„A helyi rendész legyen egyenértékű a rendőrrel” – Lattmann Tamás szerint ehhez az egész rendszert át kellene alakítani
A Pirkadat szeptember 24-i adásában Breuer Péter dr. Lattmann Tamás nemzetközi jogásszal, egyetemi docenssel beszélgetett a fővárosi rendészek jogköreinek bővítéséről, a rendőrség és a helyi rendfenntartás történeti modelljeiről, a Terror Háza körüli vitáról, valamint az uniós források felszabadításának jogi hátteréről. Lattmann szerint önmagában nem ördögtől való gondolat, hogy a helyi rendészek több jogosítványt kapjanak, de ehhez képzésre, megfelelő jogi felhatalmazásra és az egész rendszer átgondolására lenne szükség.
Több jogkör csak megfelelő képzéssel
Lattmann szerint a helyi rendészet szerepét nem lehet elszigetelten vizsgálni. A világ számos országában a helyi rendfenntartó szervezetek jóval szélesebb intézkedési jogkörrel rendelkeznek, sok esetben gyakorlatilag rendőri feladatokat látnak el. Úgy látja, Magyarországon a rendőrség erősen központosított rendszere történeti örökség, ezért a helyi rendészet megerősítése bizonyos értelemben visszatérést jelentene egy decentralizáltabb modellhez.
„Elméletben én azt válaszolom, hogy a helyi rendész legyen egyenértékű a rendőrrel” – fogalmazott. Rögtön hozzátette azonban, hogy ez csak akkor működhet, ha a rendész ugyanúgy megfelelő képzést, felszerelést és pontos jogi felhatalmazást kap. Azt is fontosnak tartja, hogy az egyenruhát viselő ember tudja, miként kell az állampolgárral kommunikálnia. Szerinte egyetlen rosszul viselkedő munkatárs könnyen az egész szervezet megítélését rontja, ezért a szolgálati protokoll és a felkészítés legalább olyan fontos, mint maga a hatáskör.
Lattmann arra is figyelmeztetett, hogy egy ilyen átalakítás hosszú folyamat lenne. A jogszabályok mellett a polgároknak is meg kell szokniuk az új rendszert, miközben világos garanciákra van szükség arra, hogy a megnövelt hatáskör ne vezessen önkényes fellépéshez.
Négy nap kevés egy intézmény átvilágítására
A beszélgetés második témája a Terror Háza ideiglenes bezárása és gyors újranyitása volt. Lattmann szerint négy nap alatt sem jogi, sem pénzügyi szempontból nem lehet egy ilyen intézményt érdemben átvilágítani. Arra viszont elegendő lehet ez az idő, hogy dokumentumokat gyűjtsenek be, amelyeket később részletesen elemeznek.
Úgy látja, a Terror Háza körüli szakmai és politikai vita jóval régebbi a mostani intézkedésnél. Saját tapasztalatai alapján más kelet-európai, hasonló témájú intézményekhez képest a budapesti kiállítás politikai töltete sokkal közvetlenebb. A látogatói élményt és az interaktív megoldásokat ugyanakkor kifejezetten jónak tartja. Hangsúlyozta, hogy nem történészként vagy muzeológusként kíván állást foglalni, de tény, hogy az intézmény koncepcióját az elmúlt években komoly szakmai kritikák érték.
Szerinte az ilyen vitákat szerencsésebb lenne szakmai keretek között rendezni. Ha a kiállítás tartalmán vagy az intézmény működésén változtatni akarnak, azt most már megtehetik, de ennek felelőssége annak a politikai döntéshozónak a vállán van, aki erre felhatalmazást kapott.
Az uniós pénzek nem egyetlen döntéssel érkeznek meg
A beszélgetés harmadik nagy témája az volt, hogy érkezett-e már uniós pénz Magyarországra az új kormány hivatalba lépése óta. Lattmann szerint a „hazahozzuk az uniós pénzeket” típusú politikai mondatok eleve félrevezetőek, mert ezek a források többféle jogi eljáráshoz és különböző uniós intézmények döntéseihez kapcsolódnak.
„Ez nem így működik” – fogalmazott. Elmagyarázta, hogy más jogi helyzetben vannak azok a pénzek, amelyeket az Európai Bizottság függesztett fel, és másban azok, amelyekről a tagállami kormányokat képviselő Tanács döntött. A Bizottság a saját döntése alapján zárolt forrásoknál nagyobb mozgástérrel rendelkezik, a Tanács által visszatartott pénzek felszabadításához viszont újabb tagállami döntés szükséges.
Lattmann szerint most olyan javaslat is napirenden van, amely mintegy 4,2 milliárd euró felszabadítását érintheti, de ez sem jelenti azt, hogy ez az összeg egyetlen átutalásként megjelenik Magyarországon. A pénzek programokhoz, beruházásokhoz és elszámolásokhoz kötődnek, ezért a folyamat sokkal összetettebb annál, mint ahogy az a politikai kommunikációban megjelenik.
A bírság és a támogatások két külön történet
A napi uniós bírságot Lattmann teljesen külön ügyként kezelte. Elmondása szerint a Bizottság korábban azt közölte, hogy már mintegy 920 millió eurót levont különböző magyar forrásokból. Ezt szerinte nem lehet összemosni a felfüggesztett támogatások ügyével, mert más jogalapon és más eljárásban történik.
Úgy véli, elképzelhető, hogy a következő hétéves uniós költségvetés tárgyalásakor valamilyen politikai megoldás születik a fennmaradó vitás összegek rendezésére. Ez azonban jelenleg csak egy lehetséges forgatókönyv.
Lattmann arra is felhívta a figyelmet, hogy az uniós támogatások egész rendszerét egyre több közgazdasági és szakpolitikai vita övezi. Vannak olyan álláspontok, amelyek szerint bizonyos támogatási formák akár több kárt is okozhatnak, mint hasznot, mert a tagállami politikusok rövid távon látványos, politikailag jól kommunikálható beruházásokra költik őket. Szerinte a következő uniós költségvetési ciklus vitái már erről is szólni fognak.
A leegyszerűsített politikai mondatok elfedik a valódi problémát
A beszélgetés mindkét nagy témájánál ugyanaz a kérdés tért vissza: mennyire lehet bonyolult rendszereket egyetlen politikai mondattal elintézni. Lattmann szerint a rendészek jogköreinek bővítése sem pusztán egy új szabály kérdése, és az uniós pénzek felszabadítása sem egyetlen politikusi döntés eredménye.
A részletek mögött jogi, intézményi és gyakorlati kérdések egész sora áll. Éppen ezért szerinte mindkét területen hosszabb távú, rendszerszintű gondolkodásra van szükség.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Youtube-on.
