Ha nem zsidónak születtél volna, választanád?
A PILPUL 536. részében M. Kende Péter Fináli Gáborral, a Hunyadi téri zsinagóga rabbijával beszélgetett. Az adás középpontjában Sávuot állt: a tóraadás ünnepe, a választott és vállalt zsidóság kérdése, Rut könyve, valamint az, hogy mit jelent ma közösségként és egyénként kapcsolódni a Tórához. A beszélgetés elején szóba kerültek az európai tüntetések és az izraeli–palesztin konfliktus globális jelképpé válása is.
Zászlók, amelyek nem mindig rólunk szólnak
M. Kende Péter a londoni tüntetések kapcsán kérdezte Fináli Gábort arról, hogyan érdemes nézni azokat az eseményeket, ahol izraeli és palesztin zászlók jelennek meg egymással szemben. A rabbi szerint az ilyen demonstrációkat gyakran nem lehet egyszerűen Izraelről vagy a zsidókról szóló eseményként olvasni.
Fináli Gábor példaként Észak-Írországot említette, ahol a protestáns felvonulásokon izraeli zászlók, az ír oldalon pedig palesztin zászlók jelentek meg. Szerinte ezek a szimbólumok sok helyen helyi konfliktusok nyelvévé váltak: „nem mindig rólunk szól”, még akkor sem, ha a diaszpórában élő zsidó közösségek sokszor érzik ennek közvetlen terhét.
A rabbi arra is figyelmeztetett, hogy az Izrael melletti zászlólengetés önmagában még nem jelent zsidóbarátságot. Lehetnek olyan szereplők, akik Izraelt támogatják, miközben zsidókkal szembeni előítéleteket is hordoznak. „Attól még, hogy valaki izraeli zászlót fölemel, vagy Izraelt nagyban támogatja, attól még nem biztos, hogy filoszemita” – fogalmazott.
A Tóra, amely Európa nyelvévé vált
Innen jutottak el ahhoz a gondolathoz, hogy Európa politikai és kulturális képzelete máig bibliai történetekből is építkezik. Fináli Gábor szerint Európa sokszor jobban ismeri a bibliai történeteket, mint saját régi mítoszait, mert azok nagy része nem maradt fenn olyan kanonikus formában, mint a Biblia.
Ezért is lehet, hogy az izraeli–palesztin konfliktus képei más országok belső küzdelmeiben is használható szimbólummá váltak. A zászlók nemcsak államokat jelentenek, hanem igazságigényeket, sérelmeket, önértelmezéseket is.
Sávuot: egy nép egy szívvel?
A beszélgetés fő témája Sávuot, a tóraadás ünnepe volt. M. Kende Péter felvetette a hagyományos képet: Izrael gyermekei egy népként, egy szívvel álltak a Szináj-hegynél. Fináli Gábor szerint a zsidó hagyomány maga is szkeptikus ezzel az egységgel kapcsolatban. Éppen azért hangsúlyozza ezt a pillanatot, mert kivételesnek tartja.
A rabbi úgy fogalmazott: a hagyomány ezzel azt mondja, hogy akkor egyszer sikerült megteremteni az egységet, ezért volt lehetséges a Tóra átvétele. Azóta azonban a történelem inkább a széthúzásról, a vitáról és a botladozásról tanúskodik.
A hegy mint kényszer és a Tóra mint feltétel
Szóba került az ismert midrás is, amely szerint az Örökkévaló a hegyet mintegy hordóként emelte a nép fölé, és azt mondta: ha nem fogadják el a Tórát, ott lesz a sírjuk. Fináli Gábor szerint ez a kép azt fejezi ki, hogy a rabbinikus gondolkodásban a Tóra nem egyszerűen egy vallási szöveg, hanem a világ fennmaradásának feltétele.
A beszélgetésben előkerült az is, hogy a hagyomány később más pillanatokat is Tóra-átvételként értelmezett: Ezrá és Nehemiás korában, illetve Eszter könyvének világában is megjelenik az önkéntesebb, újra vállalt szövetség gondolata.
Korholjon-e a rabbi?
M. Kende Péter arról kérdezte vendégét, hogy egy ünnepi rabbi beszédnek kikhez kell szólnia: a biztosan jelenlévő maghoz, a ritkán érkezőkhöz, vagy azokhoz is, akik talán csak később kapcsolódnak a közösséghez. Fináli Gábor szerint mindenkinek kell benne találnia valamit: a rendszeresen járóknak, az újaknak, a fiataloknak és az idősebbeknek is.
A korholásról azt mondta, két véglet működik sok közösségben: a nagyon szigorú, radikális beszéd, illetve az a túlzottan engedékeny megközelítés, amely mindent a korszellemhez igazít. A rabbi szerint egyik sem jó önmagában: az ünnepi beszédnek meg kell mozgatnia a hallgatót, de nem szabad hamis múltképet gyártania.
Mászkír és az elvékonyodó emlékezet
A beszélgetés egyik fontos része a mászkír, vagyis az ünnepi megemlékező ima kérdése volt. M. Kende Péter felvetette, hogy mintha kevesebben lennének jelen ezeken az alkalmakon, mint korábban. Fináli Gábor ezt részben generációs változásként írta le.
Szerinte azoknak, akik még személyesen kötődtek a háború előtti világhoz vagy a holokauszt közvetlen veszteségeihez, a mászkír különösen erős kapcsolódási pont volt. Ma a névlisták gyakran hosszabbak, mint korábban, de kevesebben ülnek bent az imán. Ez az emlékezet szerkezetének változását is mutatja.
Választanád-e a zsidóságot?
Fináli Gábor sávuoti beszédének egyik központi kérdése Rut könyvéhez kapcsolódik. Rut nem beleszületik a zsidóságba, hanem választja azt. A rabbi szerint ezért Sávuot nemcsak a Tóra átadásának ünnepe, hanem a csatlakozás, a betérés, a Tóra tudatos elfogadásának ünnepe is.
Innen hangzott el a beszélgetés egyik legfontosabb felvetése: „az érdekel, hogy azok az emberek, akik maguk zsidónak tartják, akarnának-e azok lenni, ha nem annak születnek?” Ez a kérdés különösen erősen szól egy olyan korban, amikor a zsidó identitásban sokszor az etnikai, származási elem kerül előtérbe, miközben a vallási és szellemi dimenzió háttérbe szorul.
A PILPUL 536. része így Sávuot kapcsán nemcsak a Tóra átvételéről beszélt, hanem arról is, hogy a zsidóság mennyiben örökség, mennyiben választás, és mennyiben vállalás. A kérdés végül minden nézőnek szól: ha nem kaptad volna készen, akarnád-e?
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Youtube-on.
