„Ha nem most, akkor mikor?” – mit tanít a zsidóság a halogatásról?
A Mussie, a rebecen új epizódjában Mussie az ünnepek utáni időszak egyik jól ismert mondatából indul ki: „majd az ünnepek után”. Tisré hónapjában valóban egymást érik az ünnepek, a főzés, a mosás, a készülődés, a sófár, az etrog és számtalan családi feladat, ezért könnyű mindent későbbre tolni. A kifejezés azonban hamar általános kifogássá válhat. Mussie a Pirké Ávot tanításain keresztül azt vizsgálja, mikor kell végre nekikezdeni egy feladatnak, miért nem ér annyit a tervezés cselekvés nélkül, és mikor bölcsebb mégis várni vagy hallgatni.
Mindig lesz valami, ami miatt nincs idő
Hillel híres kérdése, „Ha nem most, akkor mikor?”, Mussie szerint pontosan a halogatás lényegét ragadja meg. Könnyű azt mondani, hogy ma nincs idő, majd holnap, a jövő héten vagy egy nyugodtabb időszakban foglalkozunk valamivel. Csakhogy semmi nem garantálja, hogy később valóban több időnk lesz.
Ugyanezt tanítja a Pirké Ávot a Tóra tanulásáról: ne mondd, hogy majd akkor tanulsz, amikor ráérsz, mert lehet, hogy soha nem érkezik el ez az idő. Fiatalon ott a karrier, később a gyerekek, aztán újabb elfoglaltságok. Mussie ezt a hétköznapi feladatokra is alkalmazza: az ünnepek után jön Hanuka, a téli szünet, Purim, majd a peszáchi takarítás. „Általában nincsen nyugodt időszak” – fogalmaz.
A terv még nem cselekedet
Mussie több olyan bölcsi tanítást is idéz, amely a cselekvés elsőbbségét hangsúlyozza: „Beszélj keveset, és tegyél sokat”, illetve azt, hogy a tanulás és az elmélet értékét végül a tett mutatja meg.
Sokszor már az is megnyugtató érzést ad, ha beszéltünk egy feladatról, beírtuk a naptárba vagy elkezdtük megszervezni. Ettől úgy érezhetjük, mintha már haladtunk volna vele. Mussie szerint azonban az első valódi lépés akkor történik meg, amikor ténylegesen elkezdjük.
Ezt a micvák világával is párhuzamba állítja. A szándék, a kavana fontos, egyes micváknál nélkülözhetetlen is, de a legtöbb esetben maga a cselekedet dönti el, hogy a micva megtörtént-e. A jó szándék érték, a megvalósítás teszi teljessé.
A perfekcionizmus könnyen megállít
A halogatás egyik gyakori oka Mussie szerint a perfekcionizmus. Az ember úgy érzi, minek kezdjen hozzá bármihez, ha előre tudja, hogy nem lesz ideje tökéletesen befejezni.
Saját példaként a ruhahajtogatást és a sábeszi főzést említi. Egy nagy családban szinte biztos, hogy valaki félbeszakítja az embert, vagy közbejön egy új feladat. Ha azonban emiatt hozzá sem kezdünk, biztosan nem lesz kész semmi. Sokkal többet ér tíz percnyi munka vagy egy részfeladat elvégzése, mint a tökéletes alkalomra várni.
Ez a szemlélet felszabadító is: nem kell rögtön száz százalékot teljesíteni. A fontos az indulás és a folyamat fenntartása.
A zrizut: sietni a kezdéssel
A zsidó hagyományban külön fogalom is kapcsolódik ehhez: a zrizut. Mussie ezt úgy magyarázza, hogy nem kapkodásról van szó, hanem arról, hogy az ember ne húzza az időt, miután eldöntötte, mi a helyes.
Ábrahám történetében ezt látja, amikor az ákéda előtt korán reggel felkel és elindul. Nem halasztja délutánra, nem keres még egy napot, hanem miután tudja, mi a feladata, hozzákezd.
Mussie a saját gyerekeivel is hasonló elvet próbál gyakorolni. Ha indulni kell, és valaki még cipő nélkül ül, nem azt várja tőle, hogy kapkodjon, hanem hogy kezdje el felvenni a cipőjét. „Minél hamarabb fog nekiállni a cipőt felvenni, annál hamarabb fogja befejezni.” A zrizut lényege éppen ez: sietni az első lépéssel.
Az elveszett idő nem adható vissza
A „Ha nem most, akkor mikor?” másik oldala az idő visszafordíthatatlansága. Ami egy adott napon elmarad, ahhoz ugyan később vissza lehet térni, de maga az elveszett idő már nem tér vissza.
Mussie ezt az „alvás ellopásának” példájával érzékelteti. Ha valakit fölöslegesen felébresztünk, azt a néhány percnyi vagy órányi alvást már nem lehet neki ugyanúgy visszaadni. Az idő egyszer elmúlt. Ugyanezért érdemes komolyan venni azokat a feladatokat és lehetőségeket, amelyek ma állnak előttünk.
Van, amikor éppen a várakozás a bölcs döntés
Mussie ugyanakkor fontos korrekciót tesz: a gyors cselekvés nem jelenti azt, hogy minden helyzetben azonnal reagálni kell. Vannak konfliktusok, amelyekhez jobb egy nap múlva visszatérni. Egy feldúlt emberrel néha érdemes később beszélni. Bizonyos problémák idővel maguktól is enyhülnek.
Ehhez kapcsolja a Pirké Ávot tanítását is: „Nem találtam a test számára jobbat a hallgatásnál.” Előfordul, hogy minden újabb mondat csak tovább ront egy konfliktuson. Mussie gyerekeinek ilyenkor egyszerűen azt mondja: most már maradj csöndben.
Ugyanez vonatkozik arra is, amikor valaki nem ért egy témához. A bölcs ember képes kimondani: „Nem hallottam”, „nem tudom”, „ehhez nem értek”. Mussie tanárként maga is fontosnak tartja felismerni, mely területek az erősségei, és hol érdemes más segítségét kérnie.
„Na, akkor most neki fogok állni”
Az ünnepek után maradó feladatok közül sok végül egyetlen döntésre vár: mikor mondja ki az ember, hogy most elkezdi. A tanítások, amelyekről Mussie beszél, nem a folytonos rohanásra ösztönöznek. Arra hívják fel a figyelmet, hogy különbséget tegyünk valódi várakozás és puszta halogatás között.
Van, amikor várni kell, van, amikor hallgatni, és van, amikor segítséget kérni. A legtöbb régóta tologatott feladat azonban attól mozdul meg, hogy egyszer végre felállunk, és megtesszük az első konkrét lépést.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Youtube-on.
