Beszélgetés Mózesről és az ígéret földjéről, miért nem mehet ő már oda be? És a jövőről: mit hittek akkor és mit hiszünk ma? Hogyan befoplyásolja a mesterséges intelligencia a jövőnket?
A jövő mindig másoké? – Rab Árpád jövőkutató a Heti Kultúrflódniban
A Heti Kultúrflódni legutóbbi epizódjában Kováts Kriszta vendége Rab Árpád jövőkutató, digitális kultúra szakértő volt, akivel a jövő kérdéseiről, az emberiség előtt álló kihívásokról és a mesterséges intelligencia hatásairól beszélgettek. Az adás a Biblia Show című albumról származó A jövő mindig másoké című dallal indult, amely Mózes sorsát idézi meg – ő az, aki végigvezeti népét az ígéret földjéig, de maga már nem léphet be oda. Vajon mit jelent ez a mai ember számára? És hogyan tekintünk a jövőre?
Mózes és a jövőképek – mit jelent a jövő?
Rab Árpád szerint a dalban megfogalmazott gondolatok a jövőkutatás lényegéhez is közel állnak: „A jövőt azért kutatjuk, mert szeretnénk módosítani, szeretnénk tudni, hogyan alakíthatjuk azt, amit az utódainkra hagyunk.” A történelmi példák, mint Mózes története, emlékeztetnek arra, hogy minden generáció épít valamit, aminek a gyümölcsét sokszor már nem ők, hanem az utánuk jövők élvezik.
A jövőkutatás célja, hogy megértsük, milyen kihívások előtt állunk, és milyen döntéseket kell meghoznunk. Ahogy az emberek 1900-ban elképzelték a 2000-es éveket, úgy most mi is hasonlóképpen gondolkodunk a következő évtizedekről – „Repülő autók, robotok, mesterséges intelligencia – ezek az elképzelések már egy évszázaddal ezelőtt is léteztek, de a fejlődés mindig más irányt vehet” – mondta Rab.
Jövőkép: utópiák és disztópiák váltakozása
A beszélgetés során szó esett arról, hogy a jövőképek ciklikusan változnak: időnként optimisták vagyunk, máskor pedig félelemmel tekintünk előre. A klímaváltozás, a népességnövekedés, az erőforrások kimerülése és a technológiai fejlődés egyaránt hatással vannak arra, hogyan látjuk a jövőt. Rab Árpád szerint nagyon nem mindegy, hogy milyen jövőképet hagyunk a következő generációkra: „Ha csak a félelmet adjuk át, az gátolja az innovációt és a fejlődést. Fontos, hogy hitet és lehetőséget is adjunk a következő nemzedékeknek.”
A jövő nem egyenes vonalú fejlődés – mondja Rab –, hanem elágazásokkal teli út. A jelen nem egyszerűen a múlt folytatása, hanem mindig több lehetőséget rejt magában, és rajtunk múlik, merre haladunk tovább.
Globális problémák és megoldási lehetőségek
Felmerült az a kérdés is, hogy a jövőkutatás mit tud mondani a jelen nagy problémáira: klímaváltozás, túlnépesedés, erőforrásválság, háborúk, migráció. Rab szerint ezek a kihívások természetes fejlődési folyamatok eredményei, és mindig is léteztek: „Minden korszaknak megvoltak a maga kihívásai, például a középkorban az volt a kérdés, hogyan lehet túlélni a telet, ma pedig az, hogy hogyan állítsuk meg a klímaváltozást. A különbség az, hogy ma sokkal nagyobb tudás és technológiai háttér áll rendelkezésünkre.”
A szakértő szerint a technológia fejlődése segíthet a problémák kezelésében: „A Föld akár 10 milliárd embert is el tud tartani, ha okosan használjuk az erőforrásokat. Az emberiség GDP-jének mindössze 1%-ával meg lehetne oldani a vízhiány problémáját.” Az igazi kérdés nem az, hogy van-e technológiai megoldás, hanem hogy a politikai és gazdasági érdekek hogyan állnak a fejlődés útjába.
Jövőkutatás: hogyan működik?
Rab Árpád elmagyarázta, hogy a jövőkutatás tudományos alapokon nyugszik, és különböző módszereket alkalmaz: forgatókönyv-elemzések, jövőkerék-elemzések és trendkutatás. „Az üzleti világ számára a jövőkutatás főként arról szól, hogyan lehet több profitot termelni, de a társadalom számára az a cél, hogy minél több ember legyen a változások nyertese.”
A jövőt lehetséges, valószínű, elfogadható és kívánatos változatokra osztják. „A jövő nem egy adott dolog, hanem egy sor lehetőség. Ha nincs víziónk, akkor mások fognak dönteni helyettünk.”
A mesterséges intelligencia és a jövő
A beszélgetés egyik legizgalmasabb témája a mesterséges intelligencia (MI) volt. Rab szerint az MI alapvetően statisztikai modellekre épül, és a múltbeli adatokból próbál következtetni a jövőre. „A mesterséges intelligencia nem gondolkodik, nincs öntudata, és nem rendelkezik saját akarattal – az emberek értelmezik és használják.” Az MI jelenleg leginkább az egészségügy, az oktatás és az üzleti világ területén hoz forradalmi változásokat.
Felmerült a kérdés, hogy az MI képes lehet-e öntudatra ébredni. Rab szerint erről egyelőre nincs szó: „A mesterséges intelligencia nem életforma, hanem egy nagyon fejlett számítási eszköz. Öntudatot tulajdonítani neki az emberi fantázia terméke.”
A beszélgetés során szó esett a jövő városairól is – generált képek mutatták be, hogy milyen lehet Budapest 200 év múlva. A mesterséges intelligencia által készített képek futurisztikus, zöld, vízközeli városokat ábrázoltak, amelyek arra utalnak, hogy az emberek egyre inkább természetközelibb életformára vágynak.
Az ember és a technológia kapcsolata
A mesterséges intelligencia és a digitális eszközök nem az emberek helyett léteznek, hanem az emberek szolgálatában kell állniuk. „A technológia önmagában semleges – az ember dönti el, hogyan használja.” – hangsúlyozta Rab. Szerinte a legnagyobb kihívás az, hogy az emberek megtanulják tudatosan és felelősséggel használni a digitális világ eszközeit.
A beszélgetés végén Rab Árpád saját hitvallását fogalmazta meg: „Én annak szenteltem az életemet, hogy hogyan lehet az emberek életét az infokommunikációs eszközökkel jobbá tenni.” Ez a gondolat kiváló zárszava volt az adásnak, amely arra hívta fel a figyelmet, hogy a jövő nem egy elkerülhetetlen sors, hanem egy formálható lehetőség – és rajtunk múlik, hogy mit kezdünk vele.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
