„A nem változtatás is egy döntés” – Hortay Olivér a rezsitarifákról, az üzemanyagárakról és a költségvetés energiapiaci kockázatairól
A 2027-es költségvetés vitájáról, a rezsitarifák kiszámíthatóságáról, a rendszerhasználati díjakról, az üzemanyagárakról és a közel-keleti konfliktus energiapiaci hatásairól beszélgetett M. Kende Péter Hortay Olivérrel, a Fidesz országgyűlési képviselőjével a Pirkadat november 5-i adásában. A képviselő módosító javaslatokkal készül a költségvetési vitára, és úgy látja, hogy a tervezet olaj- és gázárakra vonatkozó feltételezései a mostani piaci helyzetben könnyen túl optimistának bizonyulhatnak.
Elkezdődtek a részviták
A Tisza-kormány a múlt héten nyújtotta be a költségvetést, amelynek vitája hivatalosan a jövő héten indul. M. Kende Péter mégis úgy érzékelte, hogy már most is sok szó esik róla, és Hortay Olivér megerősítette: a héten elkezdődtek azok a részviták, amelyek a különböző adótörvények módosításáról szólnak. A képviselő végigülte a plenáris ülést, ahol reggel kilenctől délután kettőig tartott a vállalati adószabályok megváltoztatásáról szóló vita.
Határidők a rezsitarifák változásához
Az energetikában és más területeken is több módosító indítványt terveznek. Hortay Olivér számára a legfontosabb az első saját törvénymódosító javaslata, amelynek tárgysorozatba vételéről hétfőn vitázott a bizottság; a tiszás képviselők leszavazták, ő azonban újra megpróbálkozik vele.
A javaslat fogyasztóvédelmi célú. A korábbi években a szabályozó augusztus elejére tette a rezsiév kezdetét, a szolgáltató pedig közleményben tájékoztatta a lakossági fogyasztókat arról, milyen tarifaszabályok szerint vásárolhatnak áramot és gázt a következő egy évben. Ez idén elmaradt. A képviselő azt szeretné elérni, hogy a tarifaszabályozást érintő változásokat és az ezekről szóló döntéseket pontos határidőkhöz kössék, mert „a nem változtatás is egy döntés”, és utána mindig tájékoztassák a fogyasztókat. Erre idén a fűtési időszak előtt már nincs mód, jövőre viszont lehetne.
A háttérben az áll, hogy sokan keresték meg azzal az aggodalommal, hogy az energiaválság és az energiapolitika változása miatt a rezsitarifák a jövőben számukra hátrányosan alakulhatnak át. Hortay Olivér „Beviszem a parlamentbe” néven kezdeményezést indított, és az ott érkező kérdések közül is ez az egyik leggyakoribb. Úgy véli, jó megoldás volna, ha minden évben lenne egy időszak, amikor ez a vita lezajlik, utána pedig mindenki tudná, mire számíthat a teljes fűtési időszakban. A javaslatot a költségvetés kapcsán újra benyújtja, mert ott dől el, mekkora összeget áldoz az ország a háztartások rezsivédelmére, és az elmúlt hetekben a kormány mintha hajlandóságot mutatna egy nagyobb keretre.
Mire megy a rendszerhasználati díj?
M. Kende Péter felidézte, hogy a héten a Demokratikus Koalíció, ma már parlamenten kívüli párt, több politikusa aláírásgyűjtést kezdeményezett a rendszerhasználati díj miatt. A beszélgetésen azt vetette fel nekik, hogy talán fontosabb lenne tudni, mire fordítják a díjból befolyó összeget, például rendszerkorszerűsítésre, vagy jusson-e belőle energetikai felújítási programokra. Arra is kíváncsi volt, kap-e a kezdeményezés oldalán ilyen felvetéseket. Hortay Olivér néhányat kapott, de inkább a vállalati energiadíjakról.
A képviselő elmagyarázta, hogy akár lakossági, akár vállalati fogyasztóról van szó, a számlának három eleme van: az energiadíj, amelyet magáért a termékért fizetnek; a rendszerhasználati díj, amely azt a szolgáltatást fedezi, hogy az energia a fogyasztási ponton rendelkezésre álljon; és az adótartalom. A lakossági oldalon ezt belső elszámolási kérdésnek tartja; ott két szempont számít: összességében mennyit kell fizetni az energiáért, és mennyire kiszámítható ez a háztartások számára.
