Pirkadat: Borgula András – Zsidó városnézés a HanukaFeszten

„Ez egy hatalmas nagy hanukai csoda számunkra” – Borgula András irodalmi sétával, tel-avivi fellépéssel és új teremmel készül az ünnepre

A Hanukafeszt zsidó városnéző sétájáról, a Gólem Színház hanukai terveiről és az izraeli választások utáni hangulatról beszélgetett M. Kende Péter Borgula Andrással, a Gólem Színház vezetőjével a Pirkadat november 19-i adásában. A rendező szerint a séta idén is kevésbé a városról, inkább az ünnep átéléséről szól: irodalmi szövegekkel próbálják elhitetni a résztvevőkkel, hogy van remény, ami szerinte manapság egyáltalán nem könnyű.

Borgula András vagy a Gólem?

A beszélgetés azzal indult, hogy ezúttal magánemberként vagy a színház vezetőjeként érkezett-e a Hanukafesztre. Bevallása szerint ezt már nehéz szétválasztani, és amikor felkérik valamire, maga sem mindig tudja, a színházat vagy őt hívják-e. Ezúttal mégis inkább gólemes vállalkozásról van szó, hiszen a színház két színésznője is vele tart a sétán. Együtt kísérnek végig nagyjából 30–40 résztvevőt a Dohány utcai zsinagógától a Rumbach zsinagógán át egészen a Gólem Színházig.

A műsorvezető arra is rákérdezett, lehet-e egy zsidó városnézésben a nagy nevek, a Richter Gedeonok, Goldbergerek és Weiss Manfrédok helyett azokról a hétköznapi emberekről is beszélni, a Klauzál téren lakó Weisz bácsiról vagy Grünnéről, akik az áldozatok túlnyomó részét adták. A rendező szerint abszolút lehet, és ő maga is mindig ezt tette, amikor módja volt rá. Szívesen mesél például a saját családjáról: nagyapja fiatalabbik öccse, Gyula bácsi a Kazinczy utcában lakott, suszter volt, hátul egy ablaktalan lakásban élt, elöl volt a műhelye. Az ilyen „kisemberekről” beszél, akik itt éltek, haltak meg, vagy sok mindent túléltek, gyakran rémes és méltatlan körülmények között.

Remény a holokauszt helyett

Ez már a harmadik ilyen séta. A szervező, Bíró Eszter kérése az volt, hogy mindig kapcsolódjon hozzá az ünnephez illő irodalmi tartalom is. A megállókban magáról a helyről beszél, legyen az a Dohány, a Rumbach vagy a Csányi utca 3., amelynek szintén izgalmas története van. A fesztiválon azonban szépirodalmat visznek az utcára: olyan szövegek hangzanak el a színésznők, köztük Sipos Vera előadásában, amelyek a reményről, a fényről és a hősiességről szólnak. A holokauszthoz kevésbé nyúlnak vissza, inkább a hanukát próbálják újra átélni.

Úgy gondolja, éppen ezért kérték fel a színházat: ne arról meséljenek, milyen a hanuka és mi történt akkor, hanem vonják be a sétálókat, hogy ők maguk érezzék át: van remény. „És ez nem is olyan könnyű manapság azt érezni, hogy van remény” – tette hozzá.

Isten a pszichológusnál, dibuk és egy beszélő ló

Három szerzőtől olvasnak fel. Az első Anat Gov izraeli drámaíró, akinek Istenem! című darabját a Gólem már régóta játssza. Ebben maga Isten látogat el egy pszichológushoz, hogy segítséget kérjen annak rendbetételéhez, amit az emberek szerinte elrontottak: ő mindent nagyon jól kitalált, mi pedig a kezdetektől fogva elrontottuk, és egy kellemes szafari helyett borzasztó dolgokat művelünk. Ebből egy kedves részletet hallhatnak a résztvevők.

A második An-szki Dibukja. A szerzőt nehezen nevezné izraelinek, hiszen a mű még Izrael állam előtti; inkább lengyel származású zsidó szerzőként említette. A nagyjából százéves szerelmes történetet Izraelben olyan alapműnek tartja, mint másutt a Hamletet, és az egyik legkedvesebb szövegének. Arról szól, hogy a szerelmeseknek is van reményük, még ha a körülmények összeesküsznek is ellenük.

