt: „ezt ejtőernyőzték ide”.
Hogyan nyerünk meg egy csapatot?
Sumonyi gyorsan felismerte, hogy a kulcs a hangadó megnyerése. Körmendi Lajos múltjából – kőszegi katonaiskola, Kis János altábornagy – talált személyes kapcsolódási pontot, és ezzel megnyitotta az utat a többiek felé is. „Ha Körmendi azt mondta, hogy gyere Zolikám, akkor nem volt kérdés.”
Az egyetemi színpadi estek révén több bemondó már ismerte őt költőként, így a szakmai alap sem hiányzott.
Nyelvi bizottság és hajnalok
Feladatai közé tartozott a nyelvi bizottság megszervezése. Demel László professzor, Pécsi Blanka és Cserés Miklós részvételével rendszeres beszédellenőrzést vezettek be – amit a bemondók eleinte nehezen fogadtak el. Az érvelés egyszerű volt: „a Székely Mihály is beénekel két naponta”.
A beosztások készítése szintén embert próbáló feladat volt. Három nap hajnal, három nap éjszaka, három nap nappal – felborult életrend, folyamatos fáradtság. Nem ellenőrizni járt be hajnalban, hanem megérteni, mit jelent hajnali hatkor vízállásjelentést mondani.
„Ha három évig kibírja, odahelyezzük, ahová kéri”
A rádió vezetése eredetileg három évre szánta erre a posztra. Tíz év lett belőle. Olyan jól működött a csapat, hogy „ott felejtették”. Közben közösség formálódott: házibulik, születésnapok, fiatal bemondók és rendezők pezsgő társasága.
A társalagó és a mikrofon
Amikor a társalgó című irodalmi műsorhoz hívták szerkesztő-műsorvezetőnek, először tiltakozott: „ott beszélnem kell”. A hóhért akasztják – aki addig mások beszédét felügyelte, maga került mikrofon elé. Az első adás után a kollégák – köztük Egresi Pista – megnyugtatták: működik.
Hét évig vezette a műsort, párhuzamosan a rádiószínházi munkával.
Évi száz hangjáték
1987-től a rádiószínház vezetője lett. Évente mintegy száz hangjáték készült – ma már elképzelhetetlen mennyiség. Külön fiction és dokumentum-dramaturgia működött, erős alkotói csapattal. A vezetői szerepet nem hatalmi pozícióként élte meg: „ha kellett, dramaturg voltam”.
Pri Italia – a világ kinyílik
Bevezette, hogy a nemzetközi rádiós fesztiválra ne csak vezetők, hanem az alkotók is kiutazhassanak. Spórolt költségvetésből, mikrobuszban, olcsó szálláson – de együtt. A Pri Italia tapasztalatait hazahozták, a nyertes darabokat lefordították, magyarul is elkészítették. Ez szakmai szemléletváltást hozott.
A rendszerváltás küszöbén
A Gombár-érában voltak feszültségek, átalakítási elképzelések, de a rádiószínház szakmai munkája folytatódott. Külföldi kapcsolatok, díjak, szakmai jelenlét – a műhely élő maradt.
A beszélgetés itt zárul, de a történet korántsem ér véget. A következő részben szó lesz a rendszerváltás utáni átalakulásról, a rádió belső harcairól és arról, mit jelentett 37 év után elhagyni azt az intézményt, amely egy életpályát meghatározott.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
