„A barátoknak a barátai nem mindig barátok” – Szíria, Libanon és az öböl új játszmái
A Pirkadatban Breuer Péter vendége Szajfó Omar Ádám, a Migrációkutató Intézet kutatásvezetője volt, a beszélgetés középpontjában pedig a gyorsan átrendeződő közel-keleti erőtér állt. Szó esett Szíriáról, ahol már nem egyetlen hatalom, hanem több érdekcsoport osztozik a befolyáson, Libanonról, ahol a Hezbollah továbbra sem adja le a fegyvereit, és az öböl menti államokról is, amelyek láthatóan nem ugyanazt várják az iráni konfliktus végétől. A beszélgetésből az rajzolódott ki, hogy a térségben ma már nem a régi szembenállások a legérdekesebbek, hanem azok a kényes együttélések, amelyekben a szereplők egyszerre szövetségesei és vetélytársai egymásnak.
Szíria már nem egy ország, hanem érdekszférák rendszere
Szajfó Omar Ádám szerint Szíriát ma csak úgy lehet megérteni, ha nem egységes államként, hanem több részre osztott térként nézünk rá. „Szíria gyakorlatilag érdekszférákra van osztva” – fogalmazott. A helyzet különlegessége szerinte az, hogy Irán visszaszorulásával szinte minden fontos szereplő valamilyen módon a nyugati világhoz kötődik, még akkor is, ha ezek a kapcsolatok korántsem egyszerűek.
A szakértő arról beszélt, hogy Törökország és Izrael között ma már működnek olyan koordinációs mechanizmusok, amelyek csökkentik a közvetlen összecsapás esélyét Szíriában. Ez nem jelenti azt, hogy eltűntek volna az ellentétek, de a felek elfogadták egymás bizonyos biztonsági érdekeit. Ebben a képletben az is belefér, hogy az oroszok továbbra is jelen vannak szíriai bázisaikon.
Az orosz jelenlét nem zárult le
Breuer Péter külön rákérdezett, mi maradt a volt orosz bázisokon, Szajfó Omar Ádám pedig egyértelműen úgy fogalmazott: „Az oroszok továbbra is ott vannak.” Szerinte ez nem átmeneti maradvány, hanem része annak az új egyensúlynak, amelyben több szereplő is érdekelt.
A szakértő arra is felhívta a figyelmet, hogy Szíria gazdaságilag sem tud könnyen elszakadni Moszkvától. Az orosz gabona, az energetikai háttér és a korábbi katonai-technikai kapcsolatok miatt Damaszkusznak ma is szüksége van az orosz kapcsolatra. Ezért sem meglepő, hogy a politikai gesztusok szintjén sem történt teljes szakítás.
Libanonban mindenki gyengítené a Hezbollahot, de senki nem akar robbanást
A libanoni helyzetről szólva Szajfó Omar Ádám úgy látta, hogy az ország vezetése rendkívül szűk mozgástérben próbál egyensúlyozni. A Hezbollah fegyveres ereje továbbra is adott, ugyanakkor a libanoni állam nem elég erős ahhoz, hogy ezt közvetlenül felszámolja. „Esze ágában sincs a fegyvereit önként dalolva leadni” – mondta a szervezetről.
A probléma szerinte nemcsak katonai, hanem belső társadalmi kérdés is. A Hezbollah nem pusztán milícia, hanem politikai és gazdasági szereplő is, ezért a teljes kiszorítása belpolitikai robbanással fenyegetne. A szakértő szerint a libanoni vezetés attól tart, hogy ha túl keményen nyúl a szervezethez, abból újabb polgárháborús helyzet lehet.
A palesztin táborok leszerelése fontos jelzés
A beszélgetés egyik figyelemre méltó pontja az volt, amikor Szajfó Omar Ádám megemlítette: a palesztin menekülttáborok fegyvereseinek leszerelése már előrehaladottabb, mint a Hezbollah esetében. Ez szerinte azt mutatja, hogy Libanonon belül van törekvés az erőszakos szereplők visszaszorítására, de a Hezbollahhoz már egészen más politikai és katonai bátorság kellene.
Breuer Péter felvetésére, hogy a palesztin közösség miért nem válhat teljes jogú részesévé az országnak, a szakértő úgy reagált: Libanonban továbbra is erős az a gondolkodás, amely ezt nem akarja megengedni. A kérdés tehát nemcsak humanitárius, hanem mélyen politikai és identitásbeli ügy is maradt.
Az öböl menti országok sem ugyanazt akarják
A beszélgetés végén a két műsorvezetői kérdés az öbölhöz vezetett vissza: hogyan viselkednek most az arab államok, és miért ennyire eltérő a reakciójuk? Szajfó Omar Ádám szerint az Emirátusok és Szaúd-Arábia ugyan kívülről ugyanahhoz a blokkhoz sorolhatók, valójában nagyon különböző számítások szerint mozognak.
Szerinte az Emirátusok szorosabban kötik saját biztonságukat Izraelhez és az Egyesült Államokhoz, miközben Szaúd-Arábia jóval óvatosabb. A szaúdi vezetés nem akarja, hogy a konfliktus közvetlenül ráégjen az országra, ezért inkább gyors lezárást sürget. Az Emirátusok ezzel szemben jobban érdekeltek lehetnek abban, hogy Irán súlya tartósabban csökkenjen.
A beszélgetés egészét talán Szajfó Omar Ádám egyik mondata foglalta össze a legpontosabban: „A barátoknak a barátai nem mindig barátok.” A Közel-Kelet jelenlegi állapotát valóban ez írja le a legjobban: szövetségek vannak, de egyik sem egyszerű, és minden rendeződés mögött ott marad a következő feszültség lehetősége.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Youtube-on.
