„Most érzem, hogy jól vagyok” – Schell Judit újra szárnyal a színpadon
Egy színésznő, akiről már pályája kezdetén sejthető volt, hogy nem hétköznapi tehetség: Gábor Miklós is így vélekedett róla. Schell Judit mára a magyar színházi és filmes világ meghatározó alakja lett – ezt nemcsak alakításai, hanem életútja is bizonyítja. A „Hogy vagy?” című műsorban Szegvári Katalinnak mesélt saját előadásáról, szakmai döntéseiről, külföldi elvonulásáról, anyaságról és arról, miért most érzi úgy igazán, hogy jól van.
Egy hétköznapi díva – Shirley MacLaine nyomában
Az apropót egy izgalmas monodráma adja: Schell Judit a Hatszín Teátrumban állította színpadra Shirley MacLaine életét „Zsazsa” címmel – a szövegkönyvet maga állította össze az amerikai színésznő könyveiből, különösen a „Találd meg önmagad” című spirituális önéletrajzból.
„Este hazamentem ezzel a listával, és a Shirley MacLaine kiemelkedett belőle… Nem tudom, jelek vagy megérzések voltak, de valahogy ő jött velem” – meséli Schell Judit a választásról. MacLaine spirituális útja, művészi mélysége és emberközelsége egyaránt megfogta. Az előadás nem utánzat: Schell Judit nem próbál MacLaine-né válni, hanem saját személyiségét viszi bele a szerepbe. „Aki ismer, tudja, hogy mennyi vagyok én ebből” – mondja.
Az út önmagához: elvonulás Spanyolországba
Az önálló est mögött mély személyes keresés húzódik. Judit nem tagadja: életközepi válság vezette oda, hogy időlegesen hátat fordítson színháznak és egy éven át Spanyolországban éljen két kisebb gyermekével.
„Már eldöntöttem, hogy megyek, akkor én nem akarok itthon ülni” – mondja a döntésről. Az eredeti terv Costa Rica volt, de a járvány miatt végül dél-spanyol városba költöztek, ahol egy gimnáziumi osztálytársa is él. Az elvonulás alatt újraértelmezte önmagát, a szakmáját és azt is, hogyan akar jelen lenni a világban.
Az újraépítés: önálló est, improvizáció, filmsiker
Hazatérése után újra kellett definiálnia magát a pályán. Nem társulathoz szerződött, szabadúszóként olyan munkákat vállal, amelyekhez valódi kedve van. Két improvizációs előadásban is játszik (Szeretetkert, Flóni), és közben megszületett a „Zsazsa”, az önálló est.
„Most minden olyat csinálok, amitől tartottam addig” – vallja be. Ez a bátorság meghozta gyümölcsét: a „Zsazsa” nemcsak szakmai kihívás volt, de a közönség is imádja. Júniusban újra látható a Hatszínben, jövőre pedig országos turnét is terveznek.
És hogy a sors milyen különösen ír forgatókönyveket, épp hazatérése után kapta meg a Zámbó Jimmy életéről szóló sorozat egyik főszerepét – Jimmy feleségét –, amiért elnyerte a legjobb női alakítás díját. „Ez valamilyen nagyon nagy ajándék volt” – mondja erről az időszakról.
Anyaság, önazonosság, szabadság
Schell Judit háromgyermekes édesanya, de sosem választotta szét a színészetet és az anyaságot. Harmadik év végén szülte első fiát, később a második gyermeke születése egy igazgatóváltáshoz, a harmadik pedig a Nemzeti Színházban töltött időszakhoz kötődött.
„Nem gondoltam, hogy a gyerek meg lenne akadálya ennek a pályának. Azt hiszem, nem is szerettem volna gyerek nélkül színésznő lenni” – mondja, és ebben Horvai István, akkori osztályfőnöke is támogatta: nem kellett évet halasztania, gyermeke születése után ott folytatta a tanulmányait, ahol osztálytársai jártak.
Ma már egyik fia dizájner és feltaláló, másik fia pénzügyes pályára készül, lánya pedig érdeklődik a művészet iránt, de egyikük sem színésznek készül. Judit pedig nem bánja, ha a gyerekei másfelé mennek – ő már bizonyított a saját útján.
Mit hoz a jövő?
A következő időszakban egy új sorozatban forgat majd, és készül a Spinozában a Tony Curtis életét feldolgozó újabb életrajzi előadás. A színházi szakmában nem tipikus, hogy egy rendező minden előadáson ott van – Schell Judit monodrámájánál viszont Czeizel Gábor, a rendező, minden alkalommal jelen van, ő fűzi be a ruhát, ő állítja a fényeket.
A „Zsazsa” így valódi csapatmunka, miközben mégis egy színésznő legszemélyesebb vallomása. „Aki nem ismer engem, az is képet kap rólam, aki ismer, az megérti, mennyi vagyok én ebből” – foglalja össze Judit.
„Ki vagyok? Vagy mikor ki?”
Ez a kérdés visszhangzik az előadásban – és talán az egész életútban is. Schell Judit pályája, bátorsága, művészi és emberi őszintesége példát mutat: lehet elvonulni, újrakezdeni, nemet mondani, újratervezni. És közben mindenestül önazonosnak maradni. Most pedig: jól lenni.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
