„Módszertanát tekintve semmivel nem jobb” – Lattmann Tamás az uniós pénzekről, Iványi Gáborról és az új politikai rendszer működéséről
A Pirkadat szeptember 28-i adásában Breuer Péter dr. Lattmann Tamás nemzetközi jogásszal, egyetemi docenssel beszélgetett az uniós források helyzetéről, a napi egymillió eurós bírság elszámolásáról, Iványi Gábor intézményeinek ügyéről, a Hungary Helps programról, a Terror Háza rövid bezárásáról és az új vagyonvédelmi hivatal szerepéről. A beszélgetés végére a magyar politikai kultúra is terítékre került, különösen az, mennyiben változott a módszertan az előző kormányzathoz képest.
Az uniós pénzeknél több külön jogi ügy fut párhuzamosan
Lattmann szerint félrevezető úgy beszélni az uniós pénzekről, mintha egyetlen nagy összeg érkezne vagy maradna vissza. Több, eltérő jogalapon felfüggesztett forrásról van szó, és ezek közül csak az egyik az úgynevezett jogállamisági eljárás. A mostani fejlemény lényege, hogy az Európai Bizottság javaslatot tehet a Tanácsnak az ebben az eljárásban zárolt pénzek felszabadítására, miközben más források továbbra is más jogcímen maradhatnak blokkolva.
A napi egymillió eurós bírságot teljesen külön ügyként kezelte. Ez egy kötelezettségszegési eljárás nyomán keletkezett fizetési kötelezettség, amelynek végrehajtására szerinte nincs minden részletre kiterjedő, kiforrott szabályozás. Felidézte, hogy a Bizottság korábbi közlése szerint már 920 millió eurót levontak Magyarország nyitott forrásaiból. „A jogszabályi környezet kialakulatlansága okán” még azok sincsenek egyszerű helyzetben, akik napi szinten ezzel foglalkoznak.
Iványi Gábor ügyét itthon kellene rendezni
Iványi Gábor intézményeiről Lattmann azt mondta, hogy az ügy története jóval korábban kezdődött. Felidézte a strasbourgi pert és azt, hogy a magyar állam pénzügyileg egy ideig rendezte a helyzetet, miközben az egyházi státuszt akkor nem állította vissza teljesen. A mostani parlamenti döntéssel ezen a téren történt előrelépés, de szerinte még mindig hátra van annak felmérése, milyen összegeket tagadott meg az állam az intézményektől az elmúlt években.
Úgy fogalmazott, az ebből fakadó károkat „reparálni kell megfelelő módon”. Ezt nem uniós, hanem magyar állami ügynek tekinti: a politikai hatalomnak és Iványi Gábor szervezeteinek kellene elszámolniuk egymással. Arra a kérdésre, van-e minderre pénze az államnak, azt válaszolta: „Az államnak arra van pénze, amire akar.”
A Hungary Helpsnél a stratégiai értelmet hiányolja
A Hungary Helps program folytatásáról Lattmann jóval kritikusabban beszélt. Elismerte, hogy a programnak voltak konkrétan hasznos elemei, és jó emberek is végeztek benne értékes munkát, de stratégiai szinten nem látja meggyőzően, miért volt szükség az egész konstrukcióra.
Úgy vélte, a programnak jelentős kommunikációs funkciója volt, különösen annak az üzenetnek az alátámasztására, hogy „nem a problémát kell idehozni, hanem a segítséget kell odavinni”. Egy karácsonyi damaszkuszi koncertet például pozitív eseménynek tart, de szerinte ezt egy nagykövetség önmagában is megszervezhetné. A humanitárius segítségnyújtás és a fejlesztéspolitika összekapcsolását is vitatható konstrukciónak nevezte.
A Terror Háza négy nap alatt nem világítható át
A Terror Háza rövid bezárását és újranyitását Lattmann kommunikációs szempontból is problémásnak tartja. Négy nap alatt szerinte biztosan nem lehet egy ilyen intézményt teljes körűen átvilágítani, arra viszont alkalmas lehet az idő, hogy dokumentumokat vigyenek ki és később elemezzék őket.
Magát az intézményt inkább interaktív kiállítási élménytérként jellemezte, és nem kívánt történettudományi minősítést adni róla. A kritikák közül azt emelte ki, hogy a kiállítás túl közvetlen kapcsolatot alakíthatott ki a közelmúlt és egy jelenlegi politikai oldal között. A gyors bezárás–újranyitás szerinte azért is szerencsétlen, mert nehéz világosan elmagyarázni, mi indokolta az intézkedést.
A vagyonvédelmi hivatal szerepe még nem látszik tisztán
Az új vagyonvédelmi hivatal feladatáról Lattmann sem mondta, hogy már egyértelműen kirajzolódott volna a rendszer. A rendelkezésre álló szabályokból inkább azt tartaná logikusnak, ha a szervezet főként a megelőzésre, felkészülésre, jogalkotási előkészítésre és kutatásra összpontosítana.
Ha ehelyett erősen bűnüldöző vagy vagyon-visszaszerzési irányba indulna el, könnyen hatásköri konfliktusba kerülhetne az ügyészséggel vagy az Európai Ügyészséggel. Emiatt a „vagyonvédelem” szó szerinti értelméből kiindulva a prevenciót tartaná célszerűbbnek. Azt ugyanakkor hangsúlyozta, hogy kívülről ő is csak a szabályok alapján következtet.
A múlt feltárása és a politikai feszültség két külön kérdés
A beszélgetés a 3/3-as akták nyilvánosságára és a múlt feldolgozására is kitért. Lattmann tíz évvel ezelőtt még kifejezetten fontosnak tartotta a teljes nyilvánosságot, ma azonban kevésbé érzi ezt központi politikai kérdésnek. Úgy látja, a rendszerváltás óta már annyi idő telt el, hogy ezeknek az ügyeknek jóval kisebb a közvetlen politikai súlyuk.
A múlt feltárását önmagában nem ellenzi, de attól tart, hogy egy könnyen kereshető, politikailag használt rendszer inkább újabb társadalmi feszültségeket termelhet. A politika szerinte eleve hajlamos a konfliktusokra építeni, mert ezekből mozgósítási lehetőséget nyerhet.
„Módszertanát tekintve semmivel nem jobb”
Breuer Péter végül arra kérdezett rá, mennyiben különbözik az új politikai rendszer az előzőtől. Lattmann válasza kifejezetten kritikus volt: „Módszertanát tekintve semmivel nem jobb, mint a Fidesz.”
Úgy látja, más generáció és más szereplők kerültek előtérbe, de a politikai kommunikáció, a populista reflexek és sok esetben még a használt mondatok is erősen emlékeztetnek az előző korszakra. A társadalmi feszültségkeltés, a versengés és az ellenfelek mobilizálása szerinte továbbra is a politikai működés része. Ettől függetlenül abban reménykedik, hogy a következő évek iránya végül eltér majd attól, amit az előző tizenhat évben látott.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Youtube-on.
