„Nagyon jó barát volt” – mit jelent a zsidó közösségnek az új hatalom első gesztussora?
A Pirkadatban Breuer Péter vendége Seres Attila volt, a Világ zsidó szemmel szerkesztője és műsorvezetője, akivel az áprilisi politikai fordulat zsidó közéleti következményeiről beszélgetett. A téma középpontjában az állt, mit jelenthet a Tisza elsöprő győzelme a magyar zsidóság, Izrael és a magyar–izraeli kapcsolatok szempontjából. A beszélgetésből az rajzolódott ki, hogy az új miniszterelnök-jelölt több látványos gesztust tett Izrael felé, közben azonban olyan nyitott kérdések is maradtak, amelyek aggodalmat keltenek a közösség egy részében.
Nem a belpolitikai ígéretek, hanem Izrael a kulcskérdés
Seres Attila már a beszélgetés elején világossá tette, hogy nem a gazdasági vállalások érdeklik leginkább, hanem az, milyen következményei lesznek a választási eredménynek a zsidó közösségre nézve. Úgy fogalmazott: a belpolitikai ígéretekről legfeljebb magánvéleménye lehet, a lényeg inkább az, mire számíthatnak a zsidók az új helyzetben.
Emlékeztetett arra is, hogy a kérdéssel már a Világ zsidó szemmel hétfői adása is foglalkozott, akkor még inkább találgatások szintjén. Azóta több jel is érkezett, amelyek egyszerre adnak reményt és okot a bizonytalanságra.
Meghívás Netanjahunak, de közben ott az ICC kérdése
Az egyik legerősebb gesztusnak azt nevezte, hogy a leendő miniszterelnök meghívta Benjamin Netanjahut az 1956-os forradalom 70. évfordulójára. Ez egyértelmű jelzés Izrael felé, különösen egy olyan időszakban, amikor Európa nagy részében egyre hűvösebbé vált a zsidó állam politikai megítélése.
Ugyanakkor Seres szerint ezt azonnal árnyalja egy másik fejlemény: ha Magyarország valóban visszalép a Nemzetközi Büntetőbíróság rendszerébe, akkor ismét napirendre kerülhet az a kérdés, miként viszonyul az ország a Netanjahu ellen kiadott elfogatóparancshoz. Igaz, ennek gyakorlati következményei nem egyik napról a másikra jelentkeznek, de a két gesztus együtt máris feszültséget hordoz.
A vétóktól a „mérlegelésig”
A beszélgetés egyik fontos pontja az volt, hogy az elmúlt másfél évtizedben Magyarország több alkalommal is megakadályozta az Izraelt elítélő uniós állásfoglalásokat. Seres Attila szerint ez a különleges viszony most változhat, mert az új politikai irányvonal már nem automatikus vétókról, hanem „mérlegelésről” beszél.
Ez első hallásra technikai különbségnek tűnhet, valójában azonban komoly fordulatot jelezhet. Ha Magyarország a jövőben nem él ugyanazzal a reflexszerű védelemmel Izrael mellett, akkor a két ország közötti kapcsolat karaktere is átalakulhat.
Ami nem hangzott el, az is beszédes
Seres Attila nemcsak a konkrét kijelentésekre hívta fel a figyelmet, hanem arra is, ami szerinte feltűnően hiányzott. Kiemelte, hogy 2023 októberében, a Hamász mészárlása után nem született olyan nyilvános megnyilvánulás az új miniszterelnök-jelölttől, amely világos együttérzést vagy szolidaritást fejezett volna ki Izrael felé.
Ugyancsak aggodalmat keltett benne a Hősök terén tartott győzelmi rendezvény hangulata, ahol elhangzottak Izrael-ellenes, palesztinpárti jelszavak is. Seres szerint legalább egy egyértelmű elhatárolódás indokolt lett volna, mert az ilyen pillanatok sokat elárulnak arról, milyen szellemi közeg alakul ki egy új politikai közösség körül.
A zsidó közösség most figyel, nem ünnepel
A beszélgetésből az derült ki, hogy a magyar zsidó közélet most nem lezárt ítéletet mond, hanem figyel. Az első gesztusok között vannak olyanok, amelyek megnyugtatóak, de ugyanennyi a tisztázásra váró pont is. Seres Attila szerint a következő időszak kulcskérdése az lesz, sikerül-e világosan megmutatni, hogy az új hatalom Izraelhez és a magyar zsidósághoz való viszonya nem pusztán taktikai, hanem tartós politikai álláspont.
A kérdés tehát nem az, hogy történt-e változás, hanem az, milyen irányba indul el ez a változás. A következő hetekben erre nem nyilatkozatokból, hanem döntésekből lehet majd választ kapni.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
