„Én harcos antifasiszta vagyok” – Szanyi Tibor szerint válogatás nélküli megbélyegzés az antifa elleni magyar–amerikai fellépés
A magyar és az amerikai külügyminiszter által aláírt, az antifa mozgalom elleni fellépést deklaráló dokumentum volt a Pirkadat november 9-i adásának témája. M. Kende Péter Szanyi Tibort, az Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalom alapító elnökét kérdezte arról, mi a baj azzal, ha valaki antifasiszta, és hol húzódik a határ a békés antifasizmus és az erőszakos csoportok között. A politikus szerint a megállapodás mögött kettős mérce és amerikai belpolitikai ideológia áll, a válogatás nélküli fellépés pedig a baloldali erők üldözésére is kiterjeszthető.
Kettős mérce egy név körül
A műsorvezető azzal indított, hogy nem érti az aláírást: az a baj, ha valaki antifasiszta, vagy az, ha ezt az érzelmét erősebben fejezi ki? Szanyi Tibor szerint az antifa mozgalom már a nevében is hordozza, hogy antifasiszta, és ilyen szervezet Magyarországon is létezik: a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége ma is működik, bár keveset hallani róla. Ezt a roppant békés, lényegében a múlt emlékét ápoló szövetséget végképp nem nevezné szélsőségesnek.
Ugyanakkor elismerte, hogy vannak vérmesebb csoportok is, és léteznek radikális, erőszakos, „terrorista hajlamú” antifák, akik nácinak gondolt embereket vernek meg. Hozzátette: nincs olyan mozgalom, amelyben ne lennének szélsőségesek, és a vallási ultrákat, illetve az iszlám és az iszlamizmus különbségét hozta példának: az iszlám ugyanolyan normális monoteista vallás, mint a kereszténység vagy a zsidó vallás, csak ráülnek különböző értelmező csoportok, amelyek erőszakkal akarnak érvényt szerezni a mondandójuknak.
A határ meghúzását nehéznek tartja, mert a szembenálló csoportok folyamatosan provokálják egymást, és örök kérdés, ki kezdte. Saját élményt is felidézett: egy magyarországi antifasiszta tüntetésen a rendőrkordon mögül neonácik zászlórúddal ütötték a lábát a rendőrökön át, a rendőrök mégis őt figyelmeztették, hogy viselkedjen rendesen. A mostani megállapodás lényegét éppen abban látja, hogy a terrorizmus helyett válogatás nélkül az antifa ellen lépnek fel.
Miért csak az egyik oldal?
M. Kende Péter a „válogatás nélkül” kifejezésben látta a fő problémát. Ha a dokumentum a másik oldal, a szélsőjobboldali, fasisztának vagy nácinak nevezhető szervezetek ellen is fellépést hirdetett volna, azt mondaná: egye fene. Így viszont megbélyegzésnek tartja.
A háttérben Szanyi értelmezésében az áll, hogy Donald Trump amerikai elnök kommunistának tartja a demokrata pártiakat, és a Demokrata Párt színeiben győztes New York-i polgármestert, Mamdanit is „véres kommunistának” bélyegezte, holott az főként a városi közlekedéssel foglalkozott. Ennek az amerikai belpolitikai, ideológiai húzásnak keresnek partnereket más országokban, és a magyar kormányban partnert is találtak. Nem hiszi, hogy sok kulturált ország aláírna ilyen egyezményt. A terrorizmus elleni megállapodással semmi baja nem lenne, az viszont már a baloldali erők üldözése, ha valakit pusztán azért vinnének börtönbe, mert antifasisztának mondja magát. Úgy látja, ez bármikor kiterjeszthető lenne bármelyik demokrata jelöltre is, és bár a szóhasználatból nem következik, a jelenség maga „nyílt fasizmus”.
„Nyugodt szívvel várom a rendőröket”
A műsorvezető olaszországi tüntetéseket hozott példának, ahol fiatalok erőszak nélkül skandálták, hogy mindannyian antifasiszták. Szanyi erre a nyilvánosság előtt „feljelentette” magát: „Én antifasiszta vagyok. Én harcos antifasiszta vagyok”, mondta, és hozzátette, hogy az is marad a hátralévő életében, legfeljebb elviszik a börtönbe.
M. Kende Péter úgy érzi, az antifasizmus a baloldaltól a jobboldalig bőven mindenkire jellemző kellene, hogy legyen. Bajcsy-Zsilinszky Endrét hozta példának, akiről sok mindent el lehetett mondani, csak azt nem, hogy baloldali lett volna: fajvédőként indult, kemény antifasiszta politikus lett belőle, és az életét áldozta ezért. Ezért is érthetetlen számára, hogy az antifasiszta gondolatot egy kalap alá veszik az erőszakos mozgalmakkal.
Az Ilaria Salis-ügy a bíróság folyosójáról
A téma magyarországi aktualitásaként Szanyi Tibor egy néhány évvel ezelőtti támadásra emlékeztetett, amelynek célpontjai nácinak öltözött emberek voltak; több embert letartóztattak, és azóta is születnek ítéletek. A legismertebb gyanúsított Ilaria Salis olasz tanárnő volt, aki azóta európai parlamenti képviselő lett, ezért ki kellett engedni az előzetes letartóztatásból. Szanyi hangsúlyozta, hogy nem tudja, mi történt, de szerinte az biztosan nem, amit „rávágnak”.
Két dolgot emelt ki a tárgyalásról, amelyen ő maga is ott ült. Hallotta, amikor Magyar György ügyvéd a tárgyalás elnapolását kérte, mert az ügyfél nem ismerhette meg a vádiratot, hiszen nem fordították le neki olaszra; a bíró ezt nem tartotta akadálynak, és folytatták a pert. A másik a sértett volt, aki rokonsággal vonult ki a folyosón: Szanyi „háromajtós szekrénynek” írta le, akit aligha vert meg egy negyvenkilós nő. A peranyag szerint ráadásul aznap egy biliárdteremből jelentkezett be, és biliárddákóval a kezében magyarázta el súlyos sérüléseit. Szanyi úgy látja, az ügy tele van hamis elemekkel, a sajtóban pedig sokan úgy írnak a nőről, mintha bizonyított volna, hogy elkövette, amivel vádolják. Ebben intézményi részrehajlást lát, amely a kormány „mutatványát” szolgálja ki.
Végső ítélete: az a kormány, amely az antifasiszták ellen akar fellépni, „egy disznó”, még akkor is, ha egyik-másik antifasiszta mozgalomban van erőszakos hajlam. Ha van, azt az erőszaknak megfelelően kell elbírálni, nem az antifasiszta szó mögül lövöldözve. M. Kende Péter ezt ideális végszónak nevezte, és a híradó után átadta a terepet Breuer Péternek.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Youtube-on.
