„Bizonyítani tudom, hogy alkalmatlan voltam a beszervezésre” – Komáromi Zoltán a háziorvoshiányról és az ügynöklistáról
Ki megy ma háziorvosnak? Ezzel a kérdéssel indult a beszélgetés M. Kende Péter és Komáromi Zoltán háziorvos, a DK egészségpolitikusa között a Pirkadat november 5-i adásában. A betöltetlen praxisok számáról, a fiatal orvosok bérezéséről és a háziorvosi vállalkozói modell csapdáiról, majd a szerdán nyilvánossá vált ügynöklistáról és a saját, 1970-es évekbeli beszervezési kísérletéről beszélt.
Öt fiatal háziorvos az ötezer-ötszázból
Komáromi Zoltán szerint a kiút régóta látszik, csak a politika nem hajlandó végiggondolni, miért nincsenek fiatal háziorvosok. A Magyar Orvosi Kamara egy ponton nyilvánosságra hozta, hogy az ország mintegy 5500 háziorvosa közül mindössze négy fiatalabb 35 évesnél. Ő akkor rögtön „helyesbített”: öten vannak, mert a nála gyakorlaton lévő rezidens átvette tőle a praxist, így egymaga 20 százalékkal növelte a fiatal háziorvosok arányát.
A tréfa mögött döbbenetes számok állnak. A ma már csak nagyjából 5300 háziorvos közül körülbelül 1200 betöltötte a 70. életévét. Komáromi előkeresett egy 2008-as elemzést is, amelyet az Országos Alapellátási Intézet igazgatója írt a háziorvosok korfájáról: akkor még csak 180 üres praxis volt, de a szerző szerint a korfa annyira eltolódott, hogy 5–10 éven belül katasztrófa várható. Ezt senki nem vette komolyan. Ma azt várják, melyik hónapban lépi át a betöltetlen praxisok száma az 1100-at, miközben a praxisok száma összevonások révén 350-nel csökkent; ez látszólag mérsékli a hiányt, az arányokon azonban semmit nem változtat.
Kevesebb pénz ugyanazért a munkáért
Arra a kérdésre, hogyan lehetne meggyőzni a fiatalokat, a pénzügyi ösztönzőket hozta szóba. A rezidens háziorvos jelölt nem kap többet, mint a kórházi szakmát választó kollégái, de mivel kevesebbet ügyel, a hónap végén kevesebb pénze marad. Amikor pedig szakvizsga után átvesz egy praxist egy idős orvostól, megdöbbenve tapasztalja, hogy közel kétmillió forinttal kevesebbet kap ugyanazért a munkáért. Tapasztalata ugyan még nem annyi, mint egy negyven éve a pályán lévő kollégáé, de a társadalom és a betegek ugyanazt várják el tőle, és a jól felkészült fiatalok többsége ennek meg is tud felelni.
Egy kormányzati képviselő nemrég megfogalmazta, hogy ki kell igazítani a fiatalok bértábláját, ezt azonban öt-hat éve mondják. Kíváncsi, hány orvos lesz három év múlva, ha valóban megtörténik a kiigazítás, hiszen a szakképzés három évig tart, és addig senki nem dolgozhat önállóan háziorvosként, csak felügyelet mellett.
A vállalkozói modell csapdája
A mai helyzet gyökerei az 1990-es évekig nyúlnak vissza, amikor az állam azt várta, hogy a háziorvosok vállalkozóként dolgozzanak. Sokan így akartak megszabadulni a közvetlen önkormányzati irányítástól, de ez „fura vállalkozás” volt: az államtól ugyanannyi pénzt kaptak, saját bevételüket nem tudták növelni, és miután kifizették a nővért és a rezsit, nekik maguknak kevés maradt. Ezért a Komáromival egyidős, hetven körüli kollégák nyugdíja 200 ezer forint körül van, és hogy meg tudjanak élni, tovább dolgoznak. Ezzel kiszorítják a fiatalokat, ugyanakkor életükben először legalább jól keresnek.
