„A legtöbb megnyerhető életév nem a kórházban történik, hanem előtte” – Toldy-Schedel Emil szerint az egyházi kórházak modellje országos tanulság lehet
A Pirkadat vendége Dr. Toldy-Schedel Emil, a budapesti Szent Ferenc Kórház főigazgatója volt, aki leköszönő elnökként az egyházi kórházak együttműködéséről, a finanszírozási korlátokról, a nővérképzés szükségességéről, a gyorsreagálású orvoscsoportokról és a prevenció szerepéről beszélgetett Breuer Péterrel. A főigazgató szerint az egyházi fenntartású intézmények nem felekezeti elkülönülésben gondolkodnak, hanem olyan betegközpontú rendszerben, ahol a testi gyógyítás mellé a lelki gondozás is természetesen kapcsolódik.
Nem felekezeti kórházak, hanem közös rendszer
Toldy-Schedel Emil szerint téves az a kép, hogy a katolikusok a Szent Ferencbe, a zsidó betegek pedig a Mazsihisz kórházába mennek. Az egyházi kórházak 2012 óta tudatosan alakítottak ki egymás között olyan rendszert, amelyben nem párhuzamos belgyógyászatokat és sebészeteket építenek, hanem szakterületek szerint egészítik ki egymást.
A cél az, hogy „a születéstől a halálig mindenkinek van helye”, függetlenül attól, ki az intézmény fenntartója. A betegek egy része területi ellátási kötelezettség alapján érkezik, mások pedig azért választanak egyházi kórházat, mert ott a gyógyítás mellett a lelki háttér is fontos szerepet kap.
A TVK-korlát gátolja a szabadabb betegfogadást
A főigazgató szerint az egyik legnagyobb gond, hogy az egyházi kórházak országosan fogadhatnának betegeket, de ennek nincs megfelelő finanszírozási lába. A TVK, vagyis a teljesítményvolumen-korlát miatt előfordulhat, hogy egy beteg szívesen menne hozzájuk, akár vallási kötődése miatt is, de az intézmény nem tudja finanszírozottan ellátni.
Toldy-Schedel szerint ez rendezhető kérdés lenne. Az állami rendszerben a finanszírozási keretek dinamikusabban átcsoportosíthatók, az egyházi kórházak azonban a magyar egészségügy kisebb, nagyjából 7–8 százalékos részét adják, így nincs olyan belső tartalékuk, amely ezt könnyen kezelné.
Három üzenet az új egészségügyi vezetésnek
Az új egészségügyi minisztériummal hivatalos egyeztetés még nem történt, de az egyházi kórházak már bejelentkeztek. Toldy-Schedel szerint három fő üzenettel mennének a tárcához.
Az első: dolgoznak, és a visszajelzések alapján jól dolgoznak. A második: az egyházi kórházak készen állnak az oktatásra. Van olyan ingatlanuk engedélyes építési tervvel, ahol nővérképzést indítanának, és szerinte az oktatógárda, valamint a kurrikulum is rendelkezésre áll.
A program pénzhiány miatt az elmúlt években elakadt. „Most végeznének az első nővérek, amik mint a falat kenyér kellenek a magyar egészségügynek” – mondta.
Nővérképzés egyházi iskolai bázison
A főigazgató szerint a nővérképzés nem egyszerű szakmai projekt, hanem stratégiai válasz a magyar egészségügy egyik legnagyobb hiányára. A becslések szerint 33–34 ezer ember hiányzik az ágazatból, és az egyházi általános, közép- és felsőoktatási intézmények jó alapot adhatnának egy ilyen képzési rendszerhez.
A beruházás nagyjából 10 milliárd forintos nagyságrendű lenne, de Toldy-Schedel szerint ennek az értéke messze túlmutat az összegen, mert közvetlenül az ellátás fenntarthatóságát szolgálná.
Gyorsreagálású orvoscsoportok
A harmadik üzenet a gyorsreagálású orvoscsoportok működése. Több mint száz egészségügyi dolgozó és orvos áll rendelkezésre, akik katasztrófa vagy krízis esetén mozgósíthatók Kárpátalján, Erdélyben, Szíriában vagy akár Magyarországon.
Toldy-Schedel példaként említette a székesfehérvári esetet, ahol egy összedőlt épület maga alá temetett egy embert, akit sikerült megmenteni. Szerinte az egyházi kórházak azért alkalmasak ilyen háttér biztosítására, mert önkéntes orvosaikat és szakdolgozóikat úgy tudják átcsoportosítani, hogy közben a napi betegellátás ne sérüljön súlyosan.
Prevenció, rehabilitáció, prehabilitáció
Breuer Péter felvetésére Toldy-Schedel azt mondta: az egyházi kórházak valóban erősek a rehabilitációban és a megelőző orvoslásban, de a napi gyógyító munkában is fontos szerepük van. A Bethesda például az égésellátásban, az Irgalmasrendi Kórház az invazív kardiológiában, a Szent Ferenc pedig a kardiovaszkuláris rehabilitációban meghatározó.
A főigazgató szerint az egészségtudatosságnak nem a kórházban kellene kezdődnie. „A legtöbb megnyerhető életév az nem a kórházba történik, hanem előtte” – fogalmazott. Ezért tartja fontosnak az országos tanösvényprogramot, valamint az iskolákkal, szociális intézményekkel és közösségekkel összekapcsolt prevenciós munkát.
Egy helyen, egy időben, a beteg körül
A Szent Ferenc Kórház modelljének egyik lényege, hogy a beteg lehetőleg egy helyszínen, egy időben kapja meg az ellátás teljes spektrumát. Toldy-Schedel szerint a küldözgetés, a külön időpontok, a külön szakrendelések sokszor lemorzsolódáshoz vezetnek. Ha a beteg nem jut el diabetológushoz, kardiológushoz vagy endokrinológushoz, annak évekkel mérhető következménye lehet.
Az egyházi kórházak szerinte kisebb környezetben képesek modelleket kipróbálni. Ha egy új ellátási forma működik, az országos rendszer átveheti; ha nem, a kockázat kisebb.
Több feladat, azonos finanszírozás
A főigazgató szerint félreértés, hogy az egyházi kórházak több pénzt kapnának egy beteg után. Ugyanazt a HBC-finanszírozást kapják, ha nem ütköznek TVK-korlátba, miközben több olyan költségük van, amelyet az állami kórházaknál külön támogatás fedezhet.
Ilyen lehet a fenntartás, a zöldautó-költség, a kiberbiztonsági előírások, vagy az, hogy stratégiailag kiemelt intézményként krízishelyzetben is helyt kell állniuk. Toldy-Schedel szerint nem reális, hogy például egy koldulórend finanszírozza egy országosan fontos egészségügyi háttérintézmény többletterheit.
Defibrillátor minden településre
A beszélgetés végén az életmentés civil oldaláról is szó esett. Toldy-Schedel szerint Magyarországon még mindig sok olyan hely van, ahová a mentő nem ér oda öt percen belül. Ezért indították el a defibrillátorprogramot: magyar gyártóval önköltségi áron készíttetnek készülékeket, amelyeket oktatással együtt helyeznek ki.
A cél az, hogy minden közösségben legyen életmentő eszköz és életmentő tudás. A program már négy nappal az indulása után valódi használatba került. Toldy-Schedel szerint ha 1000–3000 készüléket sikerülne kihelyezni, 1–1,5 milliárd forintból minden faluban lehetne defibrillátor – és ezzel életeket lehetne menteni.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