A harmadik szöveg most készül: Bernard Malamud A zsidómadár és A beszélő ló című novellájából Sipos Vera gyúr össze egy előadást, amely februárban kerülhet a Gólem színpadára. A két novella furcsa szemszögből mutatja meg, milyen zsidónak lenni, és Borgula szerint ez az identitáskérdés ma egészen aktuális: európaiak vagy zsidók vagyunk, lehet-e a kettő egyszerre, akarja-e a többségi társadalom, hogy itt legyünk, és mi hol akarunk élni, Európában, Izraelben vagy Amerikában. A műsorvezető Malamud-rajongóként lelkesen fogadta a választást, és hozzátette: New Yorkban, Budapesten vagy Tel-Avivban? a vendég a régi viccel felelt: leginkább útközben.

Tel-Aviv, fánk és egy új színházterem

A Gólem hanukáját az adásban jelentette be először a nagyközönségnek: egészen különleges módon, tel-avivi fellépéssel kezdik. Életbenléti igazolás című előadásukat Magyarország tel-avivi nagykövetségének meghívására, magyarul játsszák az ottani magyar közösségnek, de biztos benne, hogy héber felirat is lesz, hogy a magyarul nem beszélők is élvezhessék.

Utána visszatérnek Budapestre, ahol hanuka minden estéjén történik valami. A hetedikei séta különleges eseménnyel zárul: a Gólem Központban megnyitják a második termüket. Eddig egy 99 fős termük és a kávézójuk volt, most egy 73 fős kamaraterem is elkészült, így párhuzamosan két helyen játszhatnak. „Úgyhogy ez egy hatalmas nagy hanukai csoda számunkra, hogy ezt sikerült így összehozni” – mondta.

A jó hagyományt is megtartják, amelyet a munkatársak is szeretnek: hanuka minden estéjén ő maga süt fánkot, és gyertyát gyújtanak egy hatalmas hanukiánál. A Csányi utcai házakban több zsidó szervezet működik, amelyek szoros összefogásban dolgoznak; maguk között csak „Csusz”-nak, a Csányi utcai szervezeteknek hívják magukat, és estéről estére más gyújtja meg a gyertyákat.

Csalódott országból jött haza

A beszélgetés végén szóba került Izrael is, ahonnan a vendég éppen hazaérkezett. Hat évig nem járt ott: utoljára a pandémiás lezárás napján, az utolsó géppel repültek vissza Budapestre. Most hat napot töltött az izraeli drámafesztiválon, előadásokat néztek, kerekasztal- és panelbeszélgetéseken vettek részt, és mindenhol felmerült a kérdés, mi lesz a választások után.

A baloldali művészek buboréka, amelybe valószínűleg ő is tartozna, csalódott: Budapest és Belgrád után földindulásszerű baloldali győzelemre számítottak, de ez elmaradt, milliók szavaztak Netanjahura, aki egyáltalán nem vált mellékszereplővé. Közben a jobboldal is csalódott, mert a kormánytöbbség megtartásában reménykedett. Így, mint mondta, egy csalódott, szomorú országból jön, ahol a baloldali szavazók is nehéz dilemmával szembesülnek a nagy felhatalmazást kapott, csaknem húszszázalékos arab közösség miatt. A műsorvezető közbevetése szerint 19 képviselőt juttattak be.

Úgy látja, ez nem lesz langyos helyzet: vagy egy óriási sikertörténet kezdete, amelyben Izrael lakosságának ötöde valódi képviseletet kap, komolyan veszi saját felelősségét, és példa nélküli együttélés kezdődhet, vagy egy katasztrófáé, amelyben az izraeli polgárok mély árkok mentén kommunikálnak majd egymással. Politikai színtől függetlenül mindenkinek az lenne a jó, ha olyan kormány jönne, amely jobban tudja integrálni az ott élő palesztinokat, és a háborún túl is tud valamilyen választ adni, bár nem biztos, hogy ez lehetséges.

Arra a gyakori kérdésre, hogy ha ennyit szerepel a közéletben, miért nem politizál, őszintén azt szokta felelni, hogy nem elég okos hozzá. Az izraeli politikát még a magyarnál is nehezebb feladatnak tartja, hiszen ott emberéletek függenek attól, mit mond vagy hogyan viselkedik egy-egy politikus. A világ szeme többek között ezért is Izraelen van.

A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.

Szóljon hozzá a Youtube-on.