A Világ Zsidó Szemmel – Seres Attila, Dr. Gyarmati István, Fináli Gábor, M. Kende Péter

„Ne aggódj, Amerika, Izrael mögötted áll” – kell-e még Izraelnek az amerikai segély?

A Világ Zsidó Szemmel adásában Seres Attila Fináli Gábor rabbival, a Hunyadi téri zsinagóga vallási vezetőjével, Dr. Gyarmati István biztonságpolitikai szakértővel, veterán nagykövettel és M. Kende Péterrel, a Heti TV főmunkatársával beszélgetett. Megszűnik-e az amerikai katonai segély, rászorul-e még Izrael, és miért fordulnak el tőle az amerikai fiatalok? Szóba került az arab pártok szerepe a kormányalakításban és egy újabb iráni hadjárat esélye, a végén pedig a heti szakasz kérdése: mit tanít a tized?

Fake news vagy átkeretezés?

Az elmúlt hetekben egyre többször hangzott el, hogy az Egyesült Államok megszünteti Izrael évi 3,8 milliárd dolláros katonai segélyét; Donald Trump még a félidős választás előtt azt mondta, ezt már megbeszélte Netanjahuval. Seres Attila mégis inkább álhírnek tartja: a mostani megállapodás 2016-ban született, és állítólag éppen a következő ciklusról tárgyalnak, évi 3,3 milliárddal, vagyis legfeljebb félmilliárdos csökkenésről lehet szó. Azt is felvetette, hogy a világ 25. legnagyobb gazdaságává vált Izraelnek ez az összeg a GDP-je mintegy fél százaléka, katonai költségvetésének 8 százaléka, és a pénz ki sem megy Amerikából, hiszen amerikai fegyverekre költik.

M. Kende Péter nem tartja álhírnek a bejelentést, de a félidős választás után a segélyt valóban át lehet keretezni, Izraelnek pedig a régió állapotát nézve mindig szüksége lesz ilyen támogatásra vagy üzleti ajánlatra. Gyarmati István a háttérben sokkal aggasztóbb folyamatot lát: Izrael támogatottsága radikálisan csökken az amerikai közvéleményben, és ma már inkább a tőle való távolságtartás hoz népszerűséget. Mivel Trump mindent üzleti alapon néz, a támogatás üzleti alapokra kerülhet, ami még nem volna tragédia. A 3,8 milliárdnak azonban politikai üzenete is van: ha lényegesen csökkenne, Egyiptom kapná a legtöbb amerikai katonai támogatást, és ez önmagában komoly jelzés lenne.

Fináli Gábor egy kilencvenes évek eleji izraeli pólót idézett fel, amelyen egy F-16-os alatt ez állt: „Ne aggódj, Amerika, Izrael mögötted áll.” A 2010-es évekre az izraelbarát lobbi 29 amerikai államban elérte, hogy aki bojkottálja Izraelt, ne kaphasson állami szerződést, és ne lehessen postás, rendőr vagy tanár állami intézményben. Ez volt az erő csúcspontja, most viszont a folyamat megfordulni látszik: még a jobboldalon is tisztes távolságot kell tartani Izraeltől, annyira toxikus lett a téma. Ha az európai bojkott a telepekről a bankokon át Izraelbe is begyűrűzik, az a nyugati piacokra termelő gazdaságnak súlyos csapás lehet.

Miért fordulnak el a fiatalok?

Seres Attila egy J Street-felmérést ismertetett: az amerikai választók 39 százaléka az izraeliekkel, 23 százaléka a palesztinokkal rokonszenvez, a 18–34 évesek között viszont 49 százalék a palesztinokkal és csak 20 az izraeliekkel. Az 50–64 éveseknél az izraeliek javára 53–9 az arány. A műsorvezető úgy látja, egészen más volt a holokauszt után a semmiből országot építő maroknyi jisuvval rokonszenvezni, mint egy térségét uraló, tízmilliós, prosperáló állammal.

Gyarmati István ezt részigazságnak tartja: a változás magyarázhatja Izrael gyengülő támogatottságát, de azt nem, miért támogatják ilyen sokan a palesztinokat. Az ok inkább az, hogy Izrael, finoman szólva, úgy tűnik, nem jól bánik a palesztinokkal, és ezt nagy hiba volna elsősorban az antiszemitizmus számlájára írni. Kontraproduktívnak és elavultnak látja, ha Izrael létét és támogatási igényét a holokauszttal igazolják; inkább azt kellene megmutatni, mit tud adni a mai világnak, a Közel-Kelet egyetlen demokráciájának képét azonban a kormány erősen aláásta. A kormány teljesítményéről úgy fogalmazott: „Olyan, mint Bokros Lajos, élvezi, hogy utálják.”

