„Nem is vitairat és nem is problémahalmaz, hanem egyelőre információhiány” – Irsai Farkas László a múzeumok 2027-es finanszírozásáról
A 2027-es kulturális költségvetés tervezetéről, a nem fővárosi múzeumok lehetséges központosításáról és egy el nem nyert színházigazgatói pályázat utóéletéről beszélgetett M. Kende Péter Irsai Farkas Lászlóval, a szentesi Koszta József Múzeum igazgatójával a Pirkadat november 10-i adásában. A múzeumigazgató a közösségi oldalán tette közzé gondolatait a tervezetről, és a műsorban is hangsúlyozta: támadás helyett választ vár, mert a szakma egyelőre nem tudja, mire számíthat.
Vidéki vagy nem fővárosi?
A beszélgetés egy kis helyesbítéssel indult. A műsorvezető vidéki múzeumigazgatóként konferálta fel vendégét, aki udvariasan jelezte, hogy ő inkább nem fővárosi múzeumigazgatónak mondaná magát. M. Kende Péter elfogadta a javítást, és hozzátette, hogy szándékosan fogalmazott általánosan: a mostani helyzetben szinte mindegy, melyik nem fővárosi múzeum vezetőjével beszél, mert mindegyiket ugyanaz a bizonytalanság érinti.
Irsai Farkas László megköszönte a lehetőséget, és leszögezte, hogy bejegyzése sem vitairatnak, sem problémák halmazának nem készült. Inkább egy kommunikációs híd első pillérének szánja, mert a kulturális és művészeti szcéna egyelőre nem kapott információt arról, miért tartalmaz a 2027-es költségvetési törvénytervezet ilyen kevés adatot a múzeumokról és a színházakról.
360 oldal, kevés válasz
A múzeumigazgató elmondása szerint talán kevesek egyikeként végigolvasta a 360 oldalas tervezetet. A korrektség kedvéért jelezte, hogy Tarr Zoltán miniszter és Magyar Péter miniszterelnök is elmondta a parlamentben, hogy ez csak tervezet. A közbeszédben kialakult „cunami” onnan indult, hogy a Magyar Művészeti Akadémiának mintegy 14,5 milliárd forintot, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának viszont mindössze 35 millió forintot terveztek. Erre reagálva mondta a miniszterelnök, hogy ez csak vázlat, és nagyjából 150 jogszabályt kell módosítani ahhoz, hogy az arányok helyrebillenjenek.
Irsai Farkas Lászlóban ekkor fogalmazódott meg, hogy érdemes a tervezet releváns részeit is áttekinteni, mert a Művészeti Akadémián túl két nagy kérdőjel van: a múzeumok és a színházak helyzete. A múzeumoknál a tervezet csak a megyei hatókörű intézményekre tartalmaz egy kiadási keretet. A járásszékhelyi múzeumokról, amilyen az általa vezetett szentesi intézmény is, a városi múzeumokról és a kiállítóhelyekről semmilyen információ nincs benne, csupán egyetlen megjegyzés arról, hogy a forráselosztásról január 8-áig dönt a szakminiszter. Így nem tudni, változik-e ezeknek az intézményeknek a finanszírozása.
A központosítás kockázatai
A vendég hangsúlyozottan vélelemként, hangos gondolkodásként vetette fel, hogy az információhiány mögött központosítás is állhat: a járásszékhelyi és városi múzeumok, valamint a kiállítóhelyek a megyei hatókörű múzeumok alá integrálódhatnak. Ezt elsősorban humánerőforrás-szempontból tartja problematikusnak. Tisztelet a kivételnek, de vannak megyei hatókörű múzeumok, amelyek alacsonyabb „rezgésszámon” működnek, mint a kisebb intézmények, amelyek hátrányukat ledolgozva, a látogatókért küzdve magasabb rezgésszámon dolgoznak.
