Idősödő egészségügy, kiürülő pálya – miért jutott el a szakdolgozói érdekképviselet a sztrájk küszöbéig?
A Pirkadat január 28-i adásában M. Kende Péter vendége Dr. Soós Adrianna, a Független Egészségügyi Szakszervezet elnöke volt. A beszélgetés középpontjában az egészségügyi szakdolgozók romló helyzete, az idősödő munkavállalói állomány és a sztrájk kilátásba helyezésének okai álltak.
Miért jutottak el a sztrájk gondolatáig?
Soós Adrianna hangsúlyozta: a sztrájk nem cél, hanem végső eszköz. Az érdekképviselet évek óta kezdeményez egyeztetéseket a döntéshozókkal, különösen az orvosok mellett dolgozó szakdolgozók – ápolók, asszisztensek, diagnosztikai szakemberek – bér- és munkakörülményeiről. Ezek az egyeztetések azonban érdemi eredmény nélkül zárultak. Amikor a párbeszéd elakad, a dolgozóknak gyakorlatilag ez az egyetlen eszközük marad arra, hogy nyomást gyakoroljanak.
Sztrájk az egészségügyben: jogi és erkölcsi csapdahelyzet
Az egészségügy speciális ágazat: nem lehet „leállni”, hiszen emberéletekről van szó. A jogszabályok szerint előzetes egyeztetés szükséges, sőt meg kell határozni az úgynevezett elégséges szolgáltatásokat is. A probléma ott kezdődik, hogy sokszor nincs partner az egyeztetésre. Ilyen helyzetben bíróság dönthet arról, mi minősül még biztosítandó ellátásnak, miközben a dolgozók a munkahelyükön maradnak, de nem a megszokott rend szerint dolgoznak. A cél nem a betegek veszélyeztetése, hanem a figyelem felhívása arra, hogy a rendszer fenntarthatatlan.
Miért nem érzékelné azonnal a beteg a sztrájkot?
A műsorvezető felvetésére Soós Adrianna elmondta: a jelenlegi helyzetben a betegek így is extrém várakozási időkkel, túlzsúfolt rendelésekkel találkoznak. Éppen ez a probléma lényege. A sztrájk nem káoszt akar okozni, hanem rámutatni arra, hogy az ellátás már most is a teljesítőképesség határán működik. Ennek egyik fő oka a létszámhiány és az idősödő dolgozói állomány.
Idős munkavállalók, utánpótlás nélkül
Az egészségügyben dolgozók átlagéletkora magas, sokan a nyugdíj küszöbén állnak. Közben a fiatalok egyre kisebb arányban választják az ápolói pályát, és akik mégis, azok közül is sokan elhagyják a szakmát már a képzés alatt vagy röviddel a munkába állás után. Soós Adrianna szerint ma már statisztikailag is kimutatható: töredékére esett vissza az érdeklődés, miközben a lakosság öregedése miatt az ellátás iránti igény folyamatosan nő.
Adminisztráció kontra betegellátás
Külön hangsúlyt kapott az adminisztratív terhek kérdése. A szakszervezeti vezető szerint ma már sokszor több idő megy el dokumentációra, mint tényleges betegellátásra. Az új digitális rendszerek – amelyek elvben a munkát segítenék – gyakran lassúak, párhuzamosak, egymással nem kompatibilisek. Előfordul, hogy az ápoló és az orvos nem látja egymás bejegyzéseit, miközben az adatrögzítés akadozó informatikai háttérrel zajlik. Ez nemcsak frusztráló, hanem a betegbiztonságot is veszélyeztetheti.
Bérkérdés és teljesítmény
Soós Adrianna világossá tette: pusztán inflációkövető béremelés nem elég. A szakszervezet korábban kétszámjegyű, érdemi bérfelzárkóztatást javasolt, különösen a kritikus területeken és a nagyvárosokban. Nem zárkóznak el a teljesítményelvű elemek beépítésétől sem, de ezeknek átláthatónak, igazságosnak és a betegellátás minőségét javítónak kell lenniük. Jutalmazni kellene a kiemelkedő munkát, az oktatást, a fiatalok mentorálását, és következményekkel kellene járnia a súlyos szakmai hibáknak is.
Tágabb következmények: romló életkilátások
A beszélgetés végén elhangzott: Magyarországon az elkerülhető halálozás magas, és az elmúlt években még romlott is ez a mutató. Ennek egyik oka az életmód, de legalább ilyen súlyos tényező az egészségügyi ellátórendszer túlterheltsége és alulfinanszírozottsága. Ha nem lesz elegendő, megfelelően megbecsült szakember a betegágyak mellett, a helyzet tovább romolhat.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
