Pirkadat: Gépész László

„Ha lesz még benzinkút, akkor majd lehet velünk tárgyalni” – Gépész László a kis kutak fogyó piacáról és a túladóztatásról

Az árrés eltűnéséről, az üzemanyag-kiskereskedelmet sújtó adókról és a vidéki benzinkutak jövőjéről beszélgetett M. Kende Péter Gépész Lászlóval, a Független Benzinkutak Szövetségének vezetőjével a Pirkadat november 16-i adásában. Az érdekképviselet vezetője szerint a kis kutak helyzete az ársapka hivatalos megszűnése után sem javult: a politikai nyomás megmaradt, a független kutasok piaci részesedése pedig az elmúlt évtizedek 30–35 százalékáról mára 15 százalékra esett.

Az ársapka megszűnt, az árprés maradt

M. Kende Péter azzal indított, hogy az ársapka intézménye megszűnt, és arra volt kíváncsi, mit jelent ez most a benzinkutasoknak. A válasz: nagyon rosszat, és Gépész László azt is vitatta, hogy a sapka valóban eltűnt volna. Hivatalos formában igen, a politikai nyomás azonban megmaradt, és ennek hatására nagyjából június óta árprés alakult ki: az irányadó nagykereskedelmi árak jóval nagyobb mértékben emelkedtek, mint a kiskereskedelmi árak, így a kiskereskedelemben elérhető árrés elfogyott.

A számokat is megadta: júniusban és júliusban 40–50 forinttal nőttek a nagykereskedelmi árak, a kiskereskedelmi árak viszont csak 1–2 forinttal, a különbséget a benzinkutaknak kellett kifizetniük. Azóta a helyzet lényegében nem változott, az utóbbi egy-két hét néhány forintos korrekciója elenyésző az egészhez képest. A politikusokat közben a nagy multik érdekei foglalkoztatják, a kicsikkel szóba sem állnak.

Húszszoros adó a kutakon

A műsorvezető felidézte, hogy Holoda Attila energetikai szakember is többször beszélt arról: az üzemanyagot terhelő adók csökkentése nem okozna jelentős bevételkiesést az államnak, a forgalmazóknak viszont sokat jelentene. Arra kérte vendégét, fogalmazza meg szakmailag, hol látna erre mozgásteret.

Gépész László úgy látja, hogy az üzemanyagszektor brutális túladóztatását, amelyet végső soron a fogyasztók és a benzinkutasok fizetnek meg, a mostani politika is megtartja, sőt növelni akarja. A Fidesz kezdte az úgynevezett extraprofitadóval, amelyről soha nem mondták meg, pontosan mit jelent, később pedig átkeresztelték, és kiskereskedelmi adó címen beépítették a rendszerbe. Ez ugyan minden kereskedőre érvényes, a benzinkutak azonban meg vannak különböztetve benne: a nulla adókulcs alá eső bevételi korlát náluk feleakkora, az adó pedig hússzor magasabb, mint más vállalkozásoknál. A bevétel 0,15 százaléka helyett, amelyet egy élelmiszer-multi fizet, a benzinkutaknak 3 százalékot kell fizetniük.

Literre lebontva is elmagyarázta a helyzetet. Egy liter üzemanyag eladásán a kút méretétől függően 25–35 forint árrés jelentkezik. Egy 600 forint körüli árnál a nettó ár durván 400–450 forint, ennek 3 százaléka a kiskereskedelmi adó, mivel az adóalapban a jövedéki adó is benne van, és ez azonnal elviszi a nyereséget. Erre jön még az energiahatékonysági kötelezettségi rendszer (EKR) literenként 8–10 forintos befizetése, így a megmaradó 5–6 forintból kellene fenntartani a kutat, fizetni az alkalmazottakat és a rezsit.

A falu egyik közösségi tere tűnhet el

M. Kende Péter arról beszélt, hogy autós utazásai során a kis települések környékén jellemzően magánkutakat lát, és nem érti, hol fognak tankolni az emberek, ha ezek megszűnnek. A vendég válasza az volt, hogy ez senkit nem érdekel. A kis kutak tipikusan családi vállalkozások: a család maga végzi a munkát, legfeljebb egy-három alkalmazottal, büfé és nagy személyzet nélkül.

