„Minden tevékenységre van egy szövetkezet” – Szanyi Tibor a nyugat-európai baloldalról, a vízgazdálkodásról és a földkérdésről
A francia, német és spanyol baloldal esélyeiről, a centrumpártok felelősségéről, a jövő évi költségvetés vízgazdálkodási tételéről és a magyar mezőgazdaság jövőjéről beszélgetett M. Kende Péter Szanyi Tiborral, az Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalom alapító elnökével a Pirkadat november 16-i adásában. A vendég szerint amíg Európa nem szabadul a kapitalizmus szorításából, a megoldatlan szociális gondok tovább tornyosulnak, itthon pedig a vízgazdálkodás rendbetétele és a szövetkezeti gazdálkodás lehetne a kiút.
Szélsőjobb és baloldal a nagy döntőkben
M. Kende Péter „egy kis jósgömbbel” indított: Európa legjelentősebb országaiban, Franciaországban és Németországban, valamint Spanyolországban akarta megnézni, hogyan áll a baloldal. A műsorvezető felidézte, hogy Németországban úgy jön fel az AfD, mint a talajvíz, Franciaországban Le Pen pártja erősödik, a spanyoloknál pedig a Vox halad felfelé, és arra volt kíváncsi, mit tud ezzel szemben felmutatni a bal.
Szanyi Tibor válasza: a baloldal jobban áll, mint a centrumpártok, de nem olyan jól, mint a szélsőségesek. Mindhárom országban afelé hajlanak a politikai küzdelmek, hogy a nagy tétmérkőzéseken a szélsőjobb és a baloldal emberei csapnak össze. A következő francia elnökválasztáson nagy valószínűséggel Marine Le Pen vagy helyettese, Jordan Bardella, illetve a baloldali Jean-Luc Mélenchon mérkőzik meg. A fogadók a szélsőjobb győzelmére tesznek, ő azonban esélyt ad arra is, hogy Macron utódjaként egy centrumpárti jelölt harmadikként befusson.
A kapitalizmus szorításában
M. Kende Péter a centrumpártok felelősségét legalább olyan fontosnak tartja, mint a szélsőséges pártok előretörését. Szanyi Tibor úgy látja, mindegy, hogy felébrednek-e: nagyjából tudják, hogy nem így kellett volna csinálni. Amíg azonban ezek az országok nem törnek ki a kapitalizmus szorításából, addig vergődés lesz, a megoldatlan szociális gondokat pedig magunk előtt görgetjük. Ezek most főként a lakhatásban, az egészségügyben és az oktatásban jönnek elő mindenütt; erről szólnak a francia, a német és a spanyol elégedetlenségek, amelyeket ráadásként, mintegy a torta tetejére a menekült- és bevándorláskérdés tetéz.
A szélsőjobb a vendég értékelése szerint ügyesen kergeti a szociális demagógiát, de a kapitalizmus létét nem kérdőjelezi meg, csak az intézményeit. Magyarországi példája a végrehajtói maffia: ezzel a szélsőjobb foglalkozik, a baloldal sosem foglalkozott, pedig kellett volna. A baloldal ugyanis abban gondolkodik, hogy magát a kapitalizmust kellene meghaladni, a szélsőjobb viszont csak az intézményeket próbálja megreformálni, a tulajdonviszonyokhoz pedig senki nem mer hozzányúlni.
Hiányzó profitadatok
Szanyi előző nap Bod Péter Ákos egyik monológját hallgatta meg arról, milyen feltételek mellett lehet érdemi béremelésben gondolkodni. Hangsúlyozta, hogy tényleg tiszteli a közgazdászt, de Bod alapállása a piacpárti kapitalizmus, és fel sem merül benne, hogy máshogy is lehetne csinálni. Ezt a felszín kapargatásának érezte. Közgazdászként megpróbálta összeszedni, mekkora profit keletkezik a magyar cégvilágban, de ilyen adat nincs: a nyereségadóból befolyó összegek az engedmények és kivételek miatt teljesen pontatlan képet adnak. Ha viszont összeszednék, mennyi a profit, kiderülne, hogy bőven lenne mit engedni belőle a munkabérek javára.
