„Akkor is, ha a jobbra azt mondják, hogy bal?” – jog, tekintély és engedelmesség a Softim heti szakaszában
A PILPUL 548. részében M. Kende Péter és Fináli Gábor, a Hunyadi téri zsinagóga rabbija a magyar neológia saját vallásjogi önértelmezéséből indult ki, majd a Softim heti szakasz nagy kérdéseihez jutott el: ki dönt, meddig terjed a bírói és rabbinikus tekintély, hogyan viszonyul egymáshoz jog és hatalom, és mi történik akkor, ha a vezető téved? A beszélgetésben szó esett a konzervatív zsidóság és a neológia kapcsolatáról, a királyság bibliai megítéléséről, a messiási várakozásról, valamint arról a válságról is, amelyet Sábtáj Cvi fellépése okozott a rabbinikus tekintély történetében.
Hol vannak a neológ responzumok?
M. Kende Péter a korábbi herem-témához visszakapcsolva azt kérdezte: miért nem születnek Magyarországon olyan neológ responzumok, vallásjogi döntések és átfogó művek, amelyek saját rendszerként mutatnák meg, hogyan gondolkodik a neológia a halacháról?
Fináli Gábor szerint ennek egyik oka egyszerűen a közeg mérete. Tizenöt-húsz rabbiból nehéz olyan szakmai műhelyt létrehozni, amelyből több, széles körben elfogadott tekintély emelkedik ki. Egy komoly vallásjogi rendszerhez olyan szerzők kellenének, akik már jelentős életművet hoztak létre, és akikre a többiek is hallgatnak.
A helyzetet tovább bonyolítja a neológia saját történeti ellentmondása: korábbi jelentős rabbik még bírálták a Sulchán Áruch kizárólagos követését, a mai neológ önmeghatározás viszont gyakran azt hangsúlyozza, hogy azon áll. Fináli szerint ebből nehéz következetes új rendszert építeni.
Közel a konzervatív judaizmushoz
A rabbi szerint a magyar neológiához vallásjogilag és intézményileg az angolszász konzervatív judaizmus áll talán a legközelebb. Több magyar neológ rabbi és főrabbi egyénileg kapcsolatba is került a mozgalommal.
Fináli Gábor azt emelte ki, hogy a konzervatív irányzat ragaszkodik a halachikus keretekhez, de ezek között igyekszik mozgásteret találni. Vannak közösségei, ahol a nők beleszámítanak a minjenbe és lehet női rabbi vagy kántor, máshol megmaradt a hagyományosabb gyakorlat. A rabbi számára ebben éppen a pluralizmus az érdekes: a keretet nem dobják el, de nem is tekintik mozdíthatatlan tárgynak.
A jog fölött senki sem áll
A Softim heti szakasz egyik alapvetése a bírósági rendszer felépítése. A bonyolult ügyeket magasabb fórum elé lehet vinni, végső soron a jeruzsálemi központi bíróságig. Fináli szerint ebből egy nagyon világos elv rajzolódik ki: mindenki fölött ott van a jog.
Ez a királyra is vonatkozik. A heti szakasz külön törvényeket szab neki, és azt is előírja, hogy „ne emelkedjen a szíve testvérei fölé”. A király tehát nem állhat a rendszer felett, és éppen annak kellene megakadályoznia túlzott hatalmát, hogy ő maga is alá van vetve a törvénynek.
Kell-e egyáltalán király?
A bibliai királyság megítélésében a hagyomány sem egységes. Fináli Gábor több klasszikus kommentátort idézett fel: Maimonidész szerint királyt állítani micva, Ibn Ezra inkább megengedett lehetőségként kezeli, Abarbanel még távolságtartóbban tekint rá, más értelmezések pedig szinte büntetésként látják a királyságot.
A Biblia története maga sem túl biztató. Saul elveszíti a trónt, Dávidhoz túl sok vér tapad ahhoz, hogy felépítse a Szentélyt, Salamon pedig, amikor hatalma csúcsára ér, szinte sorra megszegi a királyra vonatkozó korlátozásokat: túl sok ló, túl sok feleség, túl nagy hatalom és túlzó építkezések jelennek meg. Halála után az ország kettészakad.
Messiás vagy messiási korszak?
M. Kende Péter innen azt kérdezte: ha ennyire problematikus a királyság, akkor a messiási várakozás mégis rojalista gondolat?
Fináli Gábor szerint részben igen, hiszen egy személyhez kötődik, de a lényeg nem maga az uralkodó személye. A Messiás jelentőségét az mutatja meg, milyen világot hoz létre. „A hatása bizonyítéka az ő Messiásságának” – fogalmazott. Ha nincs valódi változás, akkor az illető hamis messiás.
A beszélgetésben előkerültek a zsidó történelem hamis messiásai is. Fináli szerint sokuk valószínűleg valóban hitt saját küldetésében, hiszen messiásként fellépni veszélyes vállalkozás volt. Sábtáj Cvi pedig különösen mély nyomot hagyott: a zsidó világ jelentős része hitt benne, és bukása után maga a rabbinikus tekintély is megrendült.
Sábtáj Cvi után már más lett a világ
Fináli Gábor szerint Sábtáj Cvi története azért fontos, mert rávilágított arra, hogy rabbik, tudósok és egész közösségek is súlyosan tévedhetnek. Ha ennyien bedőltek egy hamis messiásnak, akkor felmerült a kérdés: mennyire tévedhetetlen az a tekintély, amely feltétlen engedelmességet vár el?
A következő évszázadok haszid–mitnagdista konfliktusai, a felvilágosodás, a haszkala és a reformmozgalmak mind egy olyan rabbinikus civilizációban jelentek meg, amelynek korábbi egysége már megrepedt. Fináli szerint ez a történelmi folyamat vezetett oda is, hogy ma magyarul beszélgetnek a zsidóságról, modern ruhában, modern intézmények között.
„Ne térj el se jobbra, se balra”
A heti szakasz legkeményebb problémáját az a mondat adta, amely szerint a felsőbb bíróság döntésétől nem szabad eltérni „se jobbra, se balra”. A későbbi rabbinikus értelmezés ezt odáig viszi, hogy akkor is engedelmeskedni kell, ha a bíró a jobbra azt mondja, hogy bal, a balra pedig azt, hogy jobb.
M. Kende Péter itt húzta meg a határt: aki ilyen engedelmességet követel, az bármikor vissza is élhet vele. Fináli Gábor szerint valóban ez a tekintély egyik legveszélyesebb pontja. A középkori rabbinikus rendszer ezzel szinte tévedhetetlenségi felhatalmazást adott a vezetőknek, miközben a történelem maga mutatta meg, hogy a vezetők is tévedhetnek.
A felvilágosodást nem lehet külön siratni
Az adás végén Fináli Gábor arra figyelmeztetett: aki a felvilágosodást és a rabbinikus világ régi rendjének szétesését siratja, annak számolnia kell azzal is, hogy e folyamat nélkül a mai zsidó kulturális, politikai és társadalmi élet jelentős része sem létezne.
A PILPUL 548. része ezért a jogrendről indulva a tekintély egyik alapvető dilemmájáig jutott: szükség van olyan rendszerre, amelynek döntéseit elfogadjuk, de ugyanilyen fontos annak felismerése is, hogy a tekintély nem válhat ellenőrizhetetlen hatalommá. A kérdés ma is ugyanaz: hogyan lehet tisztelni a hagyományt úgy, hogy közben megmaradjon a jog az önálló gondolkodásra?
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Youtube-on.
