„Tanuljon meg beszélni a szolgáltató cégek nyelvein” – káosz az utakon és a rokkantkártyák körül
A Pirkadat április 9-i adásában Breuer Péter vendége Olajos János volt, akivel ezúttal nem pártpolitikáról, hanem a budapesti közlekedés mindennapi abszurditásairól beszélgettek. A szóba került ételfutárok, szabálytalanul közlekedő kerékpárosok, a rokkantkártyák körüli visszaélések és a parkolás olyan helyzetei, amelyekkel szinte minden autós naponta találkozik a fővárosban.
A futárok uralják az utcát
A beszélgetés elején Breuer Péter arról beszélt, hogy egyre kevesebb „hétköznapi” biciklist látni, a városban inkább az ételkiszállítók vannak jelen tömegesen. Sokuk telefonra szerelt navigációt figyel, fülhallgatóval közlekedik, gyakran kivilágítatlanul, és nem ritkán a forgalommal szemben halad.
Olajos János szerint ez az elmúlt évek, különösen a pandémia egyik következménye: az ételrendelés megszokott, sőt drága, mégis tömegesen használt szolgáltatás lett. A futárok jelenléte ezért mára a városi közlekedés egyik meghatározó jelensége lett, miközben az alkalmazkodás terhe sokszor az autósokra marad.
Inkább vigyázz rájuk, mint hogy baj legyen
A műsorban szó esett arról is, hogy a szabályszegő futárokkal nehéz kommunikálni. Nem mindig beszélnek magyarul, sokszor angolul sem könnyű velük megértetni magunkat, ezért a viták helyett a legtöbben inkább elengedik őket. Olajos János ezt mondta ki a legvilágosabban: jobb figyelmesebbnek lenni velük, mint balesetet kockáztatni.
A beszélgetésben elhangzott, hogy a főváros, a futárcégek és a kerékpáros szervezetek már próbálnak valamilyen szabályrendszert kialakítani, többek között idegen nyelvű tájékoztatásokkal is. A helyzet azonban ettől még változatlanul kaotikusnak látszik.
„Tanuljon meg beszélni a szolgáltató cégek nyelvein”
Breuer Péter ironikusan jegyezte meg, hogy ha valaki ételt rendel, lassan már neki kell megtanulnia a szolgáltatók alkalmazottainak nyelvén beszélni. A féltréfás mondat mögött komoly tapasztalat húzódott meg: az ételkiszállítás ugyan tömegszolgáltatássá vált, de a kiszolgálás színvonala és a közlekedési kultúra sokat romlott.
A futárok egyszerre részei a városi kényelemnek és a városi feszültségnek: mindenki használja őket, közben mindenki panaszkodik rájuk.
A rokkantkártyák körül is elszabadult a fantázia
A beszélgetés másik nagy témája a rokkantkártyák használata volt. Breuer Péter azt mondta, annyi ilyen kártyát látni az autókban, mintha „az egész ország rokkant lenne”, és azt is szóvá tette, hogy sokszor láthatóan nem azok használják a kedvezményt, akiknek valóban járna.
Olajos János szerint régebben a rendészeti szervek jobban figyelték ezt, ma viszont kevésbé ellenőrzött terület. Pedig szerinte elég lenne annyi, hogy időnként megkérik az autóst: fordítsa meg a kártyát, és mutassa meg, kinek szól. Ha jogos, nincs vita, ha nem, akkor kezdődhetne az érdemi szűrés.
Láthatatlan betegségek, látható visszaélések
A beszélgetésben elhangzott az is, hogy vannak olyan betegségek, amelyek kívülről nem látszanak, mégis jogosulttá tesznek valakit a kártyára. Ezért nem lehet minden esetet első pillantásra megítélni. Ugyanakkor a műsorvezető és vendége is egyetértett abban, hogy a rendszerrel sokan visszaélnek: családtag nevére kiadott igazolvánnyal parkolnak egész nap, vagy egyszerűen kényelmi eszközként használják a kedvezményt.
Parkolás, szerelők, és a belvárosi túlélés
A műsor végére a parkolási díjak is szóba kerültek. Olajos János arra hívta fel a figyelmet, hogy egy belvárosi szerelő vagy szolgáltató számára egy fél napos munka mellé már önmagában komoly költség lehet a parkolás. Ez újabb kiskapuk és ügyeskedések felé tereli a szereplőket, miközben a szabályok és az élethelyzetek gyakran nehezen férnek meg egymás mellett.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Youtube-on.