M. Kende Péter két veszélyt látott a legrosszabb forgatókönyvben. Az egyik pénzügyi: ha a Koszta múzeum eddig mondjuk száz forintból gazdálkodott, ami már most is borzasztóan kevés, központosítás után ez akár nyolcvanra is csökkenhet, hiszen a központosítás egyik célja a költségcsökkentés. A másik elvi: felfogása szerint a kultúra nem az intézmények közötti verseny terepe. A vendég egyetértett: a kultúra szellemi szinten a legegyenlőbb dolog, amelyben nem lehet verseny, „hiszen adunk”.
A humán oldalon a múzeumigazgató a munkahelyi tapasztalatokra hivatkozott: mindenki átélt már konfliktust, és az is konfliktushoz vezet, ha egy álmosabb intézmény alá egy lázasabban dolgozót integrálnak, mert ott a megyei múzeum igazgatója mondja meg, mi legyen. Megoldást a megyei múzeumigazgatói posztok újrapályáztatása jelenthetne, ez azonban újabb jogszabályi kérdést vet fel: a 2012-es szakmai törvény alapján 2013. január 1-je óta minden megyei hatókörű múzeum városi fenntartásban van, így a minisztériumnak ezt a törvényt is újra kellene írnia. Közben az év végéig másfél hónap van hátra, a döntés hetek kérdése. Ezért írta meg a bejegyzését: szeretné tudni, hogyan segíthetik a nem fővárosi múzeumvezetők a szakminisztériumot, akár egy kerekasztal-beszélgetés vagy más egyeztetés formájában.
Szent őrültek és egy el nem nyert pályázat
A beszélgetés második felében a színház került szóba. A műsorvezető előre jelezte, hogy dicséretnek szánja, amit mond: a világot a szent őrültek miatt kell szeretni, és vendége is közéjük tartozik. Irsai Farkas László ugyanis pályázott az Újszínház igazgatói posztjára, és bár a döntés előtti utolsó körben még ott volt a neve, a pályázatot más nyerte. M. Kende Péter szerint ilyenkor van, aki lezárja a történetet, van, aki a sebeit nyalogatja, és van, aki megpróbálja tovább működtetni a fejében őrzött koncepciót.
A vendég elmondta, hogy múzeumi munkája mellett színháztörténésznek, színésznek és rendezőnek is tartja magát. Az Újszínházat Székely Csaba író barátjával pályázták meg, aki a művészeti vezető lett volna. A győztesnek jó egészséget kívánt és gratulált, ugyanakkor kiemelte, hogy 36 szakember állt mögöttük, köztük Máté Gábor, Tollár Mónika és Koltai Róbert.
Színház nyelvi akadálymentesítéssel
Céljuk most az, hogy a koncepciójuknak új platformot találjanak, elsősorban a fővárosban. Mindent újraolvasnának a mai viszonyok felől, egyfajta nemzeti színházi szemlélettel, és a nézőknek nyelvi akadálymentesítést kínálnának: audioguide-rendszeren angolul, németül, jiddisül, héberül, oroszul és lengyelül is követni lehetne azokat a történeteket, amelyek arról szólnak, honnan jöttünk, kik vagyunk, mit akarunk, és mi történt velünk az elmúlt 36 évben.
Hangsúlyozta, hogy nem ideákat, narratívákat vagy kánonokat akarnak színpadra vinni, és nem akarnak senkinek megfelelni. A politikum szerinte maguk a szövegek mögött van, abban, hogyan hatott egymásra évezredek óta az egyén és a közösség, az egyén és a történelem. Ebben az értelemben vállalja a „szent őrült” jelzőt is, és reméli, hogy Székely Csabával rövidesen megtalálják a platformjukat.
M. Kende Péter sok sikert kívánt hozzá, és elmondta, hogy ő is szereti az olyan színházat, ahol emberi történeteket mesélnek el, és a tegnap bemutatásával a mának üzennek. A legfontosabbnak azonban azt tartotta, hogy a jövő évi költségvetés olyan legyen, hogy vendége múzeumigazgatóként és színházi szakemberként is dolgozni tudjon. Abban maradtak, hogy lesz még miről beszélgetniük.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Youtube-on.
