„Ez a Brésit Sábesz adja a tónust az egész évre” – Oberlander Baruch az újrakezdésről, a túráról és a lelki feltöltődés erejéről
A Pirkadat vendége Oberlander Baruch rabbi, a Vasvári Pál utcai zsinagóga vezetője, a Budapesti Ortodox Rabbinátus feje. A beszélgetésben szó esik az őszi zsidó ünnepek tanulságairól, a táncról és túszokról, fegyverszünetről és felelősségről, és természetesen a Tóra újrakezdéséről – hiszen „nem ismétlés, hanem magasabb szint” következik.
Ünnepek után: fáradtság vagy lelki feltöltődés?
Breuer Péter személyes megjegyzéssel indít: „Én hosszúnak éreztem egy kicsit. A végén már nagyon-nagyon elfáradtam.” Oberlander rabbi mosolyogva válaszol:
„Valójában nekem a probléma a sok étkezéssel van, de maga az ünnep az egy feltöltés.”
A rabbi szerint az ünnepi időszak – a félelmetes napoktól az örömön át a táncig – nem lezárul, hanem „magunkkal kell vinni” az élményt és a lelki energiát. Hivatkozik a híres pozsonyi Hassam Szoferre, aki minden évben új kommentárral tanulmányozta a Tórát:
„Nincs ismétlés. Nem újrakezdjük, hanem magasabb szinten kezdjük újra.”
Haszid dallamok és az ünnep búcsúztató farbrengen
A Vasváriban különleges hangulata van az ünnepek zárásának is: a lubavicsi hagyomány szerint farbrengen, azaz lelki összejövetel zárja az ünnepet:
„Ilyenkor énekelünk olyan haszid dallamokat, amik a Báál Sém Tovtól kezdve az Altereberig vezetnek. Ezek tényleg a léleknek szólnak.”
Ezek a dallamok a rabbi szerint „megtöltik az embert” – és sokszor az éneklés a farbrengen legnagyobb része. A tánc, a zene és az ima nem puszta ceremónia, hanem spirituális eszköz.
Fegyverszünet, túszok – és cinikus világ
Breuer felhozza a Hamasz és Izrael közötti fegyverszünetet, a túszok hazatérését. A rabbi nem kertel:
„Én komoly csodának tartom, hogy két év után saját lábukon jártak. Az, hogy fizikailag hazatértek, már önmagában nagy csoda.”
Ugyanakkor felháborítónak tartja a nemzetközi reakciók hiányát:
„Most, hogy a Hamasz öli őket jobbra-balra, nagy csend van. Senki nem sajnálja a gázai gyerekeket. Ez undorító. Csak akkor fontos, amikor lehet ütni a zsidót.”
Egyes túszok hitéről is beszámol: egyikük imakönyvet és tfilint kért fogvatartóitól, amit meg is kapott.
„Ez se nem hús, se nem teljes vége” – mit ér a megállapodás?
Breuer optimistább a fegyverszünet hosszú távú hatásait illetően. Elismeri az amerikai elnök szerepét a kompromisszumok elérésében. A rabbi viszont realistább:
„Ez csak az első lépés. A második fele az, hogy ne legyen Hamasz a környéken.”
Mindketten bíznak benne, hogy a megállapodás csillapítja a nyugat-európai, antiszemita hangulatú megmozdulásokat is – bár Oberlander hozzáteszi:
„Sajnos nem bízom ebben. Ezek nem a gázaiak mellett tüntetnek, hanem Izrael ellen.”
Az emberi felelősség: „Én vagyok a hibás”
A rabbi áttér a heti szakaszra, a Brésitre, azaz a teremtéstörténetre. Kiemel egy ikonikus mondatot:
„Hát őrzője vagyok én testvéremnek?” – kérdezi Káin Istentől.
A Midrás ezt nem költői kérdésnek látja, hanem felelősségáthárításnak. Oberlander így értelmezi:
„A bűnös megtalálja a bűnbakot – Isten a bűnbak. Ez a világ egyik legcinikusabb mondata.”
Egy másik történetre is kitér: Ádám azonnal Évára mutat, amikor Isten számonkéri. Ezzel szemben a megtérés lényege:
„Az ember mondja: igen, én vagyok a hibás. Nem az apám, nem a környezetem. Ha én döntöttem rosszul, tudok jól is dönteni. Ebben van a legnagyobb remény.”
Evolúció hat nap alatt – és a változás ereje
Oberlander egy tudományos konferencián elhangzott panelbeszélgetést idéz, ahol az evolúcióról kérdezték. Ő így fogalmazta meg álláspontját:
„Nekem az evolúció hat nap alatt történt. Amit Isten tud csinálni 100 millió év alatt, azt ő hat nap alatt is tudja.”
De nem zárja ki az evolúció pozitív tanítását:
„Az evolúció azt mondja: változás van. Én is ezt tanítom. Az ember nem mondhatja, hogy ilyen vagyok és kész. Legyen finomabb, jobb ember. Változni kell.”
A Tóra – nemcsak elkezdjük, hanem jobban megismerjük
Végezetül a Tóra újrakezdéséről beszélnek: Brésit, az első hetiszakasz elindítja az éves ciklust. A pápa rabbi egy történetét idézi, aki a szatmári rabbit idézte, aki könnyezve mondta:
„Már évtizedek óta én vagyok a hószen, a vőlegény, de még mindig nem ismerem eléggé a kálát, a menyasszonyt.”
A rabbi ezt így zárja le:
„Nem lehet, hogy csak megünnepeljük a házasságot, aztán szenvedünk egész évben. Ismerjük meg jobban a mennyasszonyt!”
Ez a kapcsolat, ez a viszony a Tórához az, ami egész évre erőt ad – éppen ezért:
„Ez a Brésit Sábesz adja a tónust az egész évre.”
És ehhez kívánnak a beszélgetés végén egymásnak: békés, tartalmas, lelket építő Sábeszt.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
