„Mi pofozgatjuk a saját életünket, nem merve pofozgatni a hagyományt”
A PILPUL 554. részében M. Kende Péter és Fináli Gábor, a Hunyadi téri zsinagóga rabbija Szukot utolsó napjairól, a vallási gyakorlat évszázadok alatt felhalmozódott terheiről, Szimchát Tóra öröméről és a zsidó közösségeken belüli párbeszéd nehézségeiről beszélgetett. Szóba került az is, mit lehet majd megtudni az ügynökaktákból, és mennyire torzíthatja a képet, ha a jelentések mellől eltűnik az emberi történet. Beillesztett markdown
Amikor már maga az ünnep is fárasztó
M. Kende Péter az őszi nagyünnepek végéhez közeledve arra kérdezett rá, miért kell még egy „ráadás”, amikor Ros Hásáná, Jom Kipur és Szukot után az ember már alaposan elfáradt. Fináli Gábor szerint ez a fáradtság részben abból fakad, hogy a mai vallási gyakorlat nem készen érkezett a Sínai-hegyről. Az imarend, a liturgia és a micvák köré épülő sok részletszabály évszázadok során rakódott egymásra.
A probléma szerinte az, hogy a régi vallásokban ritkán jelenik meg olyan tekintély, aki azt mondja: ebből már túl sok van, érdemes visszanyesni. Így minden nemzedék hozzátesz valamit, a következő pedig mindent tovább akar vinni. „Mi pofozgatjuk a mi saját életünket, nem merve pofozgatni a hagyományt” – fogalmazott.
Praxis vagy értelem?
A rabbi szerint a judaizmusban a gyakorlat, az ortopraxia már a második Szentély korában erős hangsúlyt kapott, majd a kereszténységgel való több évszázados vita ezt tovább erősítette. Mivel a kereszténység máshová helyezte a súlypontot, a zsidóság még inkább a cselekvésre épített.
A diaszpórában sokszor éppen ez a praxis maradt meg biztos kapaszkodónak akkor is, amikor a mélyebb teológiai vagy filozófiai tudás elhalványult. Fináli szerint azonban szegényes vallásosság születik abból, ha valaki csak azt tudja, hogyan kell valamit csinálni, de azt már nem kérdezi meg, miért. A szándék és az értelem nélkül a vallási gyakorlat könnyen „pontgyűjtő” micvateljesítéssé válhat.
Szukot után a nyolcadik nap
Smini Áceret, a „nyolcadik megállás” Fináli értelmezésében már túlmutat magán Szukoton. A hét a hagyományban teljességet jelöl, a nyolcadik nap pedig a megszokott rend fölötti, transzcendens tartományba vezet.
A rabbi szerint ezért ez valóban ráadás: a szukában ülés lezárul, az ünnep mégis tovább él egy új minőségben. Szimchát Tórakor pedig újrakezdődik a Tóra éves ciklusa. A Hunyadi és a Páva utcai közösség ezt idén közösen ünnepli, ezúttal a Hunyadi téren.
Párbeszéd helyett külön világok
M. Kende Péter felvetette, hogy ha a katolikus egyház a 20. században képes volt a második vatikáni zsinat révén jelentős önkorrekcióra, vajon a zsidóságban miért olyan nehéz hasonló párbeszédet kezdeményezni.
Fináli szerint a szerkezeti különbség döntő: a zsidóságnak nincs egyetlen központi vezetője, aki irányt szabhatna. Még az ortodoxia, a haszid világ vagy más irányzatok is különálló csoportokra tagolódnak. Érdemi párbeszéd leginkább akkor indul, amikor valóban életbevágó kérdésről van szó. Egyébként minden közösség hajlamos úgy tekinteni magára, mint az igazság és az „igazi Tóra” letéteményesére.
A beszélgetésben Gerő András gondolata is előkerült: a zsidó egység sokszor csak külső fenyegetés hatására jön létre, a veszély elmúltával pedig gyorsan újra felszínre kerülnek a régi törésvonalak.
Mit mondanak majd az ügynökakták?
A közelgő nyilvánosságra hozatal kapcsán M. Kende Péter azt kérdezte, érdemes-e majd újra végignézni, kik jelentettek a zsidó közösségeken belül. Fináli Gábor kíváncsian várja az anyagokat, de óvatosságra intett.
Egy jelentésből önmagában nem biztos, hogy kiderül, milyen zsarolás, családi fenyegetés, karrierlehetőség vagy más kényszer állt mögötte. Lehetett olyan is, aki együttműködött, de szándékosan jelentéktelen információkat adott. „A háttértörténetekre is kíváncsi lennék” – mondta.
Szerinte az is érdekes lesz, ki kezdi majd a múlt szereplőit a leghevesebben számonkérni, és milyen saját kapcsolatokat, támogatásokat vagy szolgálatokat hallgat el közben.
Tóra zárul és újraindul
Az adás végén a közelgő Szimchát Tóra került elő. A Tóra éves ciklusa lezárul, majd azonnal újraindul a Berésittel. M. Kende Péter előre jelezte, hogy számára ez az egyik legkedvesebb heti szakasz, mert már az első történetekben alapvető emberi viselkedésminták jelennek meg.
Az ünnepi időszak tehát még egy utolsó nagy fordulattal ér véget: a hosszú hetek után egyszerre zárul le valami és kezdődik minden elölről. Fináli gondolatmenetében éppen ez teszi értelmessé a hagyományt is: továbbvinni, de közben újra és újra megkérdezni, miért csináljuk azt, amit csinálunk.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Youtube-on.
