„Ebből nem lesz kormány” – megismételt választás jöhet Izraelben?
A Világ Zsidó Szemmel adásában Seres Attila egy ritkábban látott vendéggel, Breuer-Zehevi Ádámmal, a Merkaz – Izraeli Kulturális Intézet igazgatójával, valamint Fináli Gábor rabbival, a Hunyadi téri zsinagóga vezetőjével és M. Kende Péterrel beszélgetett. Az izraeli választás után Gadi Eisenkot kapott kormányalakítási megbízást, de a papíron meglévő többség törékeny. Szóba került az amerikai félidős választás, a Kristályéjszaka 88. évfordulója és Friedrich Merz német kancellár bevándorlókról tett kijelentése, a végén pedig az etióp zsidók ünnepe, a Szigd.
Megbízás van, többség nincs
Eisenkotot 67 képviselő ajánlotta, Netanjahut csak 46. Seres Attila számítása szerint azonban az arab pártok nélkül az arány már csak 48–46, Netanjahu pedig máris azzal riogat, hogy egy arab támogatású kisebbségi kormány iszlamistákra támaszkodna.
Breuer-Zehevi Ádám jelezte, hogy személyes meggyőződését mondja, amelyet a kulturális intézetben nem mondhatna el: „ezt a választást még egyszer meg kell tartani.” Öt hónapon belül megismételt választásra számít, mert egy kisebbségi kormány akkor sem maradhat fenn, ha az arab pártok Eisenkotot javasolták. Avigdor Liberman nem ül kisebbségi kormányban, Bennettnek is vannak fenntartásai, a szövetséget pedig a „csak ne Bibi” jelszón kívül semmi sem tartja össze. Az arab pártok hivatalos koalíciós részvétele szerinte ma nem eladható az izraeli választóknak. Fináli Gábor örömmel nyugtázta, hogy az izraeli belpolitika egyik legjobb hazai ismerője ugyanarra jutott, amit ő a múlt héten mondott.
Két arab párt, két stratégia
Az igazgató szerint a Ráám elfogadja Izraelt mint zsidó államot, amelyben arabok is élnek, és nyitottabb a koalícióra, a Közös Lista inkább a palesztinok helyzetének javítását tűzi zászlajára. Politikailag mégsem tartja őket nagyon különbözőnek: más a stratégiájuk, és sokszor inkább korrupciós ügyek húzzák meg köztük a határt.
A rabbi történelmi párhuzamot hozott: az oslói békefolyamat idején a Rabin-kormány sok törvényt a koalíción kívüli arab pártok segítségével vitt át, arab pártot azonban egészen a Bennett-kormányig senki sem vett be a koalícióba. Akkor tört meg a jég, amikor egy kipás miniszterelnök nyíltan vállalta a Muszlim Testvériség ideológiájára épülő Ráámot. Arra is figyelmeztetett, hogy mindkét arab pártot jórészt képzett emberek, orvosok vezetik, választóik adófizető izraeli állampolgárok. Amikor egy politikus „igazi” és „nem igazi” izraeliekről beszél, annak egy diaszpórában élő zsidónak ismerősen kellene csengenie, csak más előjellel; ha erre kóser pecsétet adunk, saját magunk alatt vágjuk a fát.
Zsidó és demokratikus állam
Breuer-Zehevi Ádám egyetértett, de feszültségre is rámutatott: a függetlenségi nyilatkozat zsidó és demokratikus államot hirdet. Ha a lakosság húsz százalékát kitevő arab kisebbségnek joggal jár képviselet a kormányban, felmerül, hogy minél több az arab politikus, annál kevésbé zsidó-e az állam. Fináli Gábor a Hunyadi téri zsinagóga közelgő 130. évfordulójára készülve Vázsonyi Vilmos recepciós küzdelmét idézte fel: a demokrácia felé vezető úton a magyar egyházaknak is le kellett mondaniuk valamiről. „Ugyanezt a fajta visszanyesést Izrael 80 éve nem tudja meghozni a vallás tekintetében.”
Az igazgató szerint most épp ebben nyílhat esély. Ha mégis megalakulna az új kormány, nem lenne benne a mizrachi ultraortodoxokat képviselő Sász, amely annak ígért támogatást, aki segít neki a katonai behívások ügyében. Egy Sász nélküli kormány hozzányúlhatna a házasság intézményéhez és az oktatáshoz. A rabbi emlékeztetett: a pártot Ovadja Joszef rabbi, Izrael egykori szefárd főrabbija alapította, akinek a temetésén minden korábbinál nagyobb tömeg vett részt, most mégis csak hat mandátumot szereztek.
