„Amivel foglalkozunk, az fog gyarapodni” – milyen történeteket hozott haza Mussie a Chábád rabbijainak New York-i konferenciájáról?
A Mussie, a rebecen új epizódjában Mussie a fény hónapjának közeledtével egy évről évre visszatérő eseményről beszél: a Chábád rabbijainak New York-i világkonferenciájáról, amelyet mindig a Kiszlév hónapot megáldó szombaton tartanak. A nagy gálavacsora színpadán elhangzott történetek közül hármat mesél el: egy római holokauszttúlélőét, egy moszkvai kisfiúét, aki ma Floridában rabbi, és egy fiúét, aki az édesapját veszítette el a Bondi Beach-i merényletben. A közös üzenet a fény: a sötétséggel szemben a legtöbbet egy meggyújtott gyertya ér.
Kiszlév, a fény hónapja
Hesván vége felé járunk, és közeleg Kiszlév, a fény hónapja. Elsősorban Hanuka miatt, bár az ünnep a hónap végére esik, és nyolc napjából kettő-három már átnyúlik Tévétbe. A hangulat mégis már a hónap elején megváltozik: ilyenkor már érezni a fánk, a hanukai ételek és a gyertyák illatát, azt az élményt, amikor kint tél van, bent pedig fény és ünnep.
Az új hónapot a zsinagógában már az előző szombaton megáldották. Ez a sábát mevárchim, a hónapot megáldó szombat, amikor egy rövid, de szép imában arra kérik Istent, hogy áldja meg a következő héten kezdődő hónapot. A zsidó naptár egy sajátossága is szóba kerül: a hónapok 29 vagy 30 naposak, ezért az újhold, ros chódes olykor két napra esik, ilyenkor az előző hónap harmincadik napja és az új hónap első napja is ünnep. A holdhónapok miatt egy év alatt nagyjából tíz nap lemaradás gyűlik össze, amelyet a szökőévek egy teljes hónappal pótolnak, hogy a naptár a napévvel is összhangban maradjon.
Hatezer rabbi egy teremben
Kiszlév érkezéséhez a műsorvezető számára az a nagy rabbikonferencia is hozzátartozik, amelyet minden évben ezen a hétvégén rendeznek New Yorkban. Úgy emlékszik, 1984 körül indult nagyjából harminc rabbival, mára pedig a világ minden tájáról több mint hatezer Chábád-rabbit fog össze: zsidó konferenciaként a legnagyobbak egyike.
Egy kisebb, regionális vagy szakmai találkozón, ahol például csak az európai rabbik vagy az iskolákkal foglalkozók gyűlnek össze, az aktuális ügyeket részletesen meg lehet beszélni. Ekkora tömegben ez nehezebb, viszont olyasmire is lehetőség nyílik, amire máshol nem: a gálavacsora színpadára felhozhatják az elmúlt év leginspirálóbb történeteinek szereplőit. Előző este ő is nézte a bankettet, és úgy érezte, ezek a történetek minden zsidónak és minden embernek szólnak, ezért úgy döntött, elmeséli őket.
A tejesbolt helyén álló zsinagóga
Az első történet Rómában játszódik. Főszereplője Roni rabbi, aki Milánóban nőtt fel, és gyerekként Mussie nagyapjának, a milánói Lázár rabbinak a vasárnapi tanulóköreiben ismerkedett meg a zsidósággal. Ma a római óváros forgalmas, turisták járta részén tart fenn egy kis zsinagógát és közösségi helyet.
Ide kezdett bejárni egy idős zsidó férfi tfilint rakni. A férfiaknál az első tfilinrakás egyben a bár micva is, ezért aki tizenhárom évesen elmulasztotta, bármikor pótolhatja. Az idős úrnak sosem volt bár micva-ünnepsége, ezért megkérte a rabbit, hogy szervezzen neki egyet, és meghívta a barátait. Köztük volt Gabriel, egy másik idős férfi, aki gyerekként Rómában élte túl a holokausztot.
Gabriel a nővérével és a szüleivel a gettóban bujkált, lakás híján egy autóban. A gyerekek unatkoztak, és a nővére egy nap kilépett a gettó kapuján. Egy náci katona elkapta mindkettőjüket, és a gettó közepe felé vonszolta őket, valószínűleg azért, hogy megbüntesse őket. Ekkor a környék nem zsidó tejesboltosa kiugrott a boltjából, és magához ragadta a gyerekeket; a katona feltehetően azt hitte, hogy az övéi, és továbbment.