A vállalatoknál, különösen a nagyvállalatoknál, ahol az energiadíj nem hatóságilag szabályozott, izgalmasabb a kérdés. Elsődleges célnak ott is az energiaköltségek csökkentését tűzné ki, de a rendszerhasználati díj egyre gyakrabban kerül elő, már csak azért is, mert a Tisza kampányígérete volt a vállalati energiaárak és a rendszerhasználati díjak csökkentése. Ezzel kapcsolatban először kérdést tesz fel a parlamentben, de a téma a költségvetési vitában is előkerülhet.
Nincs üzemanyagár-támogatás a jövő évre
A képviselő egy másik, szintén a kezdeményezéséből eredő kérdést is felvetett a hétfői plenáris ülésen: a jövő évi költségvetésben egyelőre semmilyen üzemanyagár-támogatás nem szerepel. A magas árak az autósokat, a fuvarozókat és a gazdákat egyaránt súlyosan megterhelik. Úgy véli, érdemes volna a költségvetés egészéhez képest kicsi, de az érintettek számára meghatározó összeget elkülöníteni arra, hogy ha a mostani magas szint megmarad, januártól segítséget kaphassanak.
M. Kende Péter megjegyezte, hogy az ilyen támogatás csak átmeneti lehet. A képviselő szerint ez a támogatás jellegétől függ. A fuvarozók és a gazdák jelenleg adó-visszatérítést kapnak, és az adócsökkentést vagy -visszatérítést akár tartós intézkedésnek is el tudja képzelni. Az Európai Unióban ugyanis az egyik legmagasabbak az üzemanyagárak, főként a többféle, rendkívül magas adótétel miatt, ami versenyképességi probléma. Abban viszont egyetértett a műsorvezetővel, hogy a drasztikusabb beavatkozások, mint amilyen a védett ár volt, tipikusan átmeneti eszközök.
Túl optimista sarokszámok?
Arra a kérdésre, mi várható 2027-ben, ha a módosítóikat nem fogadják el, és kipukkanhatnak-e év közben bizonyos lufik, úgy felelt: sajnos erre a helyzetre fel kell készülni. A költségvetés 79 dolláros Brent-olajárral számol. Az elmúlt napokban az amerikai félidős választások eredménye nyomán nagy korrekció volt, az ár azonban még mindig 90 dollár fölött van hordónként, és a múlt héten megközelítette a 120 dollárt is. Ha a nehéz energiapiaci helyzet fennmarad, a 79 dolláros feltételezés könnyen túlzottan optimistának bizonyulhat.
A gázárakról a tervezet nem tartalmaz adatot; a képviselő számításai szerint nagyjából 75–80 eurós tőzsdei árral kalkulálhattak. A mostani árak ennél jóval magasabbak: tegnapra 90 euró alá estek, de a múlt héten 100 euró fölött is jártak, miközben az európai gáztárolók töltöttsége történelmi mélyponton van, és most kezdődik a fűtési időszak. Ha ezek a tényezők kedvezőtlenül alakulnak, jelentős felülvizsgálatra lehet szükség.
Mindehhez hozzátette az egyes intézkedésekkel kapcsolatos aggályokat is. A Tisza-kormány nagy reményeket fűz a minisztériumi megszorításokhoz, az áramvonalasításhoz és a koncessziók újratárgyalásához, több szakértő azonban az elmúlt napokban arra figyelmeztetett, hogy komolyabb elbocsátások nélkül nem lehet annyit megtakarítani a minisztériumoknál, amennyit terveznek.
Megállapodás Iránnal? Kevés esélyt lát rá
Végül M. Kende Péter azt vetette fel, hogy ha az Egyesült Államok így vagy úgy megállapodásra jutna Iránnal, az jelentősen enyhíthetné az energiaválságot. Hortay Olivér szerint egy ilyen megállapodás valóban jelentősen csökkenthetné az árakat, ő azonban továbbra sem tartja valószínűnek. Az Irán által hónapok óta követelt hét pont szerinte az Egyesült Államok és a többi Öböl menti ország számára is elfogadhatatlan; nagyon csodálkozna például, ha a szereplők belemennének abba, hogy Irán teljes egészében ellenőrizze a Hormuzi-szorost. Iráni szempontból ugyanakkor érthetőnek tartja, hogy ragaszkodnak a követeléseikhez, hiszen a jelenlegi helyzetben, „tetszik, nem tetszik”, ők vannak nyeregben. Hogy mi lesz ezután, azt nem lehet tudni.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Youtube-on.
