„Mindenki levita ma” – gyász, nosztalgia és angyalok a Pilpul 515. adásában
A Pilpul friss epizódjában M. Kende Péter és Kardos Péter főrabbi a hét meghatározó benyomásairól beszélgettek: egy különleges nekrológ hiányáról, a Fradi múltjáról, izraeli–magyar kapcsolatok erősödéséről és a Vájécé heti szakasz angyalairól
Az adás derűsen indult: Kardos Péter rögtön egy szójátékkal köszöntötte a nézőket – „mindenki levita, mert kiszleviták vagyunk” –, de hamar komolyabb témába fordult a beszélgetés. A főrabbi ugyanis egy olyan halálesetről beszélt, amely szerinte „überberolta” a hét valamennyi más eseményét, mégis teljesen visszhangtalan maradt a zsidó sajtóban.
Egy életmű, amelyet elfelejtett megköszönni a zsidó sajtó
Kardos Péter szavai szerint „olyan gyász történt a héten”, amely egész budapesti, sőt magyarországi zsidó közösséget érinti, mégsem jelent meg róla egyetlen nekrológ sem.
Krausz Éváról beszélt, aki 95 évesen hunyt el, és akinek kitartó munkája nélkül ma talán nem létezne az Izrael Sela Otthon Újpesten.
A főrabbi felidézte, hogyan „hónapokig ostromolta” az akkori ügyvezetőt, Zoltai Gusztávot, hogy legyen méltó helyük azoknak a mentálisan sérült zsidó fiataloknak, akiket aggódva féltettek szüleik. Ebből az elszántságból született meg a máig működő otthon.
Kende Péter és Kardos Péter egyaránt hangsúlyozták: ez az intézmény és az azt körülvevő újpesti közösség „csak dicséretet érdemel”, mert péntek esténként a lakók jelenléte valóban felemelő.
Futball, retró és életkor
A hangulat ezután könnyedebb mederbe terelődött – a foci és a nosztalgia irányába. A főrabbi felidézte, hogyan járt egykor a Fradi-meccsek állóhelyére, ahol „volt hangulat, napraforgómag, B-közép és Kalap”, a legendás árus. Arról is beszélt, hogy mára a pályák hangulata teljesen megváltozott:
a jelenlegi klubvezetés „zéró toleranciát” érvényesít az antiszemitizmussal szemben, aminek érezhető eredménye van.
A retró nosztalgia másik oldalán a filmgyári élmények kerültek elő. Kiderült: mindketten dolgoztak a régi Mafilm telepen, bár nem egy időben. Kardos Péter a „Éva, az 5116.” című lengyel–magyar film kapcsán idézte fel emlékeit, Kende Péter pedig a Fradi söröző hangulatát a 80-as évekből.
Élénk, szinte folyamatos izraeli jelenlét
A zsidó közélet kapcsán Kardos Péter azt figyelte meg: „már nem létezik izraeli miniszter vagy államtitkár, aki ne járt volna Budapesten az utóbbi évben”. A társadalmi és diplomáciai kapcsolatok annyira sűrűek lettek, hogy szerinte „páratlan” korszakot él meg a két ország.
Külön személyes megfigyelést is megosztott: a Dohány utcai zsinagóga környékén már nem ürítik ki a fél várost egy-egy látogatás miatt. A védelmi intézkedések továbbra is szigorúak, de „nincs az a kellemetlen, mindent lezáró hangulat”, amely régen jellemző volt.
A túszok és a „bika” természet
A műsorvezető felhozta Eli Sarabit is, aki könyvbemutató és dedikálás céljából járt Budapesten. Kardos Péter – a saját csillagjegyére, a bikára utalva – úgy fogalmazott:
egy olyan ember számára, akit a világ fogolyként ismert meg, a diadalmas könyvkörút „kicsit idegen”, még ha örömteli is. Könnyű ugyanis beleragadni abba a szerepbe, ahogy egy tragikus helyzetben megismertek.
Vájécé – a névváltoztatástól a létrán járó angyalokig
Az elsőszülöttség ára és érvénytelen szerződése
A heti szakasz, a Vájécé számos rétege került szóba: a kövek, amelyek Jákob fejét tartották, a létra vagy lépcső kérdése, a birkózás, a névváltoztatás.
Kende Pétert különösen a polgári névváltoztatások története ragadta meg – a Napfény ízétől II. József rendeletéig.
Kardos Péter arra hívta fel a figyelmet, hogy a névváltoztatás a zsidó hagyományban ritka és idegen jelenség. A név ugyanis a személyiség mélyrétegét hordozza, és vallási funkciókkal is bír.
A főrabbi egy komoly teológiai kérdést is kiemelt:
miért menekül Jákob, ha egyszer érvényesen „szerződött” Ézsauval az elsőszülöttségről? A válasza szerint azért, mert a hagyomány nem fogadja el, hogy két ember megegyezése felülírhatja a tórai törvényt. A „magánszerződés” tehát nem írhatta felül az isteni rendelkezést.
„Az angyalok most kezdik a műszakot”
A fő téma végül az angyalokhoz vezetett, akik Jákob álmában a létrán járnak. A főrabbi magyarázata könnyen érthető, mégis költői:
akik „felfelé mennek”, azok már elvégezték Isten által rájuk bízott feladatukat, akik „lefelé jönnek”, azok épp most kezdik az új „műszakot”.
Kiemelte: bár a zsidó hagyomány állandó szereplői, ma már ritkán beszélünk az angyalokról. Pedig ott vannak a gyerekek esti imájában, a péntek esti liturgiában, a zsinagógából hazakísérő szellemi világban – és ott vannak minden hagyományos történetben is.
Történet két testvérről és a Szentély helyéről
A főrabbi felidézett egy midrást is: két szegény testvér egymást segítette titokban minden éjjel, élelmiszercsomagokat hordva át a másiknak. Ez a testvéri szeretet lett a szentély helyének spirituális alapja – mutatva, hogy a szentség gyakran a legegyszerűbb emberi jóságból fakad.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