Ha bezárnak, az első következmény az, hogy húsz vagy akár negyven kilométert kell autózni a legközelebbi nagy kútig, és Magyarországon sok ilyen körzet van. A falu emellett az egyik kulturális központját is elveszíti, mert ezek a kutak közösségi térként is működnek: odajár a tanító, a plébános, a rabbi és a helyi vállalkozók, ott folytatnak eszmecserét, és figyelnek a kutas véleményére. „Több száz benzinkúton naponta több száz ember fogja azt hallani, hogy ez a rohadt kormány tönkreteszi a kis benzinkutakat” – fogalmazott.

A műsorvezető a mezőgazdaságból élő falvakra is rákérdezett: hova menjen tankolni a traktoros? Ez komoly probléma, felelte a vendég, mert a gazdák így mindenféle tárolóeszközben kénytelenek gázolajat tartani, hordóban, befőttesüvegben, ami környezetvédelmi szempontból sem lesz jó.

A piac fele már elveszett

A független kutasok az elmúlt évtizedekben folyamatosan az ország üzemanyagforgalmának nagyjából 30–35 százalékát bonyolították, a NAV 2026 első kilenc hónapjára vonatkozó adatai szerint azonban ez már csak 15 százalék. A veszteség több forrásból ered. A védett ár, lényegében hatósági ár idején megszűnt a verseny, és ha mindenhol ugyanannyiba került az üzemanyag, nem volt ok a kis kutakat választani. Azóta sok kút kényszerült a létszám és a nyitvatartás csökkentésére, van, amelyik hétvégén már nem tart nyitva, és egy csomó be is zárt.

A jövőről sem volt derűlátó. A kis kutak között is több kategória létezik: az egészen kicsiknek, a konténerkutaknak és az évente félmillió litert eladó kutaknak nagyon rossz a perspektívájuk, a négy-öt, akár tíz kútból álló helyi kisebb hálózatoknak nagyobb az esélyük a túlélésre. Kérdés azonban, hogy a tulajdonosok vállalják-e tovább azt a nyomort, amelybe a kormányzat dönti őket, hiszen évről évre csak veszteségük keletkezik.

A multik is nyomás alatt vannak

M. Kende Péter felvetette, nem lehetne-e összefogni a multikkal. Gépész László pontosított: a multik a kis kutak üzemeltetését nem akarják, a piacukat viszont igen, vagyis azt, hogy az üzemanyagforgalmat átvegyék és növeljék az eladásaikat. Ugyanakkor nekik is érdekük lenne, hogy a kis kutak életben maradjanak, mert nagy részük tőlük vásárolja az üzemanyagot, így a nagykereskedelmi oldalukat erősítik.

A multik is erős kormányzati nyomás alatt állnak, mert a politika azt diktálja, hogy Magyarországon minden áron alacsony legyen az üzemanyagár. A különbség az, hogy ők a háború következtében a finomítói tevékenységen bezsebelt hatalmas extraprofit töredékéből fenn tudják tartani a veszteségessé váló kiskereskedelmet, akinek viszont nincs finomítója, az erre nem képes. A szövetség azt nem érti, miért nem adóztatja meg a kormány ezt az érdemtelenül, munka nélkül az ölükbe pottyant plusznyereséget, például úgy, ahogy a lengyelek csinálják.

Párbeszéd helyett hallgatás

Az érdekképviselet célja az asztalverésen túl az lenne, hogy szakmai párbeszédbe kerüljön a döntéshozókkal, de minden fórumon elzárkóznak előle. A szakminisztérium, a Gazdasági és Energetikai Minisztérium április óta nem áll szóba sem a szövetséggel, sem általában a benzinkutasokkal. Egyetlen megbeszélésre került sor a Pénzügyminisztériumban, ahol eleve közölték, hogy nem döntéshozói szinten ülnek az asztalnál, csak meghallgatják a panaszokat és a javaslatokat, és majd válaszolnak. Azóta eltelt másfél hét, válasz nem érkezett; a javaslatokra annyit mondtak, hogy lehetne, de nem tudják, megvan-e hozzá a politikai akarat.

A szövetség a multikkal és a Mollal is tárgyal egy esetleges ellátási együttműködésről, amely kicsit javíthatna a kis kutak helyzetén, nagy áttörést azonban egyelőre nem lát. Arra pedig, hogy a kormányzat 2028-ról beszél, Gépész Lászlónak csak ennyi a válasza: „2028-ban, ha lesz még benzinkút, akkor majd lehet velünk tárgyalni.”

A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.

Szóljon hozzá a Youtube-on.