„Az elmúlt 16 évben nem épült egy darab bérlakás sem a városban” – Földi Judit szerint állami forrás nélkül nem lesz bérlakásprogram
A székesfehérvári bérlakáshelyzetről, az elérhetetlenné vált albérleti árakról és arról, mit tehetne az állam és az önkormányzat a fiatalok lakhatásáért, beszélgetett M. Kende Péter Földi Judittal, a Demokratikus Koalíció székesfehérvári politikusával a Pirkadat november 3-i adásában. A politikus szerint a lakhatás a megélhetés egyik kulcskérdése, amelyet egyetlen önkormányzat sem tud egyedül megoldani, a mostani költségvetésben pedig nem látja jelét annak, hogy a kormány érdemben segítene.
Kevés lakás, ráadásul nem is mind szociális
Székesfehérvárnak jelenleg 983 bérlakása van, ami egy közel százezres városban arányaiban nagyon kevés, mondta Földi Judit. A legnagyobb bajnak azt tartja, hogy az elmúlt tizenhat évben egyetlen új bérlakás sem épült a városban. Az önkormányzattól rendre azt a választ kapják, hogy saját forrásból ez nem oldható meg, és állami segítség kellene hozzá, az állam azonban ebben az időszakban egyetlen forintot sem fordított erre.
A 983 lakás sem jelenti azt, hogy ennyi szociális bérlakás állna a rászorulók rendelkezésére. Több mint a felük piaci alapon működik, és sokra nem is lehet pályázni: az önkormányzat bérlőkijelölési jogot ad saját cégeinek, amelyek néhány lakásról maguk döntik el, melyik dolgozójuknak adják.
A következményeket a fiatalok érzik a leginkább. Egy pár, amely az iskola után szeretne összeköltözni, egyszerűen képtelen rá, mert a nagyvárosokban – nem csak Budapesten és Fehérváron – több százezer forintos albérleti díjakat nem tudnak kigazdálkodni.
Bécs, Németország, Párizs
Földi Judit szerint nem kell messzire menni működő mintákért. Bécsben a lakások 60 százaléka bérlakás, és törvény szabja meg a bérleti díjak felső határát, hogy azok ne szállhassanak el úgy, mint Magyarországon. Németországban szintén nagyon magas a bérlakások aránya, és nemcsak a piaci, hanem a szociális bérlakásoké is, amelyekre itthon is égető szükség lenne. Franciaországban pedig előírták, hogy Párizs minden kerületében a lakások 25 százalékát szociális bérlakásként kell működtetni.
M. Kende Péter azt sem értette, miért nem sikerült a rendszerváltás óta eltelt 36 évben az önkormányzatoknak olyan megállapodást kötniük magánbefektetőkkel, amelyben azok bérlakásokat építenek, és hosszú távon, kiszámíthatóan térül meg a befektetésük. A vendég válasza: azért, mert ez nem termel akkora profitot, az építőipari érdekkörök pedig minden kormányváltással változtak. Az önkormányzatok arra is hivatkoznak, mennyibe kerül a lakások felújítása bérlőváltáskor, holott ezt a következő bérlővel is meg lehetne beszélni, néhány havi bérleti díj fejében.
„Nem is akarnak”
A műsorvezető pimasznak nevezett megjegyzéssel vetette fel: úgy érzi, a legnagyobb baj az, hogy az önkormányzatok bérlakásépítésbe nem is akarnak belevágni. Földi Judit elismerte, hogy maga is erre célzott: a lakásokkal járó munka, az újrapályáztatás macerája visszatartja a városvezetéseket, még ha a legtöbb önkormányzatnak van is lakásosztálya.
Úgy látja, a lakhatásnak egy önkormányzat első három feladata között kellene szerepelnie, a kiutalásnál pedig előnyt kaphatnának az egyedülálló szülők, a többgyermekes családok és a rossz jövedelmi helyzetűek. Közben ugyan mindenhol építkeznek, Fehérváron is sok zöldterületen, de ezeket a lakásokat a többgyermekes családok nem tudják megfizetni: a befektetők 50–100 millió forintért árulják őket, majd havi több százezer forintért adják ki. „Nem ez a megoldás, és ezt a mostani kormányzatnak is be kell látnia” – mondta, hozzátéve, hogy szerinte ezért is hiányzik a baloldal a parlamentből, hiszen náluk a lakhatás mindig az első három kérdés között szerepelt, rögtön az egészségügy után.