Netanjahu riogatására Breuer-Zehevi Ádám azt felelte: belső, nem külső arab támogatásról van szó, egy gazdaságilag és társadalmilag jelentős kisebbségről. Szerinte az eddigi kormány szándékosan tartotta szegénységben az arab közösségeket, és nem számolta fel bennük a szervezett bűnözést; ha elegük lesz a másodrendű polgárságból, belső intifáda fenyeget. A Netanjahuval kötött nagykoalíciót politikai öngyilkosságnak tartaná, ahogy Beni Gantz példája is mutatja; Bennettről úgy vélte: „Jobb neki politikailag ellenzékben maradnia.” A rögtönzött szavazáson senki sem hitt abban, hogy a december 20-i határidőig 61 fős többségi kormány alakul.
Trump, a félidős választás és Izrael
Seres Attila szerint a republikánusok nagyot buktak, és Trump nem cáfolta azokat a hangokat, amelyek az iráni háborút, a benzinárakat és az Izrael-ellenességet okolják; felvetette azt is, hogy az év végével megszűnhet Izrael négymilliárd dolláros katonai támogatása. Breuer-Zehevi Ádám a magyarázatot elutasította: a külpolitika csak eltereli a figyelmet, „az átlagpolgárt a belpolitika érdekli”. Trump szerinte ugyanúgy Izraelre hárítja a felelősséget, ahogy Netanjahu az iszlamistákra, Izrael mégis megsínylheti.
Fináli Gábor szerint az évi 3,8 milliárd dollárnál fontosabb a diplomáciai fedezet és vétó, amelyet Amerika évtizedek óta biztosít. Amikor Amerikában hidak dőlnek össze és milliók élnek egészségbiztosítás nélkül, a kampányokban könnyen előkerül, mennyit fizetnek Izraelnek. Seres Attila úgy látta, Netanjahu Irán-politikája hosszú távon bejött, Izrael biztonsági helyzete soha nem volt ilyen erős. Breuer-Zehevi Ádám élesen vitatkozott: „ilyen veszélyes izraelinek lenni külföldön sosem volt”, és Netanjahu a zsidó közösségek egységét is meggyengítette. A blokkot a műsorvezető azzal zárta, hogy az amerikai zsidók 75 százaléka a demokratákra szavazott.
Kristályéjszaka 88 év után
Az évfordulón Seres Attila Friedrich Merz szavait hozta fel, amelyeket a Makkabi-játékok sportolóinak tartott berlini fogadáson mondott: az antiszemita bűncselekmények egy részét muszlim bevándorlók követik el, és aki nem fogadja el Németország felelősségét a holokausztért, inkább hagyja el az országot. Breuer-Zehevi Ádám jogos feltételnek tartja: „Hogyha én nem akarom elfogadni a német történetet, akkor minek megyek Németországba?” Az állampolgárság elvételét viszont nem támogatja, és különbséget tett: egy mai német mondhatja, hogy nem az ő személyes bűne, ahogy ő sem érzi, hogy Ariel Saron tetteiért kellene vezekelnie. A Szabadság téri emlékmű vitája is előkerült: az állampolgárság az állam felelősségének vállalását is jelenti. Szó esett arról is, hogy Philadelphiában listát kezdtek gyűjteni a zsidó tulajdonú boltokról. „Engem nem érdekel az antiszemitizmus, amíg nem akarnak megölni” – hangzott el.
Lencseétel és Szigd
A Toldot hetiszakasz kapcsán Seres Attila azt kérdezte: mit nem szabad egy tál lencséért eladni egy héten, amikor Izraelben mindenki azt latolgatja, mit ér meg a kormányzás? A rabbi jó kérdésnek nevezte, de gyors választ nem vállalt. Végül a Szigdről, az etióp zsidók ünnepéről esett szó, amelyet ötven nappal Jom kipur után tartanak a Tóra elfogadásának emlékére; 2008 óta állami ünnep Izraelben, és fontos gesztus a sokat szenvedett etióp közösség felé.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Youtube-on.
