„Amit nem szerveznek meg, az nincs” – Szekeres Imre a haderőfejlesztésről, a légvédelem réseiről és a baloldal újjászervezéséről
Az új kormány féléves teljesítményéről, a honvédség fejlesztésének irányairól, az elszalasztott uniós hitelprogramról, a magyar légvédelemről és a parlamenten kívül rekedt baloldal jövőjéről beszélgetett M. Kende Péter Dr. Szekeres Imre szocialista politikussal, volt honvédelmi miniszterrel, a Politikatörténeti Alapítvány kuratóriumának elnökével a Pirkadat november 19-i adásában. A volt miniszter szerint a honvédségnek tízéves fejlesztési tervre volna szüksége, a baloldalnak pedig türelmes, szervezett építkezésre.
Korai még osztályozni
A beszélgetés a Magyar Nemzet féléves kormányzati „bizonyítványával” indult, amelyben a honvédelmi tárca is értékelhető jegyet kapott – igaz, még azelőtt, hogy távozott a haderőfejlesztésért felelős helyettes államtitkár. Szekeres Imre szerint a május 13-án munkába állt kormány megítélése még korai: gazdasági, társadalmi és kulturális szempontból is egy „roncsderbit” kellett átvenni, ahol az első lépések rendteremtést jelentenek. Meg kell várni a költségvetést, és másfél-két év után lehet érdemi véleményt mondani. Az euró 2030-as dátumát például félreérti a közvélemény: az még csak az előszoba, onnan legalább két év, de már az is pályát szab a költségvetésnek. Az igazi kérdés az, ki fizeti meg ennek az árát.
A műsorvezető emlékeztetett rá, hogy Szekeres 1994 és 1998 között a kormánypárt frakcióvezetője volt, és akkor is a nagy tervek után jött a Bokros-csomag; most is sokat ígértek, például 25 helyett 15 százalékos béremelés lett. A volt miniszter felidézte, hogy 1994 augusztusában egy késő éjszakai MSZP-frakcióülésen kiszaladt a száján egy azóta is idézett gondolat: a kormányzás kezdetben jó ötletnek látszott, de a valósággal találkozni nagyon nagy intellektuális kihívás. Bízik benne, hogy az új kormány szakszerűbben, jogszerűbben és átláthatóbban kormányoz, mint a Fidesz, de így is jönnek a kérdések az oktatás, az egészségügy, a szociális ellátás finanszírozásáról és arról, marad-e a gazdaság a beszállítói logikán.
Légtérellenőrzés és gyorsreagálású erők
A Honvédelmi Minisztériumba nehéz belelátni, már csak azért is, mert nehéz belelátni abba, mi zajlott ott tizenhat évig. Az Orbán-kormányzás első nyolc-kilenc évében a honvédelmi költségvetés egyharmadát elvonták, amit később elkezdtek visszapótolni, de az csak pótlás volt, nem fejlesztés. Szekeres két dologra koncentrálna: a légtérellenőrzésre – elég körülnézni a környéken – és a gyorsreagálású erők fejlesztésére, a NATO-n belüli intenzív együttműködésben. Erre lenne pénz, ha nem költenék el másra. A helyettes államtitkár távozását az összerázódás következményének tartja, ami több minisztériumban előfordult, jó jelzésnek azonban nem, mert a köztisztviselőknek stabilitás kellene.
Elengedett hitelprogram
M. Kende Péter arra kérdezett rá, miért csak töredékét hívták le a kamatmentes SAFE-hitelnek, és mi lett a Rheinmetall-lal tervezett hadiipari kapacitásokkal. Szekeres mindig kritikus volt ezekkel: hadiipart lehet fejleszteni, de ahhoz vevő kell, a magyar honvédség pedig kicsi ahhoz, hogy eltartsa ezeket a vállalatokat. A hitelprogramba csak kidolgozott szakmai és technikai elképzeléssel lehet belevágni, ilyen nem volt. Az Orbán-kormány eleinte azt hirdette, hogy az egészet felveszi, aztán szinte semmit sem vett fel, és ezen az új kormány sem változtatott, miközben lejárnak a határidők. Az az érzése, hogy nem foglalkoztak vele, és ez a legrosszabb: „lehet igent meg nemet mondani megalapozottan, de elengedni ilyen ügyet, ezt nem lett volna szabad.”