A városról azt is tudni lehet, hogy minden nehézség ellenére fejlődik, ennek ára azonban, hogy az ottani albérleti díjak alig maradnak el a fővárosiaktól. Földi Judit becslése szerint összességében legfeljebb húsz-harmincezer forinttal olcsóbbak, a bérek pedig nincsenek egyensúlyban ezzel. Míg korábban a szülők még segíteni tudtak gyermekeiknek lakást venni, ma egy fiatal pár élete végéig az albérleti díjért dolgozik, félretenni nem tud, a nyugdíjas szülők pedig nem tudnak mögé állni.
Kiszámítható támogatás kellene, nem ígéret
A politikus szerint az állam ösztönzőkkel segíthetne: kedvezményes hitellel, vagy azzal, hogy minden évben elkülönít egy összeget, amelyből az önkormányzatok vissza nem térítendő támogatást kapnak. Ha a városok „leírva, lepecsételve” tudnák, hogy évről évre számíthatnak erre, akkor be mernék tervezni a költségvetésükbe, és könnyebben belevágnának az építkezésbe. Egyetlen önkormányzat sem tud ugyanis állami pénz nélkül felhúzni egy százlakásos társasházat.
A kampányban elhangzottak ugyan ígéretek arról, hogy az új kormánynak prioritás lesz a bérlakás, a jövő évi költségvetésben azonban Földi Judit nem lát ilyet. Apró változásnak a Wekerle Plusz programot tartja, de az abban szereplő 30 milliárd forint csak elsőre tűnik soknak, és ebből kollégiumokra és bérlakásokra is jutna. Jobbnak tartaná, ha a kettőt szétválasztanák: a kollégium három-öt évre ad otthont, egy bérlakásban viszont egy fiatal pár akár tíz évig is élhet, mielőtt továbblép, vagy akár ott is maradhat.
Késve érkező információk, nehéz tervezés
A helyzetet nehezíti, hogy a legtöbb önkormányzat ma ellenzéki, és a kormány kommunikációja a városvezetőkkel nem túl erős: ők dörömbölnek a minisztériumok ajtaján, hogy egyáltalán információt kapjanak. Az első száz napban mindenki türelmes volt, most azonban joggal kérdezik például, mi lesz a szolidaritási hozzájárulással. Példaként említette, hogy a településvezetők csak az adás előtti napon tudták meg, ki lesz városukban a tankerület vezetője. Minden az utolsó utáni pillanatban dől el, egy bérlakásprogramot viszont évekre előre kell tervezni.
Arra a kérdésre, hogyan készülhet Székesfehérvár 2027-es költségvetése, Földi Judit azt felelte, hogy erről körülbelül egy hónap múlva tud majd beszélni.
Lakhatás és gyermekvállalás
A Demokratikus Koalíció politikusai szerinte úgy ösztönözhetik az önkormányzatokat, hogy sokat beszélnek a témáról, és elmondják a következményeit. A születésszám nagymértékű csökkenése sem véletlen: amíg a fiatalok a szüleiknél laknak, és nem tudnak közös otthont kialakítani, nehezen vállalnak gyermeket. Ha az önkormányzatok ezt nem ismerik fel, és maguk nem kezdenek el a kormány ajtaján dörömbölni, a kérdés a következő három és fél, négy évben is meddő marad.
A beszélgetés végén abban értettek egyet, hogy a bérlakás ügyét nem szabad elengedni, mert az a lakhatási válság egyik legfontosabb megoldása lehetne Magyarországon és Európában egyaránt, és a gyermekvállalást is segítené. A legfrissebb népesedési adatok ugyanis nem biztatók: 1936 óta nem volt ilyen alacsony a születések száma.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Youtube-on.
