„A micvában az van, hogy internalizáld” – Izrael félelmei és az Ékev heti szakasz tanítása
A PILPUL 546. részében M. Kende Péter és Fináli Gábor, a Hunyadi téri zsinagóga rabbija az izraeli belpolitika várható irányairól, Benjamin Netanjahu politikai túlélőképességéről és az ország jobbra tolódásáról beszélgetett. Innen jutottak el az Ékev heti szakaszhoz, amely a hála, az emlékezés, a micvák megértése és az evilági boldogulás kérdését állítja középpontba.
Mindenki Netanjahu köpönyegéből bújt elő
M. Kende Péter az izraeli választási esélyekről kérdezte Fináli Gábort, aki szerint az izraeli politikai tér az elmúlt évtizedekben folyamatosan jobbra tolódott. Ami korábban még szélsőségnek számított, mára sokszor a politikai főáramba került. A rabbi úgy fogalmazott: „az izraeli politikai szereplők ugye mindannyian Netanjahu köpönyegéből bújtak elő”.
Szerinte ez nemcsak képletes állítás. Netanjahu olyan régóta meghatározza az izraeli politikát, hogy kihívói között is sokan volt miniszterei, koalíciós partnerei vagy katonai vezetők, akik az ő kormányzása alatt kerültek pozícióba.
Vallásos pártok nélkül nincs egyszerű képlet
A beszélgetésben előkerült az ultraortodox és vallásos pártok szerepe is. M. Kende Péter azt kérdezte, elképzelhető-e olyan kormány, amely azt mondja: elég volt ebből a politikai függésből. Fináli Gábor szerint a helyzetet a demográfia teszi különösen nehézzé. Az ortodox közösségek magas gyermekvállalása Izrael túlélése szempontjából is jelentős tényező, miközben politikai súlyuk egyre nagyobb.
Netanjahu túlélése részben éppen ezen múlik: szüksége van ezekre a pártokra, ezért engedményeket tesz nekik. A másik oldalon pedig az arab pártokkal való együttműködés sok centrista vagy jobboldali szereplő számára politikai tabuvá vált. Így a vallásos pártok kihagyása nem pusztán akarat kérdése, hanem parlamenti matematika is.
Látványos sikerek, hosszú távú kockázatok
Fináli Gábor szerint október 7-e után Netanjahu „Mr. Biztonság” imázsa súlyos csapást kapott, hiszen az izraeli biztonsági rendszer látványosan megbukott. Ugyanakkor az elmúlt évek katonai és titkosszolgálati sikerei — a Hezbollah- és iráni vezetők likvidálása, látványos műveletek, technológiai akciók — sok választó szemében részben visszaadhatják a bizalmat.
A rabbi azonban óvatosan értékelte ezeket. Szerinte a látványos sikerek nem feltétlenül jelentenek stratégiai megoldást. Irán továbbra is képes lehet súlyos fenyegetést jelenteni, és a térség más államai is levonhatják a következtetést: aki sérthetetlen akar lenni, nukleáris kapacitás felé mozdulhat. Ez a közel-keleti fegyverkezés új korszakát hozhatja.
„Nincs más országom”
A fiatal izraeli nemzedék helyzetéről szólva M. Kende Péter a lakhatási gondokat, a drágulást, a gazdasági feszültségeket és a demográfiai nyomást említette. Fináli Gábor szerint mindezek ellenére erős maradt az a gondolat, amelyet egy régi izraeli dal is kifejez: „nincs más országom”.
A rabbi arról beszélt, hogy Izraelben ma is erős az a narratíva, amely szerint bárhol máshol végül üldöztetés vagy elutasítás várja a zsidókat. A külföldön élő vagy onnan visszatérő izraeliek történetei — görög kikötőkben, távol-keleti éttermekben, európai városokban tapasztalt Izrael-ellenesség — ezt az érzést erősítik. A beszámolókban azonban gyakran kevés az önkritika: sokszor inkább a világ antiszemitizmusát látják minden reakció mögött.
Kinek köszönöm, amim van?
Innen fordult a beszélgetés az Ékev heti szakasz felé. M. Kende Péter azt kérdezte: ha valaki negyvenévesen tudással, családdal, vagyonnal, munkával rendelkezik, kinek köszönheti mindezt? Szüleinek, önmagának, a körülményeknek vagy az Örökkévalónak?
Fináli Gábor szerint hibás az a vallásos hozzáállás, amely mindent kizárólag Istennek köszön meg, és közben megfeledkezik azokról az emberekről, eszközökről és köztes lépcsőkről, amelyeken keresztül a jó megérkezett. A forrás az Örökkévaló, de a hála nem kerülheti meg a szülőket, barátokat, kollégákat, jótevőket, sőt az életet fenntartó világ tárgyait és élőlényeit sem.
A micva nem pontgyűjtés
A rabbi élesen bírálta azt a gondolkodást, amelyben a másik ember csak eszköz lesz egy micva teljesítéséhez. Ha valaki azért segít, mert Istennél akar „pontot gyűjteni”, de közben nem látja a másikban az érző élőlényt, akkor a micva belső tartalma sérül.
Fináli szerint a cél az volna, hogy a micva ne külső parancsként maradjon, hanem belsővé váljon. „A kőtábláról egy idő után legyen beírva a szívedbe” — fogalmazott. A jó cselekvésnek nem pusztán engedelmességből kell fakadnia, hanem abból, hogy az ember megérti és magáévá teszi a jót.
Meghallani, megérteni, megtenni
Az Ékev heti szakasz egyik fontos nyelvi pontja, hogy a hallás nem pusztán fizikai érzékelést jelent. A smá gyöke a meghallást, megértést, befogadást és belsővé tételt is magában hordozza. Fináli Gábor szerint ezért fontos, hogy a Tóra több helyen nem azt mondja: előbb vakon tedd meg, majd majd megérted, hanem éppen fordítva: hallgasd meg, értsd meg, és utána cselekedj.
Ez különösen erős ellenpontja annak a vallási logikának, amely mindent érthetetlen parancsként, hukként kezelne. A rabbi szerint a „megteszünk és meghallgatunk” sínai mondata csak az egyik hagyományos hangsúly; mellette ott van az a másik irány is, amely megértést kér az engedelmesség előtt.
Az evilági jutalom
A beszélgetés végén Fináli Gábor az Ékev heti szakasz egyik alapüzenetét emelte ki: a Tóra itt nem túlvilági jutalomról beszél, hanem evilági boldogulásról. Ha a közösség meghallja, megérti és megtartja a törvényeket, akkor hosszú életet és áldást kap a földön.
A rabbi szerint ez a közösség fennmaradásának feltétele. Az Egyiptomból hozott tapasztalatot nem szabad elfelejteni: a társadalmi különbségek, az igazságtalanság, a korrupció és az erkölcsi romlás néhány generáció alatt szétbonthat egy közösséget. A Tóra ezért újra és újra emlékeztet: nem a túlvilági vigasz a fő fókusz, hanem az, hogyan lehet ebben a világban igazságosabban, hálásabban és fenntarthatóbban élni.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Youtube-on.