M. Kende Péter úgy vélte, hogy 70–75 évesen az ember már nem képes arra a teljesítményre, sem kommunikációban, sem szakmailag, mint 35–40 évesen, és laikusként azt vetette fel, hogy egyszerűen meg kellene szüntetni a vállalkozói státuszt. A vendég szerint a legtöbb önkormányzat már felszámolta azt az infrastruktúrát, amellyel a rendelőket működtetni tudná, és kevés olyan település van, ahol ez visszaállítható. Az önkormányzatoknak kényelmes is a mostani helyzet: az ügyeletet már nem ők szervezik, az anyagbeszerzés és a rezsi sem az ő gondjuk.
A fogorvosoknál még nagyobb a baj, mert a bevételük a működési költséget sem fedezi; az önkormányzatok ezért sokszor szemet hunynak afölött, hogy a rendelőben magánrendelést is tartanak. Rengeteg fogorvosi praxist szüntettek meg vagy vontak össze, ifjúsági fogorvosi állásokat is, és ez 20–30 év múlva az emberek fogazatán fog meglátszani.
„Kenyeret vagy cirkuszt”
A beszélgetés második felében M. Kende Péter a szerdán közzétett, immár szabadon böngészhető ügynöklistáról kérdezte. Komáromi szerint a „kenyeret és cirkuszt” mostanra „kenyeret vagy cirkuszt” lett: szerdán és csütörtökön mindenki az interneten nézte végig osztálytársai, szomszédai, osztályfőnöke, főnöke nevét, és sokan a sajátjukat is, mert volt valami emlékük arról, hogy annak idején kapcsolatba kerültek a titkosszolgálattal.
Ő maga már 2014-ben, amikor Bajnai Gordon csapatában elkezdett politizálni, bement az Eötvös utcába, és megnézte az iratait; akkor még nem adták ki és nem lehetett másolatot készíteni róluk. Tudta, hogy van egy 6-os kartonja, amelyen szerinte olyan adat áll, ami nagyon kevés embernek van az országban: a titkos együttműködés felvetése nélkül elálltak a beszervezésétől. Ezt a Szegedi Orvostudományi Egyetemhez kirendelt ifjúságvédelmi megbízott, egy rendőrszázados írta. Komáromi akkoriban sok közéleti munkát végzett, ő vezette az egyetemi rádiót, ezért tudta, kivel beszél, és azt is, hogy ha igent mond, abból később nemcsak lelkiismereti, hanem politikai probléma is lehet, bár soha nem akart politikus lenni. „Bizonyítani tudom, hogy alkalmatlan voltam a beszervezésre” – mondta, és hozzátette, ez a papír nagyon jólesik neki.
Meglepetések és elterelt figyelem
Meglepetés neki is akadt. Végignézte a listát, mert gondolta, hogy 1976–77-ben nemcsak őt próbálták beszervezni. Az évfolyamon és a kollégiumban szinte biztosak voltak benne, kik a „téglák”, de egyikük dossziéját sem találta meg, viszont olyanokéba futott bele, akikről sosem gondolta volna. Hogy ez mit jelentett, ki mit és kiről jelentett, azt nem lehet tudni. M. Kende Péter felvetésére, hogy a szereplők jelentős része már nem él, azt felelte: ezek az emberek még élnek, évfolyamtársairól és nála fiatalabbakról van szó, akik ma hatvan-hetven évesek. Szegeden a hetvenes években, aki nyitott szemmel járt, látta, mi folyik a háttérben: aki részt akart venni benne, részt vett, aki pedig ki tudta húzni magát, és nem akart ártani a társainak, az ezt az utat járta.
Azt viszont, hogy ennyi év után minden kiegészítő adat és magyarázat nélkül zúdítják rá a listát az emberekre, a lakosság hergelésének tartja. Szerinte elviszi a figyelmet a valóban fontos kérdésekről: arról, mennyi lesz az egészségügyi béremelés a nővéreknek, lesz-e emiatt nővérhiány, hány rendőr van az utcán, mennyi lesz a minimálbér, és ki tudják-e fizetni a kisvállalkozók. Arra számít, hogy egy-két hétig mindenki ezen „csámcsog”, de reméli, hogy hamarabb lecseng.
Búcsúzóul a háziorvos egy gyakorlati üzenetet is megfogalmazott: megérkezett az influenza elleni védőoltás, ezért mindenki jelentkezzen a háziorvosánál. M. Kende Péter jelezte, hogy ő is megy a jövő héten.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Youtube-on.
