Zászlóvivők a nemzeti közös nevezőn – Június 1-jén ismét zászlómenet Budapesten
Szilágyi Ákos, a Zászló Napja civil kezdeményezés egyik elindítója volt M. Kende Péter vendége a PIRKADAT május 28-i adásában. A beszélgetésből kiderült, hogyan nőtte ki magát egy kezdeményezés nemzeti szimbólummá, amelynek célja a megosztottság helyett az összetartozás ünneplése. Június 1-jén ismét elindul a hatalmas, 1848 méteres nemzeti zászló a budapesti Operától a Hősök terére – egyfajta élő kokárdaként.
„A zászló szimbolizálja a magyar sorsot”
Szilágyi Ákos szerint a zászló napjának gondolata 2012-ben vetődött fel először, és két évnyi lobbizás után, 2014. december 17-én az országgyűlés határozatban rögzítette: legyen hivatalosan is a zászlónak napja Magyarországon. „Annyi ünnepnap van különböző eseményeknek, és senki nem tud róla, nem hall róla” – mondta Szilágyi. Ezért döntöttek úgy, hogy „vigyük ki ezt az utcára és mutassuk meg az embereknek, hogy a zászlónap valóban működik és létezik”.
Közös zászló, közös irány
A zászlóvivés rituáléja a fizikai közösségi élmény mellett szimbolikus jelentést is hordoz: „a zászló mellett állnak zászlóvivők, és lehet, hogy nem mindenben értenek egyet egymással politikailag, szellemileg bármi, de itt ezen az úton együtt viszik ezt a zászlót”. A nemzeti szimbólum ebben az értelmezésben nem megoszt, hanem összeköt – legalább egy napra.
Szilágyi hangsúlyozta: „a zászló szimbolizálja a magyar sorsot. Tehát a magyar sorsot mindenkinek a saját helyén meg kell ragadni, és vinni kell egy irányba, különben nem működik az ország”.
Piros–fehér–zöld, ahogy még nem láttuk
Az idei zászlómenet június 1-jén, vasárnap lesz. 14:30-kor gyülekező az Operánál, 15 órakor indulás a Hősök terére. A zászló különlegessége, hogy 1848 méter hosszú, és egy 400 méteres székely zászló követi, amely a külhoni magyarságot szimbolizálja. A végén „a székely zászló kvázi körbeöleli a magyar zászlót”, amiből egy élő kokárda képződik.
A rendezvényen színpadi műsor is várja a résztvevőket. Az esemény háziasszonya Jászai Mari-díjas színésznő, Tímár Eszter lesz, fellép többek között Bánfi Szilvia Ildikó, Ábrahám Róbert, Pitti Katalin, Dévai Nagy Kamilla, Gál Abigél és a Kelevézek hagyományőrző csoport.
„Ez egy olyan élmény, amit nem lehet az interneten megtapasztalni”
M. Kende Péter feltette a kérdést: vajon egy mai tizenévest hogyan lehet megszólítani egy ilyen szimbolikus akcióval? Szilágyi válasza: „ez egy olyan élmény, tehát ott lenni ebben a zászlóvitelben, részt venni ebben, amit nem lehet az interneten megtapasztalni”. Úgy látja, a fiatalok nem elidegenedett generáció, csak „ne gondoljuk azt, hogy a fiatalok mind elveszett lények az internet nagy örvénylő világában”.
Amerikai minta alapján, magyar lélekkel
Szilágyi maga is több mint 25 évet élt az Egyesült Államokban. A nemzeti zászló tiszteletének ottani kultúrája ihlette a magyarországi zászlómenet ötletét is. Mint mondta: „mindenki a homeless-től a milliárdosig megfogta az amerikai zászlót és mellette állt”. Bár Amerikában is megjelent a zászlóval való visszaélés, az eredeti eszme mégis az egység, nem a megosztás – és ezt szerette volna átmenteni Magyarországra is.
Eső, vita, de botrány soha
Az első zászlómenet ömlő esőben zajlott, de ez sem vette el a résztvevők kedvét. Sőt, „az emberek sorba álltak, esernyővel és egymással beszélgettek”. Szilágyi elismeri, hogy a zászlóvivők közt voltak politikailag különböző háttérből érkezők, „de ott a közös cél érdekében mindenki visszafogta magát”. Viták ugyan előfordultak, de „nem volt semmi atrocitás még ez idáig, úgyhogy reméljük, hogy nem is lesz”.
Lesz-e belőle országos mozgalom?
A zászlómenet jelenleg fővárosi esemény, de a szervezők nem zárkóznak el vidéki vagy határon túli megvalósítástól sem. „Ha ez a rendezvény kinövi magát, és az egész ország tud már róla, akkor nyilván majd meghívásokat is fogunk kapni.” Szilágyi úgy látja: „Budapesten ennek még nem volt hagyománya. Hát én most igyekszem megteremteni.”
„Legalább egyszer egy évben álljunk ugyanaz mellé”
Szilágyi Ákos nem politikai programot, hanem közös nemzeti szándékot hirdet. „Bármilyen világnézetű ember mellé áll a zászlónak, az viheti. Nem kell politizálni, napi politikát folytatni.” Mert legalább egy napra „zárjuk ki a napi politikát, és álljunk együtt valami olyan mellett, ami összeköt”.
Aki tehát úgy érzi, hogy a piros-fehér-zöld még mindig közös nevező lehet, annak vasárnap ott a helye az Operánál. A zászló már készen áll. Most rajtunk a sor.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