Gabriel a bár micván még senkinek nem mesélte el a történetét, csak meghatódott. Hanuka előtt aztán a rabbi egy nagy menórát állított ki az utcára, és amikor Gabriel arra járt, megkérte, hogy ő gyújtsa meg. Ekkor derült ki, hogy a kis zsinagóga pontosan azon a helyen áll, ahol egykor a tejesbolt, ahol Gabriel és a nővére életét megmentették. Az utcai menóra a pirszumé niszát, a csoda hirdetését szolgálja: a micvát magát otthon kell teljesíteni, de a köztéri gyertyagyújtás különleges módon fejezi ki a parancsolat lényegét.
Három betű a névsorban
A második történet szereplője Szása, aki ma inkább az Alex nevet használja, és Floridában az orosz ajkú közösség rabbija. Moszkvai kisfiúként tudta, hogy zsidó, de nem sokat jelentett neki, amíg az iskolában meg nem látta az osztálynévsort: a többiek neve mellett „rusz” vagy „ukr” állt, az övé mellett a „jevrej”, zsidó rövidítése. Sokan ismerik ezt az élményt: néha éppen a környezetünk emlékeztet arra, kik vagyunk valójában.
A peresztrojka idején Moszkvában zsidó iskola nyílt, és Szása azért kérte a szüleit, hogy írassák át, mert ott nem ő lett volna az egyetlen zsidó az osztályban. Másfél évvel később az igazgató énekelni tudó gyereket keresett egy „Hanuka live” közvetítésre: a kilencvenes évek elején New York, Moszkva, Hongkong, London, Párizs és talán Dél-Afrika közösségei élőben, egymást látva ünnepelték együtt a gyertyagyújtást. Szása jelentkezett, megtanulta az áldásokat, elénekelte őket, és meggyújtotta a nagy menórát. Ez lett számára a fordulópont: megértette, hogy a zsidóság több puszta címkénél, és egész életét meghatározhatja. Később Londonba ment jesivába, ma pedig Floridában nagy zsinagógát, közösséget és iskolát vezet.
Fényt vinni a sötétségbe
A harmadik történetet egy kisfiú, Nathan Schlanger mesélte el, szomorú okból. Édesapja, Eli Schlanger rabbi az ausztráliai Bondi Beach-en szolgált, ahol Hanuka nyárra esik, ezért a tengerparton tartanak nagy ünnepséget. Tavaly egy terrorista megtámadta az ünneplőket, Mussie emlékezete szerint tizennégy embert ölt meg, köztük Schlanger rabbit. Fia a színpadon az apjáról szóló jó emlékeket idézte fel: hogyan segített neki a munkájában, hogyan tanultak együtt szombatonként, és hogy szeretné folytatni az útját.
Ehhez kapcsolódott Jehuda Krinsky, a Lubavicsi Rebbe titkárságának egyetlen még élő munkatársa is. Az ő üzenete is az volt, hogy az antiszemitizmussal való foglalkozás nem segít, arra kell figyelni, hogyan visz az ember fényt a világba. Aki a sötétséggel vitatkozik, nem jut semmire, a legjobb, amit tehet, hogy meggyújt egy gyertyát. Ez Hanuka üzenete is, és a zsidóság hozzáállása: a rossz helyett azzal foglalkozni, amit mi magunk jót tehetünk.
A pozitív gyarapodik
Mussie szerint ez a gondolat a hétköznapokra is érvényes. „Amivel foglalkozunk, az fog gyarapodni” – mondja, és egy barátnőjével való kapcsolatát hozza példának: minden emberben van jó és rossz is. Ha a negatívumokat teszi szóvá, az csak elrontja a barátságot, ha viszont félreteszi őket, és a jóra figyel, az megerősödik.
Ezt az üzenetet hozta magával a konferenciáról, amelynek a nagy közös eseményei mellett kisebb, választható szekciói is vannak. A következő hetekben a műsor Hanukára készül: miért és hogyan ünnepeljük.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Youtube-on.
