„Miért nyertünk?” – Hegyi Iván a futballról, a beatkorszakról és a hiányzó világbajnokságokról
Hegyi Ivánnal ezúttal nem elsősorban a futball aktualitásairól, hanem emlékekről, barátságokról és szenvedélyekről beszélgetett a műsorvezető. A sportújságíró személyes hangon idézte fel Fenyő Miklóshoz fűződő kapcsolatát, mesélt a magyar beatnemzedék nagy alakjairól, és arról is, miért tartja felfoghatatlannak, hogy a magyar válogatott 1986 óta egyszer sem jutott ki a futball-világbajnokságra.
Egy barátság története Fenyő Miklóssal
A beszélgetés elején Hegyi Iván nehéz témával szembesült: Fenyő Miklós haláláról és a róla írt búcsújáról esett szó. Nem is próbálta leplezni, mennyire megrendítette a veszteség. „Ez engem nagyon megrázott” – mondta, és érződött, hogy ez jóval több volt számára, mint egy nekrológ megírása.
Elmesélte, hogy kapcsolatuk nem felszínes ismeretség volt, hanem mély, személyes barátság. „Én Sajókámnak hívtam. Ő engem Sajókámnak hívott” – idézte fel. A Fenyővel töltött közös időkből konyhai zenélések, zongorázások, hosszú beszélgetések maradtak meg benne, és az a világ, amelyben a zene, a humor és a közelség természetes volt.
A futball és a rockzene ugyanabból a szenvedélyből táplálkozik
Hegyi Iván számára a sport és a zene sosem különült el élesen. Gyerekkorától ugyanazzal a szenvedéllyel fordult mindkettő felé. Elmesélte, hogy már fiatalon kapcsolatba került az Omegával: a zenekar öltözőjébe is bejárhatott, és testközelből látta azokat, akik a korszak félistenei voltak.
Különösen erősen beszélt az Illésről és Szörényi Leventéről. A „Még fáj minden csók” számára nem egyszerű sláger volt, hanem reveláció. Úgy fogalmazott, az élmény ahhoz volt hasonló, mint amikor először hallotta a Beatlest. Ez a korszak nem egyszerűen szórakoztatta őket, hanem meghatározta egy egész nemzedék érzékenységét.
„Ez csak olyannak mesélhető el igazán, aki átélte”
A beszélgetés egyik fontos rétege az volt, hogy Hegyi Iván mennyire történelmi tapasztalatként tekint a saját életére. Nem nosztalgiázott üresen, inkább azt hangsúlyozta: vannak dolgok, amelyeket csak az érthet meg igazán, aki ott volt.
Ilyen a beatkorszak, és ilyen a régi magyar futball is. Úgy látja, hatalmas szerencse, hogy olyan időszakban élhetett, amikor a magyar válogatott még valódi tényező volt a világfutballban, és amikor a zene is korszakos élményeket adott. Ez a kettős tapasztalat szerinte ma már elmesélhető ugyan, de teljes mélységében nehezen adható át.
A magyar–brazil és egy elveszett futballvilág
Szóba került a legendás 1966-os magyar–brazil is, amely Hegyi Iván számára máig az egyik legfontosabb futballemlék. Nemcsak az eredmény miatt, hanem azért, mert azon a napon a magyar válogatott valóban a világ tetején játszott. „Mi voltunk a brazilok” – mondta, érzékeltetve, milyen elementáris élményként él benne az a meccs.
A múlt fényében még fájdalmasabbnak tartja, hogy Magyarország negyven éve nem jutott ki világbajnokságra. Nem egyszerű sportkudarcként beszélt erről, hanem kulturális és történelmi veszteségként. Egy olyan ország esetében, amelynek a futballja valaha a világ élvonalába tartozott, ezt „felfoghatatlannak” nevezte.
Miért nem megy már a világbajnokságra?
A közelgő, három országban rendezett vb kapcsán elárulta: már nem utazik el. Nem azért, mert ne érdekelné, hanem mert úgy érzi, van egy határ, amit meg kell húzni. A hosszú utak, a fizikailag megterhelő körülmények már nem neki valók.
Az is fáj neki, hogy épp akkor marad ki, amikor a kör bezárulhatna: első vb-je 1986-ban Mexikóban volt, és szép lezárás lett volna ugyanott búcsúzni a világbajnokságoktól. De ez csak akkor történt volna meg, ha a magyar válogatott is kijut. Mivel ez ismét nem sikerült, a történet nyitva maradt – vagy talán épp ettől lett még fájdalmasabb.
„Miért nyertünk?”
A beszélgetés végén Hegyi Iván felidézett egy régi mondatot Albert Flóriántól. Amikor szóba került, hogy a magyar futballistákat egykor még azért is bírálták, mert nem nyertek meg egy tornát, Albert egyszerűen csak ennyit mondott: „Miért nyertünk?”
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
