„Még csak a gyanúja se merülhet fel” – Politikailag kényes ügyek a francia igazságszolgáltatásban
A Franciapolitika aktuális adásában Soós Eszter Petronella politikai elemző vendége dr. Hack Péter professzor emeritus volt, az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának oktatója. A téma: két nagy horderejű francia politikai szereplő, Nicolas Sarkozy volt köztársasági elnök börtönbe vonulása, illetve Marine Le Pen elsőfokú elítélése és közügyektől való eltiltása – olyan ügyek, amelyek messze túlmutatnak a puszta jogi értelmezésen.
A beszélgetés arra vállalkozott, hogy bemutassa: hogyan működik a francia büntető igazságszolgáltatás, és mit jelent az, ha egy politikai szereplő ellen indul eljárás – különösen akkor, ha a választások közelednek.
A politikai térben lévő ügyek természete
„Nem biztos, hogy politikai ügyek, de politikai térben vannak” – így fogalmazott Soós Eszter Petronella a műsor elején. Dr. Hack Péter szerint e jelenség nemcsak Franciaországra jellemző: hasonlót látunk Brazíliában, az Egyesült Államokban, Olaszországban. Ezek az esetek szerinte a jurisztokrácia, azaz a jogászi elit politikába való beavatkozásának vádját is előhívják.
„Egyfajta jurisztokrácia akarja felülírni a politikai akaratot… Jogi úton meg lehet akadályozni azokat, akik túl népszerűek” – mutatott rá a folyamat veszélyeire Hack.
A francia büntetőeljárás logikája
A professzor alaposan ismertette a francia eljárásjogi kereteket. Franciaországban – a napóleoni kódexből eredő jogi rendszerben – a politikai befolyás csökkentése érdekében szétválasztották a nyomozó szervezetek felügyeletét. A különböző rendőri szervek más-más minisztériumok alá tartoznak: van csendőrség, bűnügyi és igazságügyi rendőrség is.
„A vizsgálóbíró független a kormánytól… Pontosan az a szerepe, hogy független ellenőrzést építsen be a rendőrség és az ügyészség által dominált eljárásba.”
Az ügyészség azonban a kormányzat alárendeltségébe tartozik, amit gyakran ér is kritika – főleg politikusok részéről. Külön pénzügyi ügyekre szakosodott ügyészséget is létrehoztak, amely gyorsan bekapcsolódik az ilyen típusú ügyekbe.
Mi kell a vádemeléshez?
A gyanú – a tényekkel alátámasztott valószínűség – elegendő lehet a nyomozás elindításához. A vizsgálóbíró vizsgálja a bizonyítékokat, korlátozza a jogokat, és ha úgy látja, hogy elég adat gyűlt össze, akkor javasolhatja a vádemelést.
Ezt azonban egy közbenső szakasz, a vádtanács még felülvizsgálja: „Nem azt vizsgálja, hogy bűnös-e a vádlott, hanem hogy van-e elegendő alap ahhoz, hogy vádat emeljenek ellene.”
Ez a francia rendszerben erősebb garanciális szerepet tölt be, mint sok más országban.
Késleltetés vagy garancia? Lassú eljárások dilemmája
A francia igazságszolgáltatás lassúsága sokszor kritikát vált ki. Soós Eszter Petronella szerint „a francia igazságszolgáltatás malmai lassan őrölnek”. Dr. Hack ezt így árnyalta:
„Ez valójában rendszerhiba… Az Európai Emberi Jogi Egyezmény szerint mindenkit ésszerű időn belül megillet a tisztességes eljárás.”
Ugyanakkor hozzátette: az ügyek komplexitása és a terheltek jogorvoslati lehetőségei is hozzájárulnak az elhúzódáshoz. A vádlottaknak érdeke lehet időt húzni, mert az idő múlása enyhítő körülmény, de hátrány is lehet számukra, ha közben például zárolják bankszámláikat.
Közvetett bizonyítékok és a bűnösség megállapítása
Az olyan esetekben, mint Sarkozyé, ahol nincs „fülön csípett” bizonyíték, a bíróság logikai úton következtet:
„Kétséget kizáróan kell bizonyítani ahhoz, hogy megállapítsák a bűnösséget… Amit nem lehet kétséget kizáróan megállapítani, azt nem lehet a terhelt terhére értékelni.”
Ugyanakkor a bírók mérlegelhetnek. A professzor hangsúlyozta: ha például egy vezető folyamatos kapcsolatban állt beosztottjaival, és az ügy egyébként teljesen nyilvánvalónak tűnik, akkor megállapítható a felelőssége közvetett bizonyítékok alapján is.
Jogállami kérdőjelek: az ítélet végrehajtása első fok után
A beszélgetés egyik legérzékenyebb pontja az volt, hogy miért hajtanak végre ítéleteket nem jogerős döntések után. Marine Le Pen eltiltása a közügyektől, illetve Nicolas Sarkozy tényleges börtönbe vonulása elsőfokú ítélet után sokakat megdöbbentett.
„Az igazságszolgáltatásnak ahhoz, hogy az iránta való bizalom megmaradjon, nem elég függetlennek lenni – ennek minden elemében meg is kell látszania” – mondta Hack Péter.
Szerinte ez a gyakorlat „problemás”, mert ellentmond az ártatlanság vélelmének. Különösen súlyosnak tartja, ha az előzetes büntetés egy választáson való indulás lehetőségét is elvonja.
A bizalom megingása: politikai támadások a bíróságok ellen
A francia politikai életben több politikus – Le Pen, Mélenchon, Sarkozy – is támadta az ellenük indított eljárásokat, politikai indíttatásúnak nevezve azokat.
„Ezeknek az ügyeknek ez a legnagyobb kockázata… Azt kell elérni, hogy még csak a gyanúja se merüljön fel annak, hogy politikai motívumból történik bármi” – hangsúlyozta Hack Péter.
Következtetés: Garanciák és határesetek között
A beszélgetés világossá tette, hogy a francia igazságszolgáltatás rengeteg garanciális elemmel dolgozik, mégis a politikai jelentőségű ügyeknél gyakran éri kritika. A kérdés továbbra is nyitott: hogyan lehet biztosítani, hogy a törvény előtti egyenlőség megvalósuljon, miközben az igazságszolgáltatás ne tűnjön politikai fegyvernek – sem valóban, sem látszatra.
Soós Eszter Petronella műsora ismét bizonyította: a jog és a politika határmezsgyéjén zajló ügyeket csak nagy alapossággal és szaktudással lehet értelmezni. A beszélgetés egyik fontos mondanivalója pedig így hangzott: „Az igazságszolgáltatásnak nemcsak függetlennek kell lennie, annak is kell látszania.”
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