M. Kende Péter a történelmi válaszokat hozta szóba: a nagy gazdasági és szociális válságokra adott amerikai New Dealt, amikor az állam erőteljesen beszállt, és a jóléti államot. Erre most nincs lehetőség, felelte a vendég, mert az államok többet költöttek, mint amennyit lehetett volna, és akkora adósság halmozódott fel, hogy nincs tartalék. Franciaország tövig el van adósodva, az Egyesült Államok adóssága a feje fölött van, és mi is el vagyunk adósodva; csak a németeknek vannak tartalékaik.
Vízgazdálkodás: kevés pénz egy nemzeti katasztrófára
A héten kezdődik a jövő évi költségvetés vitája, és mivel a parlamentben nincs baloldali képviselő, Szanyi Tibor a Heti TV nyilvánossága előtt „szólalt fel”. Egy anomáliát emelt ki: az országban évtizedes léptékű csapadékhiány halmozódott fel, mélyen kiszáradtak a talajok, haldokolnak az erdők, a tavak szinte kiszáradtak. A Velencei-tó vize a téli esőknek köszönhetően most kezd néhány centit emelkedni, de a csónakok még mindig szárazon állnak, a mezőgazdaság pedig óriási veszteségekről számol be. Ez nemzeti katasztrófa, amelyet az éghajlat önmagában nem indokolna: lenne elég vizünk, csak meg kellene tartani. A Körösökön a közelmúltban nagy árhullám vonult le, de ebből a vízből semmit nem tartottak meg.
A felismerés megvan, program is van hozzá, és a jövő évi költségvetésben a kormány az elkövetkező évekre 230 milliárd forintot jelölt ki vízgazdálkodásra. Ez jóval több az idei mintegy 40 milliárdnál, de Szanyi „lepkesóhajtásnak” nevezte a több ezer milliárd forintos beruházási igényhez képest – azért ennek is örül. Egy hasonló összegű tétellel viszont nem tud megbarátkozni: ugyancsak 230 milliárd forintot kap az E.ON hálózatfejlesztésre. Ha piacgazdaságot játszunk, akkor a hálózat az E.ON-é, fejlessze a profitjából, érvelt, miért az adófizetők pénzéből teszi.
Földbirtok-koncentráció és a kukorica vége
A birtokkoncentráció katasztrofális szintre jutott Magyarországon: négy-öt ember birtokolja dominánsan a termőföldet, ahogy azt a műsorvezető az első világháború előtti és a két háború közötti állapotokhoz hasonlította. Példaként Izraelt hozta, amelyet senki nem vádolhat azzal, hogy szocialista társadalom lenne, mégis ott állami a föld, és senki nem tulajdonolhat belőle egy négyzetcentimétert sem; M. Kende Péter hozzátette, hogy ez tórai parancsolatban is benne van. A vendég a termőföld tulajdonjogát társadalmasítaná, államosítaná, a használat szerinte külön kérdés.
Úgy látja, ahogy iparpolitika, úgy agrárpolitika is kell. A mai éghajlati viszonyok között Magyarországon be kellene fejezni a gabona-, főleg a kukoricatermesztést, mert Ukrajna hatalmas területein sokkal hatékonyabban megtermelik. A műsorvezető közbevetette, hogy itthon a kukoricatermés már szinte a nullához közelít: elvetik, elszárad. A vendég válasza: lehetne kukoricát termeszteni, de előbb a vízgazdálkodást kellene rendbe tenni; amíg ez nincs meg, kukoricáról nem kell álmodni.
Spanyol példa a szövetkezésre
A harmadik lépés a szövetkezeti gazdálkodásra való áttérés lenne. Spanyolország, Hollandia, Németország és Franciaország szövetkezeti mezőgazdaságot működtet, nagybirtok alig van. Ezek nem a régi értelemben vett termelőszövetkezetek: „minden tevékenységre van egy szövetkezet”. Szanyi Tibor egy több tízezer hektáros spanyol zöldségtermő vidéken járt, ahol rengeteg kistermelő dolgozik, és külön szövetkezetük van a fóliabeszerzésre, a vízgazdálkodásra, a feldolgozásra és a növényvédelemre. Egy gazda akár 30–40 szövetkezetnek is tagja lehet, és a szövetkezetek egymással is versenyeznek, mert egy-egy feladatra, például az állat- vagy növényegészségügyi szolgáltatásra több is működik. Mindez azt jelenti, hogy az emberek összefognak és közösen csinálják, és nem basáskodik felettük valaki – ez kellene itthon is.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Youtube-on.