Fináli Gábor arra emlékeztetett, hogy az amerikai fiatal zsidók elsősorban amerikainak vallják magukat, és Izrael egyre hátrébb szorul az identitásukban. Egy 2025-ös felmérés szerint az izraeli zsidók 82 százaléka kitelepítené Gáza lakóit, 56 százalékuk pedig az izraeli állampolgárságú arabokat is, ez utóbbi arány 2003-ban még 31 százalék volt. Ezt az asztalnál árnyalták: a „transzfer” régi tervei többnyire ösztönzött, finanszírozott kivándorlásról szólnak. A rabbi úgy érzi, a diaszpóra zsidósága ütköző pályára került: ha nem tiltakozik az ellen, amit a nevében tesznek, később saját hazájában sem emelhet szót.

Arab pártok nélkül nincs többség

A kormányalakítás továbbra is ugyanazon a menün áll: egységkormány, kisebbségi kormány vagy új választás. Seres Attila a YouTube-kommentek kérdését hozta: miért vonják le automatikusan az arab mandátumokat? Saját válasza: az arab pártok semmiképp sem támogatják a cionista projektet, ezért fontos ugyan a jelenlétük a Knesszetben, a koalícióba vonásuk viszont nem biztos, hogy jó ötlet.

Fináli Gábor emlékeztetett: Jichák Herzog államfő szerint is 21 százalék az izraeli állampolgárságú arabok aránya. Az izraeli arabok részt vesznek az államban, a rabbi nem érti, miért háborodnak fel, ha számarányukhoz közeli mértékben jutnak be a parlamentbe, és hamiskásnak tartja a „cionista párt” fogalmát: a cionizmus Izrael megalapításáért indult mozgalom volt, ma pedig az ország nem zsidó polgárai is izraeliek.

Gyarmati István létfontosságúnak tartja, hogy az izraeli arabokat bevonják az állam jövőjének alakításába. Első lépésként egy kívülről támogatott kisebbségi kormány jó teszt lehetne; ha kiderülne, hogy ez sem működik, az ország mostani felépítése kérdőjeleződne meg. Felidézték, hogy a Bennett-kormányban a Ráám már a koalíció tagja volt, és most is jelezte hajlandóságát, Avigdor Liberman viszont erőteljesen ellenzi. A felvétel idején az egységkormány tűnt valószínűbbnek, Netanjahuval vagy nélküle.

Lesz-e újabb háború Iránnal?

Megérkezett a Hormuzi-szoros térségébe a harmadik amerikai anyahajó, a Theodore Roosevelt is, Irán pedig azt mondja, nem várja meg a csapást. Gyarmati István szerint jó esély van egy újabb támadásra, és a Kongresszus elvesztése sem köti meg Trump kezét: a háborús felhatalmazásról szóló törvény alapján harminc napig legálisan háborúzhat. A harmadik hajó lehet váltóhajó is, de két anyahajó is bőven elég egy nagy csapáshoz. Fináli Gábor a januárban felálló új Kongresszus előtti időszakban szintén lát esélyt, M. Kende Péter viszont nem nézi ki Trumpból, és Seres Attila is inkább nemmel tippelt.

Mit tanít a tized?

A heti szakaszban, a Vájécében Jákob menekül, a kövön alva létrát lát, majd fogadalmat tesz: mindabból, amit Isten ad neki, tizedet ad. Fináli Gábor magyarázata: a cedáká, az adakozás a cedek, az igazság szóból ered, és Isten utánzása. A tized a nettó jövedelemből, az adók és a számlák után járó minimum, adni lehet többet is. A hagyomány szerint még annak is adnia kell valamennyit, aki maga is adományból él, hogy embernek érezhesse magát, és ez ugyanolyan kötelesség, mint a kásrut.

Arra a kérdésre, mikor kell elhagyni a patrónus házát, a rabbi így felelt: „Ez lesz a vesztünk, hogy patrónusra építettünk.” Seres Attila erre azt felelte: lehet, hogy az egykori támogatás nélkül Izrael ma nem is létezne.

A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.

Szóljon hozzá a Youtube-on.