Lyukak a légvédelemben
A kárpátaljai dróntámadások kapcsán szóba került a légvédelem. Két új Gripennel erősödött, de a döntő az előrejelző rendszer. Ebben jó a helyzet, mert a NATO közös légtérnek tekinti a tagállamokét: a nápolyi parancsnokság már akkor jelez a magyar műveleti központnak, amikor valami még az Adria fölött jár, és ott vannak az AWACS-gépek és a műholdak is. A három nagy földi radarból kettőt még ők telepítettek, a harmadikat a Fidesz-kormány jellemző módon egy völgybe tette. A réseket mozgó kisegítő radarszázadok töltik ki, így a felderítés stabil.
Az elhárításban viszont lyukat lát: az Orbán-kormány föld-levegő rakétákat akart venni, ezekről ma semmit nem hallani, és tévedés azt hinni, hogy a Gripenek mindent megoldanak – a vadászgép jelezhet, vagy lelő, más nem nagyon tehet. A volt vezérkari főnök honvédelmi miniszternek ismernie kell a részleteket, és tízéves haderőfejlesztési tervvel kellene előállnia. A NATO-ban minden tagállam ilyet készít, kétévente frissíti és a szövetségben egyezteti; Szekeres politikai vezetőként négyszer ült ilyen tárgyaláson.
Összhaderőnemi vezetés és 5 százalék
Az ő idejükben hosszú vezérkari viták után arra jutottak, hogy egy kis ország kis hadseregében nem szabad szétaprózottan működni, ezért összhaderőnemi parancsnokságot hoztak létre, kisebb bürokráciával: a vezérkar a stratégiával, a parancsnokság az alakulatokkal foglalkozott. Ezt az Orbán-kormány a régi vezérkari főnökök követelésére megszüntette, mert így sok címet, beosztást lehetett osztani – holott ma szinte minden NATO-tagállamban ez vált általánossá.
Az 5 százalékos védelmi hozzájárulás elvét rendben lévőnek tartja, a mérték és a mód azonban egyeztetés kérdése, és ebből valójában 3,5 százalék a honvédelem. A felesleges fejlesztés dupla hiba, ő a fokozatosság híve, és elsőként a hivatásos és szerződéses katonák életkörülményeit tenné elfogadhatóvá. 2010 óta senki nem beszél arról, hogy a szerződéses katonák visszatérnek a civil életbe, nekik is pályát kellene előkészíteni. 2009-ben el is indították: aki az egyetem után öt évet szolgál, annak a tanulmányait fizetik. Ez sok szegényebb fiatalnak nyitott volna utat, hiszen ma a nappali tagozatos hallgatóknak mindössze 2 százaléka fizikai dolgozók gyermeke, vagyis nincs társadalmi mobilitás.
Új baloldali alternatíva
A Politikatörténeti Alapítvány az egész baloldalnak ad szellemi hátteret. Szekeres szerint különleges helyzet, hogy a baloldalnak nincs parlamenti képviselete: utoljára 1920-ban, a fehérterror idején fordult elő, amikor a szociáldemokraták nem indultak a választáson – a műsorvezető ehhez a későbbi Bethlen–Peyer-paktumot tette hozzá. A választók így döntöttek: a hangulat az volt, hogy Orbán bárhogy, de menjen el, és a baloldal teljesítményével sem voltak elégedettek.
Az MSZP-ben most megszámolták magukat: négyezren vannak, minden városban jelen vannak. A cél egy új baloldali alternatíva: a szilánkokat, csoportokat, személyiségeket konkrét ügyekben együttműködésre bírni a pártok, a szakszervezetek és a civilek között, a formáról és a névről pedig 2029–2030-ban dönteni. „Magától nem lesz baloldal” – mondta, és vitatkozott azokkal, akik szerint majd az élet kikényszeríti.
M. Kende Péter szerint ehhez egy vezető arc és egy szervező kellene. Szekeres másként látja: az influencerpolitizálás nem szimpatikus neki, inkább nyolc-tizenöt, különböző területeken bizonyított emberben gondolkodik, akik közül kinő majd a listavezető. 1990-ben, egy összeomlás után ő lett az MSZP ügyvezető alelnöke, és két év alatt, mobiltelefon és internet nélkül megszervezték a pártot. Ez már nem az ő generációja feladata, de sok fiatalt lát: a választmány elnöke Antal Attila egyetemi oktató lett, elnökhelyettese egy fiatal miskolci értelmiségi, az elnökségnek 21 éves szolnoki egyetemista tagja is van. Az első új listával a 2029-es európai parlamenti választáson kell megjelenni.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Youtube-on.













