„Valószínűleg igen” – 9/11-et előztek meg a FlyDubai járatán?
A Világ Zsidó Szemmel adásában Seres Attila Fináli Gábor rabbival, Dr. Gyarmati István biztonságpolitikai szakértővel és M. Kende Péterrel beszélgetett a FlyDubai Tel-Avivba tartó járatán történt támadásról, a szaúdi–jemeni konfliktus újabb fordulatáról és az izraeli választások előtt kialakult belpolitikai patthelyzetről. A felmerülő kérdések között ott volt az izraeli biztonsági szolgálatok felelőssége, Szaúd-Arábia és Izrael érdekeinek közeledése, valamint az is, lehet-e arab pártok nélkül kormányt alakítani Izraelben.
FlyDubai: merénylet vagy egyéni ámokfutás?
A szeptember 30-i FlyDubai-járaton az ománi másodpilóta rátámadt az indiai kapitányra, miközben a gép Tel-Aviv felé tartott. A kapitány súlyosan megsérült, a repülő több ezer métert zuhant, végül az utasok és a személyzet lefegyverezték a támadót, a gép pedig Szaúd-Arábiában landolt.
Seres Attila az azóta nyilvánosságra került vallomásokat ismertette: ezek szerint a másodpilóta hónapok óta készült a merényletre, és valamelyik tel-avivi toronyházba vagy a Ben Gurion repülőtér termináljába akarta vezetni a gépet. A vallomások hitelességét ugyanakkor maga a műsorvezető is fenntartásokkal kezelte a szaúdi kihallgatási módszerek miatt.
M. Kende Péter szerint a történet részleteinek ismeretében „valószínűleg igen” a válasz arra, hogy egy szeptember 11-éhez hasonló akciót sikerült-e megakadályozni. Egy másik kérdést azonban legalább ilyen fontosnak tartott: miként kerülhetett egy Izraelbe tartó járat pilótafülkéjébe valaki, akit saját hazájában korábban radikalizmus miatt eltiltottak a repüléstől?
Hol hibázott a biztonsági rendszer?
Gyarmati István óvatosan kezelte a támadó vallomását. Szerinte biztosan csak annyi állítható, hogy súlyos biztonsági hiba történt. A felelősséget elsősorban a légitársaságnál kereste: hogyan alkalmazhattak pilótaként olyan embert, akinek az előélete ismert volt?
A beszélgetésben felmerült az izraeli szolgálatok szerepe is, hiszen az Izraelbe repülő járatok utasairól és személyzetéről biztonsági ellenőrzések készülnek. Kende ezt október 7-éhez hasonló dilemmaként írta le: ha tudtak a veszélyről, az probléma, ha nem tudtak róla, az szintén.
Fináli Gábor arra hívta fel a figyelmet, hogy az Ábrahám-megállapodások óta izraeliek tömegei járnak az Emirátusokba, miközben a társadalmi közeg jóval összetettebb annál, amit az államközi kapcsolatok mutatnak. A mostani eset szerinte éppen arra világít rá, hogy a politikai normalizáció alatt továbbra is jelen lehetnek erős Izrael-ellenes indulatok.
Szaúd-Arábia és Izrael ismét ugyanazon az oldalon
A FlyDubai-járat szaúdi landolása önmagában is érdekes helyzetet teremtett: Rijádnak nincs hivatalos diplomáciai kapcsolata Izraellel, mégis együttműködött a bajba került gép ügyében. A műsorban felidézték azt is, hogy Szaúd-Arábia korábban az Izrael felé tartó iráni drónok elleni védekezésben is részt vett.
Hasonló érdekazonosság rajzolódik ki a Báb el-Mandeb-szorosnál. A húszik hajózást fenyegető akciói Szaúd-Arábiát és Izraelt egyaránt érintik, ezért felmerült egy újabb szaúdi katonai művelet lehetősége Jemenben.
Gyarmati szerint Rijád először valószínűleg korlátozott hadművelettel próbálkozik. Ennek külön jelentőséget ad, hogy ez lehet a török–szaúdi–pakisztáni együttműködés első valódi próbája. Egyelőre Pakisztán és Törökország sem katonák küldéséről beszél, inkább logisztikai és fegyveres támogatásról.
Visszaengedte a bíróság az arab pártokat
Az izraeli választások előtt újabb belpolitikai konfliktust okozott, hogy a választási bizottság kizárta a két nagy arab listát arra hivatkozva, hogy egyes politikusaik támogatják az Izrael elleni fegyveres harcot, illetve vitatják az ország zsidó és demokratikus jellegét. A Legfelsőbb Bíróság azonban egyhangúlag megsemmisítette a döntést, mert nem találta elegendőnek a kizáráshoz bemutatott bizonyítékokat.
Gyarmati István határozottan bírálta az eredeti döntést: „Milyen dolog az, hogy kizárunk egyes pártokat a választásból?” Szerinte Izrael hosszú távú jövője éppen azt követeli meg, hogy az izraeli arabokat fokozatosan bevonják az ország politikai irányításába, akár első lépésként egy kormány külső támogatóiként.
Fináli Gábor viszont az izraeli állam alapvető dilemmáját emelte ki: egy zsidó nemzetállam miként tud egyszerre etnikai jellegű és teljes értékű demokratikus állam maradni, miközben az arab kisebbség aránya az elmúlt évtizedekben jelentősen nőtt.
Arabok nélkül aligha lesz többség
A felmérések szerint sem Netanjahu blokkja, sem az ellenzék nem közelíti meg önmagában a 61 mandátumos kormányzati többséget. Így az arab pártok támogatása, valamelyik kisebb párt átállása vagy egy Netanjahu nélküli Likuddal létrejövő szélesebb koalíció válhat döntővé.
M. Kende Péter szerint ugyanaz a helyzet mindkét oldal számára politikai eszköz lehet: Netanjahu mozgósíthatja híveit az arab pártok várható szerepével, az ellenzék pedig a jogállamiságra hivatkozhat a kizárási kísérlettel szemben.
Fináli szerint azonban a politikai tér egészében jobbra tolódott, így még az ellenzéki tábor sem feltétlenül lelkesedik az arab pártok kormányzati szerepéért. A választások után ezért könnyen hosszú koalíciós tárgyalások kezdődhetnek – ráadásul az amerikai félidős választások eredménye is beleszólhat abba, milyen izraeli kormány áll végül össze.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Youtube-on.
