„Ha érdekelné Izraelt a nemzetközi jog, jobb indokot is mondhattak volna” – Lattmann Tamás a közel-keleti konfliktus jogi dimenzióiról
Dr. Lattmann Tamás nemzetközi jogász a Heti TV reggeli műsorában Breuer Péter vendégeként elemzi az izraeli-iráni konfliktust, a megelőző csapások nemzetközi jogi megítélését, a nagyhatalmi képmutatásokat és az iráni rezsimváltozás esélyeit. A beszélgetés középpontjában az a kérdés áll: mit kezd a nemzetközi jog az új típusú háborúkkal?
Megelőző csapás – jogi doktrína vagy politikai retorika?
A műsor elején Lattmann Tamás világossá teszi: „a megelőző csapás doktrínáját a nemzetközi jog nem fogadja el, kivéve, ha az egy azonnali, küszöbön álló támadást hárít el.” Bár Izrael politikailag ezzel az indokkal él, jogi szempontból ez szerinte nem megalapozott. Hivatkozott a Hatnapos háborúra, mint egy kivételes, de ritka példára, ahol a világ elfogadóbbnak mutatkozott.
A jogász szerint Izrael sokkal jobban járt volna, ha inkább arra építi retorikáját, hogy hosszú ideje tartó, konkrét védelmi helyzet áll fenn Iránnal szemben. Ebben ugyanis – az iráni Forradalmi Gárda dokumentált tevékenysége miatt – „sokkal több igazság van”, és jogilag is elfogadhatóbb.
Atomfegyverek: nagyhatalmi képmutatás és közel-keleti egyensúly
Lattmann hangsúlyozta: „a nukleáris hatalmak mindig képmutatóan álltak hozzá a proliferációhoz: nekünk lehet, másnak nem.” Szerinte a nemzetközi egyezmények mögött mindig ott van ez a politikai motiváció, és Izrael helyzete különösen érdekes, hiszen hivatalosan nem ismeri el nukleáris arzenálját – éppen azért, hogy ne indítson be egy regionális fegyverkezési versenyt.
Irán szándékai azonban ettől függetlenül is nyilvánvalóak voltak: atomfegyvert akar, fő célpontja pedig kezdettől Izrael. Lattmann szerint ebből a szempontból Izraelnek „valódi mozgástere van a nemzetközi politikában”, és bár a támadásokat a világ nem támogatja nyíltan, mégis „bizonyos megértéssel” figyelik az izraeli lépéseket.
NATO, USA és a nemzetközi jog jövője
A szakértő szerint a NATO részéről nem várható aktív beavatkozás, hiszen a szövetség tagállamait nem éri közvetlen támadás, és a washingtoni szerződés kollektív védelmi záradéka csak ilyen esetben lépne életbe. Gazdasági következmények – például nyersanyaghiány vagy szorosok lezárása – ugyanakkor várhatók.
Jogilag Lattmann szerint a konfliktus kevéssé fog konkrét bírósági ítéletekhez vezetni, de „a hadviselés jogának újragondolására mindenképp lehetőséget ad.” Hivatkozott a volt Jugoszlávia esetében létrehozott hágai törvényszékre, mint jogfejlesztő precedensre, de ilyesmit most nem lát reálisnak.
Iráni rezsimváltás? Nem katonai kérdés
Breuer felvetésére, miszerint az izraeli stratégia esetleg az iráni rezsim megdöntését is célozhatja, Lattmann világosan fogalmazott: „nem szeretjük azt az ötletet, hogy külső fegyveres beavatkozás döntse meg a rendszereket.” Ugyanakkor elismerte, hogy az iráni rendszer „finoman szólva sem volt jó a saját népének sem”, és egy forradalom esetén komoly elszámoltatások is bekövetkezhetnek.
A beszélgetés zárásaként a forradalmak veszélyeiről szólt: „a forradalmak általában nagy hibaszázalékkal dolgoznak, nem mindig azok az emberek lógnak, akiknek kéne. Éppen ezért én a vérmentes rendszerváltás híve vagyok.”
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
